Kerthelység

2014. júl 02.

Szent Flórián Törökbálint védőszentjének napja

Írta: admin Kategória: ESEMÉNYEK

Május 4-én Szent Flórián-napi megemlékezést tartottak városunkban, amelyet idén a Törökbálinti Sváb Egyesület szervezett. A rendezvény a római katolikus templomban celebrált szentmisével kezdődött, majd a Szent Flórián szobornál folytatódott az ünnepség, ahol Hajdu Ferenc mondott ünnepi beszédet, melyet az alábbiakban olvashatnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Amikor Szent Flórián az őt ellenséges szándékkal körülvevő katonák között kinyilvánította, hogy „Ne fáradjatok tovább a keresztények kutatásával, hiszen én magam is az vagyok”, akkor tanúbizonyságot tett hitéről. Olyan tanúbizonyságot, amelyet nem sokkal később, alig néhány nappal a halála előtt így erősített meg: „Uram Istenem, tebenned reméltem, soha meg nem tagadhatlak!”
Kedves Barátaim!
Sokszor felmerül a kérdés, hogy egy általunk tisztelt, jelen esetben az egyház által szentté is avatott, ám igencsak a távoli múltban élt személyiség: eszméjével, hitével, tetteivel milyen üzenetet adhat a ma emberének? Alaptételként nyilván azt kell elfogadnunk, hogy akárkit nem avatnak szentté, tudjuk azt is, hogy ideiglenes szentté avatás nincs, tehát a megtestesített példaérték évezredeken átívelő vagy mondhatjuk úgy: örök.  Nekünk, törökbálintiaknak, Szent Flórián léte egyfajta érzelmi szál a múltba, hiszen őseink fohászkodtak hozzá, ők kérték és hívták meg településünk védőszentjének. Amikor tehát mi fordulunk hozzá, akkor abban a sóhajban, abban a gondolatban ott élnek elődeink is.
Kedves Barátaim!
Szent Flórián bátor, igazságos, egyszerű és szabad ember volt. S mint tudjuk, a bátorság az egyik legcsodálatosabb erény. A gyávaságot, a hitványságot mindenhol, minden korban megvetik. Az igazságosság hitből és szeretetből fakad, emberek közötti egyenlőséget, jóságot teremt. Az egyszerűség maga a valóság: könnyű és csendes, önmaga a létezés, a létező emberi lélek nyíltsága és egyenessége. A szabadság az ember képessége és lehetősége a felelős választásra, a tudati, lelkiismereti korlátoktól és kényszerektől mentes független cselekvésre.
Városunk védőszentje tehát azt üzeni nekünk: legyetek bátrak, igazságosak, egyszerűek és szabadok! A bátorság teszi lehetővé ma is, hogy szembeszálljunk a rosszal, hogy elviseljük a terheket. A bátorság mindig a jelenben létezik, ám nem a félelem hiánya, hanem az azzal való szembeszállás képessége. A bátorság nem tudás, hanem döntés, nem vélekedés, hanem tett. Az igazságosság a természettel való együttlétezésünk alapja, az emberi társadalom megalkotója és mozgatója. Igazságosság nélkül nincs boldogság. Az igazságosság fontosabb mint a jólét, mert igazságosság nélkül az érték érdekké válik. Az igazságosság a lélekben él, mert nem az igazság teszi az igaz embereket, hanem az igaz emberek tesznek igazságot.
Az egyszerűség nem tudatlanság, nem együgyűség, nem butaság. Az egyszerűség könnyedség, nagylelkűség, győzelem és erő. Az egyszerűség nem kelt látszatot, nem figyel önmagára, hírnevére, nem számítgat, nincs benne ravaszkodás, titok, hátsó gondolat. Az egyszerűség béke és kegyelem. Ahogy az Evangélium mondja: „Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek és nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak, és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat!”.
A szabadság az emberrel születik, ám csupán a szeretet mozgatta emberi akarat lesz szabad. Amikor Szent Flórián azt mondta: „Uram Istenem, tebenned reméltem, soha meg nem tagadhatlak!”, a szeretet szabadságával imádkozott.
Ez a legnagyobb, legfontosabb üzenet: a szeretet helyes rendje, a szabadság, a szabad akarat megnyilvánulása. Ez a legnagyobb erény, amit elérhetünk: az istenszeretet. Mindent Istenért és Istenben kell szeretni. Mert az emberi létezés kereteinek mondott történelem nem más, mint Isten örök terveinek az időben történő megvalósulása, amelyben a kereszténység társadalom-fenntartó erővel bír. Az embereket az azonos értékek, a család- és az otthon szeretete egyesíti közösséggé. Olyan közösséggé, amely a múltját ápolva tekint a jövőbe.
Kedves Barátaim!
Szent Flóriánnak, városunk védőszentjének leggyakoribb ábrázolása – ahogy e szobor is mutatja –: katona ruhában, dézsából vizet önt egy lángoló házra. Több legenda is beszámol arról, hogy Szent Flórián miért ilyen alakban ölt legtöbbnyire testet. Engedtessék meg most nekem, hogy a számomra legkedvesebbet emeljem ki ezek közül: Flórián még gyermekként, imájával eloltotta egy égő ház felcsapó lángjait.
Mindez, úgy vélem, két dolgot is jelképez egyszerre. Egyrészt azt, hogy a tiszta szívvel elmondott ima minden életkorban bátorságot, igazságosságot, egyszerűséget és szabadságot hordoz magában, másrészt pedig azt, hogy az emberi életre és vagyonra egyaránt veszélyes lángok megfékezése lehetetlen e felsorolt erények nélkül.
Kedves Törökbálintiak!
Szívből kívánom mindannyiunknak, hogy halljuk meg, érezzük át, tegyük mindennapjaink részévé városunk védőszentjének üzenetét, éljünk és éltessünk vele!

Zászlóavatás
Szent Flóriánnak, városunk védőszentjének napján, déli 12 órakor felavatták Törökbálinton a Városszépítő Egyesület által állított zászlórudat, amelyre állandó jelleggel felvonták a település zászlaját. Az eseményen köszöntőt mondott dr. Aradszki András országgyűlési képviselő, aki az édesanyák köszöntését követően arról beszélt, hogy milyen közösségmegtartó ereje van egy zászlónak és az azt kifejező szolidaritásnak, lokálpatriotizmusnak –
a hazaszeretetnek.



Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!