„Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek.”

Emberek közötti búcsúbeszéd lényege is az, hogy még sok mondanivalónk lenne ahhoz, aki szeret minket, és akit mi szeretünk. Ha nem ezt érzi az, aki búcsúzik, hanem ellenkezőleg, ürességet és süketséget, akkor ez nem búcsúzás, hanem egy korábban bekövetkezett lelki szakadás felszínre kerülése, akkor ki nem mondva mindketten azon vannak, hogy minél előbb legyenek túl az egészen.
A mennybe menetele előtt búcsúzó Jézus szeretett tanítványainak most fel akarja tárni legbenső valóságát, identitását, szentháromságos életét, hogy ugyanis ő és az Atya egy, és a Szentlélek az ő közös életük. Ehhez a kinyilatkoztatáshoz azonban ők most még nem elég erősek. Ehhez kell Pünkösd eseménye, hogy az Igazság, a Jézusra vonatkozó teljes Igazság Lelke betöltse őket, és így a végtelen és örök szeretet szentháromságos erőterébe emelkedve megpillanthassák Jézus igazi mivoltát, vagyis örök istenfiúságát, az Atyával való egylényegűségét, istenségét.
A Szentháromság titkának felismerése hitünk középpontja, amely Jézus halálában, feltámadásában, pünkösdjében tárul fel. Így tehát Jézus búcsúzásának végpontja a Szentlélek eljövetele, aki viszont a búcsúzásból Jézus örök jelenlétét alkotja meg.