Pár hete borzolja a kedélyeket a törökbálinti iskolák és óvodák közétkeztetésének színvonalában tapasztalható minőségromlás. A szülők egy része más megoldás után nézett: ha nem jó az iskolai menza akkor majd más szállítja gyermekeiknek az ebédet.
A január óta történtekről kérdeztük a polgármestert.
Helyben főzik az ebédet a gyermekeknek, vagy készen hozatja az Önkormányzat?
A bölcsőde kivételével minden intézményt a SODEXO nevű cég lát el. Évek óta ez a vállalkozás végzi a helyi közétkeztetést, változó színvonallal. Amikor panasz érkezett a minőségre, jeleztük a cég vezetésének, változtattak, javítottak, egy ideig ismét reklamáció nélkül működött a szolgáltatás.
Akkor most miért tört ki ekkora elégedetlenség?
Tény, hogy tavaly ősztől jelentősen visszaesett a minőség. Egyre több szülő és pedagógus mondta le a befizetést, és persze érhető módon: néztek más megoldás után. A vihar attól is megnőtt, hogy a bulvársajtó kapott a kínálkozó alkalmon – minden bizonnyal voltak, akik rásegítettek erre. Alapvetően azért is kapott nagyobb lángra, mert a Bálint Márton Iskola Szülők Tanácsa megszervezte, hogy a szülők rendszeresen bejártak az iskolába és ellenőrizték a minőséget. Ennek nyomán kaptam meg panaszos levelüket.
Úgy tudjuk: aláírásgyűjtésbe is fogtak.
Így van: ezt február 6-án este kaptam kézhez a Szülők Tanácsa által összehívott megbeszélésen, ahova a Hivatal tisztségviselői is meghívást kaptak. Az íveken 600 aláírás található, nyilván minden aláíró elolvasta mihez adta a nevét. A megbeszélésen egyébiránt jelen volt a területileg illetékes tisztiorvos, a Városgondnokság vezetője és több képviselő is.
Ha ennyi panasz érkezett, akkor miért nem cserélték le a szállítót?
Azzal kell kezdenem, hogy a jelenlegi szállítóval már lejárt a szolgáltatási szerződés. Helyére másikat választani nem lehet egyik napról a másikra. Vannak jogszabályi kötöttségek – mást ne is említsek: a közbeszerzési előírások – melyek pontosan meghatározzák azt, hogy milyen módon kell versenyhelyzetet teremteni és annak alapján a legalkalmasabb szállítót kiválasztani. Eddig két alkalommal hirdettünk közbeszerzési pályázatot, mindkét eljárás eredménytelenül zárult.
A második tavaly decemberben. Egy ilyen közbeszerzési eljárás időigényes – az előkészítéssel együtt – alsó hangon két hónap.
Tavaly december óta már több mint két hónap telt el. Van új pályázati kiírás?
Pontosan a felmerült aggályok okán gondoltuk úgy, hogy a szülőket is bevonva készítjük el a pályázati kiírást. Megfogalmazzuk benne – a korábbi kiírások dietetikai szakmai hátterét is felhasználva – a szolgáltatás minősítésének részletes feltételeit. A már említett február 6-ai megbeszélésen a szülők azt vállalták, hogy február végéig küldik meg javaslataikat. Ezek meg is érkeztek, készíti a Városgondnokság a pályázati kiírást.
Úgy tudjuk, hogy Polgármester úr személyesen is megkóstolta az iskolai ebédet. Milyen tapasztalatai vannak?
A „megkóstolta” kifejezést azért pontosítanám, ugyanis 6 hete naponta az iskolában eszem az ebédemet. Nem potyázom, hanem befizettem én is az étkezésre, hiszen huzamosabb idő tapasztalata alapján tudok csak a minőségről véleményt alkotni. Ugyanakkor az kevés, hogy az én ízlésemnek mi felel meg, vagy mi nem. Éppen ezért nem egyedül „kóstolok” – ebédelek – az iskolában, hanem kértem, hogy a szolgáltató képviselője és mindkét iskolából szülők is egyenek velünk. Készítettem egy részletes minősítő lapot, amelyet minden nap kitöltöttünk a szülőkkel, a szállítóval, a közös ebéd résztvevőivel. A tapasztalat az, hogy jelenleg megfelelő a minőség. Visszatérő kifogás leginkább azzal van, hogy kissé sótlan az étel. Akik korábban is az iskolában ebédeltek, azt erősítik meg, hogy jelentősen javult a színvonal, a minőség.
Most már megeszik a gyerekek az ebédet?
Jó kérdés! Tudja, nem csak azért ebédelek az iskolában, mert figyelni szeretném a minőséget, hanem azért is, mert ismerni szeretném a gyermekek véleményét. Az ugyanis, hogy a gyerek megeszi-e az ebédet vagy sem, az nem csak az étel minőségén múlik. Nem győzöm mindenütt mondani: a cél az, hogy a gyermek jóízűen ebédeljen meg! Ennek csak szükséges, de nem elégséges feltétele az étel minősége! Úgy veszem észre, hogy számtalan egyéb ok befolyásolja a gyermek étkezési szokásait. Mi az, amit megszokott, mi az, amit nem, milyen reakciója van a szokatlan ételek láttán. Azt veszem észre, hogy a gyerekek egy része ránéz és el sem viszi az ebédet. Visszatérő tapasztalat: ha egy gyerek nem kéri el a levest, akkor a sorban utána jövő három-négy társa követi a mintát, otthagyja ő is.
Akkor mi a megoldás?
Olyan ételeket kell kínálni, a heti menübe illeszteni, amit szeretnek a gyermekek, amihez bizalmuk van. Ugyanakkor – kissé sarkítva – nem lehet pizzát és hasábburgonyát adni minden nap. (Úgy tűnik: egyetlen nap sem lehet…) Fontos szerepe van – lenne – az ételek iránti bizalom helyreállításában a családnak és a pedagógusoknak. Másrészt figyelni kell jobban a gyerekek véleményére. Ezért vezettük be több osztályban az elégedettség mérését. Naponta kérdi meg a tanár a gyermekektől, hogy hányan ették meg és hányan nem a levest, a főételt, ha volt kifogás, akkor mi volt az. Amit tudomásul kell ezekből a vizsgálatokból venni, az az, hogy ha egy ételt nagyon sok gyermek nem kért, akkor azt bizony le kell venni a menüről, és nem szabad két hét múlva ismét az étlapra írni. Itt említem meg, hogy megállapodtam a szolgáltatóval arról, hogy április hónapban A-B menüs változatú étlapot állítanak össze. Ez egy leves és két főételből való választást tenne lehetővé. A menülap összeállításához kértem a szülői javaslatokat, hogy minél több új étel is kipróbálásra kerülhessen. A menü választás szervezési részét áttárgyaltam a Városgondnoksággal és az iskolák igazgatóival. A javaslatunkat meg fogjuk ismertetni a szülői oldallal is.
A visszavitt, el nem fogyasztott ételmennyiség a moslékba kerül. Ön írta valahol, hogy ez a mennyiség felér egy közvélemény-kutatással…
Ezt most is így gondolom, bár fontos lenne pontosítani, tisztán látni ezt is. A visszavitt ételek mennyiségének mérését elvégzik az iskolákban, 20-30% között mozog a megmaradt, vagy visszavitt és moslékba kerülő étel mennyisége. A mérés rendszerén most változtatnunk kellett, mert ebben az arányban a megmaradt – tehát eleve ki sem osztott – étel is benne van. Nem lehet jelenleg azt mondani egyértelműen, hogy a „visszárú” mennyisége csak a gyermekek által el nem fogyasztott ételek mennyiségéből adódna, ugyanis a szállító is túlméretezi az ételmennyiséget, nyilván valamilyen biztonsági tartalékot képezve. Ezért aztán akkor is volna maradék, ha minden gyermek elvinné a maga adagját. Az is árnyalja a képet, hogy a maradék jelentősen nagyobb része a levesből keletkezik, a kitálalt leves mennyisége pedig – egy-egy tányérban –lényegesen több, mint amennyit a gyermekek – de megkockáztatom: a felnőttek is – el tudnának fogyasztani.

P. I.