…volt a címe egy réges-régi Páger Antal filmnek. Nem hisszük, hogy Turai István polgármester a filmbéli téeszesítéssel kapcsolatban indult Németh Lászlóné miniszter asszonyhoz a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumba, de azért első kézből szeretnénk tudni, mit végzett.
Visszanézve pár esztendő híreire, nem túl gyakran fordult elő, hogy Polgármester úr miniszterrel tárgyalt volna. Mi végre jött létre ez a találkozó?
Valóban nem túl gyakran. Őszintén szólva 16 év után első alkalommal. Említettem is Miniszter asszonynak, hogy nagyra értékelem személyes találkozásunk lehetőségét. Ugyanakkor pontosítanék is gyorsan, nem egyedül, hanem Elek Sándor alpolgármester úr társaságában jártam a Minisztériumban.
Eredetileg, még tavaly ősszel, azért kértünk találkozót Németh Lászlónétól, hogy az elektromos autóbusz projektünk részleteit bemutathassuk. Tavaly szeptemberben, amikor az iskolát adta át Orbán Viktor miniszterelnök úr, csak rövid kis lehetőség adódott arra, hogy a kíséretében lévő szakminiszternek referáljunk. Miniszter asszony már akkor élénk érdeklődést mutatott az új technika iránt, s ezt szerettük volna részletesebben ismertetni.
A találkozóra végül is kétszeri halasztás után most került sor. Az eredeti téma mellé további hármat is vittünk magunkkal.
Az elektromos autóbuszról az utóbbi hónapokban kevesebbet hallottunk. Hogy áll most a helyzet?
Nem hiszem, hogy újdonságot mondok, ha azt emlegetem, minden változóban van a helyi és az elővárosi közösségi közlekedés helyzetében. Lejárt szerződés a szolgáltatóval, kilátásban az M4-es metró tavaszi indulása, ehhez kapcsolódó felszíni közlekedési változások, a BKK az új közlekedésszervező, és még sorolhatnám. Ebben a helyzetben óvatos minden szereplő: a Főváros, a szakminisztérium, a BKV, a BKK… Bár folyamatosan igyekeztünk ellátni információval a szereplőket, bemutattuk tapasztalatainkat a kísérleti járművekkel, eddig nem érzékeltünk mást, csak tétova visszafogottságot a szereplőktől.
Miniszter asszonynak összefoglaltuk az elektromos autóbuszok üzemeltetése (próbaüzemei) során szerzett tapasztalatainkat. Tájékoztattuk arról, hogy ismereteink szerint a BKK által szolgáltatásként igénybevett külső vállalkozások áraihoz (680 Ft/km) képest mintegy fél áron (1 Euro/km) kapható meg ez a korszerű, környezetkímélő autóbusszal végzett szolgáltatás. Javasoltuk, hogy a Minisztérium járuljon hozzá, hogy a BKK vagy a BKV kiírhasson egy közbeszerzést elektromos autóbusszal végzett szolgáltatásra egy pilot-projekt formájában 20-25 darabból álló autóbusz-flotta üzembe állítására. A flotta itt Törökbálinton, valamint az elővárosi forgalomban teljesítene szolgálatot kísérleti, referencia jelleggel. (Tehát nem autóbusz-vásárlást javasoltunk a Minisztériumnak, csak elektromos – 0 káros anyag kibocsájtású – autóbuszokkal végzett szolgáltatás beszerzését.) Bár korábban a Minisztérium képviselői elutasítóan nyilvánultak meg az elektromos buszokról, most mintha megtört volna jég: Miniszter asszony támogatja egy kisebb pilot-projekthez szükséges flotta üzembe állítását. Várhatóan a BKV ír ki egy szolgáltatásra irányuló közbeszerzést. Felvetettük ezzel kapcsolatban Miniszter asszonynak azt is, hogy nemzetgazdasági érdek lenne ezeknek az autóbuszoknak a gyártását is Magyarországra hozni. Tudomásunk van arról, hogy a piacvezető kínai technológia európai gyártóhelyet keres – elsősorban Magyarországon. Ennek minden bizonnyal az lehet az oka, hogy hazánk még most is jelentős buszgyártási kompetenciával rendelkezik.
Esett-e szó a metróhoz kapcsolódóan változó járatokról?
Nem, erről nem beszéltünk. Nem is gondolom, hogy szükséges lett volna, hiszen még csak most folyik a járatok kapcsolódásának kialakítása, az ezzel kapcsolatos társadalmi egyeztetés.
Ugyanakkor a közösségi közlekedéssel kapcsolatos volt egy második témánk is. Felvetettük Miniszter asszonynak, hogy méltánytalannak és igazságtalannak tartjuk az elővárosi közlekedéssel kapcsolatos tarifa és finanszírozási rendszert. Elmondtam, hogy egyrészről igazságtalan az a helyzet, hogy azok az agglomerációban fekvő települések, ahová autóbuszokat közlekedtet a BKK, jelentős, mintegy 670 millió forintnyi támogatást fizetnek a BKK-nak, míg a HÉV-vel ellátott településektől (ráckevei-, gödöllői-, szentendrei vonal) egyetlen forintnyi támogatást sem kérnek. A Főváros 73 milliárd forintos éves támogatást kap a közösségi közlekedésre a központi állami költségvetésből. Ezzel szemben az autóbusz-közlekedésben érintett, főváros-környéki városok (8 település), a maguk összesen 670 millió forintjával ezek szerint a kiadások még 1%-át sem teszik ki. Érthetetlen számunkra, hogy miért van egyáltalán szükség ezekre a plusz-befizetésekre, hiszen a 73 milliárd forint mellet a 670 millió forint nem számottevő tétel!
Mindemellett arra is emlékeztettük Miniszter asszonyt, hogy decemberben a Főváros Közgyűlése döntött a budapesti közlekedési tarifa 10%-os rezsicsökkentéséről. Ez a döntésük nem terjedt ki az agglomerációban alkalmazott tarifákra, nyilván nem is terjedhetett ki, hiszen e viteldíjak megállapítása nem
a Főváros, hanem a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, Miniszter asszony hatásköre. Decemberben, röviddel a fővárosi döntés után Gyál Város polgármesterével már megkerestük Miniszter asszonyt a kéréssel: döntsön úgy, hogy a rezsicsökkentés az agglomerációban is érvényes legyen. Németh Lászlóné arról tájékoztatott, hogy éppen megbeszélésünk napjának délutánjára hívott össze egyeztetést e témába, türelmünket kérte és jelezte: tájékoztatást fog adni a döntésről.
Akkor tehát volt még további két téma?
Igen, a harmadik az Államtól térítésmentesen átvételre kért ingatlanok kérdése volt. Egyrészt jeleztük Miniszter asszonynak, hogy már tavaly októberben – határidőben – eleget tettünk az új iskola és sportcsarnok ingatlanának az állami tulajdonból önkormányzati tulajdonba visszaigénylés hivatalos kérése benyújtásának. Tájékozódtunk e kérésünk sorsáról: a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.
a hivatalos eljárásban intézi a kérelmünk teljesítését. Ugyanakkor fel kellett panaszolnunk, hogy a Kazinczy utcai volt kollégium épületének átadásával kapcsolatban nem történt előrelépés. Emlékeztetőül: tavaly a Corvinus Egyetem felhagyta az épület használatát, kiköltöztek belőle. Felkínálták megvételre Önkormányzatunknak az épületet, ugyanis kiderült, bár állami tulajdonban van az ingatlan, az Egyetem vagyonkezelői joga az ingatlan értékesítésére, eladására is kiterjed. Az iskolaátadás miniszterelnöki látogatása alkalmával jeleztük, hogy szívesen átvennénk térítésmentesen ezt az ingatlant, és Önkormányzatunk anyagi lehetőségeitől függően fel is újítanánk. Akkor Orbán Viktor miniszterelnök úr ígéretet tett arra, hogy Törökbálint megkapja a kollégiumot. Az ígéret Németh Lászlóné miniszter asszony jelenlétében hangzott el. Pár nappal később levélben fordultunk Miniszter asszonyhoz bemutatva, dokumentálva az előzményeket, a részleteket, hivatalosan is benyújtva a térítésmentes tulajdonba vétel szándékát. Miniszter asszony elindította az átadási folyamatot, amelynek végén levelet kaptunk a Corvinus Egyetemtől, amelyben megismétlik: vásároljuk meg az ingatlant. Futottunk tehát mi is, az államapparátus is egy kört, és visszaértünk oda, ahonnan kiindultunk. Most azt kértük Miniszter asszonytól, hogy utasítsa a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt-t, hogy vegye vissza a Corvinus Egyetemtől az ingatlan kezelői jogát, hogy a térítésmentes átadás/átvétel megvalósulhasson. Erre ígéretet kaptunk Miniszter asszonytól.
Végül a negyedik?
A negyedik téma a Törökbálint lakóterületét terhelő, az autópályák okozta zaj kérdése volt. Egy részletes dokumentációban mutattuk be a tarthatatlan helyzetet, és két intézkedést kértünk. Egyrészt kértük a zajvédelemről szóló jogszabályok felülvizsgálatát, hogy érdemi jogkörök létesüljenek a zajhatár-túllépések esetén teendő intézkedésekre. (A zajvédelmi jogszabályok hiányosságaira a közelmúltban egy lakossági fórum kapcsán szakemberek is felhívták a figyelmünket.) Másrészt azonnali eredményt hozó lépést kértünk Miniszter asszonytól: támogassa a belterületi autópálya-szakaszokon a 130 km/órás sebesség 100 km/órára való korlátozását. Ezzel ugyanis gyakorlatilag komoly beruházási költség nélkül lehetne azonnal érzékelhető eredményt elérni. Elmondtam, hogy én ezzel a kéréssel évek óta kilincselek a közútkezelőknél, eredmény nélkül. Rendre azt az „arcátlan” választ kapom, miszerint: „nem azért épít az ország gyorsforgalmi úthálózatot, hogy aztán sebességkorlátozásokat vezessen rajta be”. Miniszter asszony arról tájékoztatott, hogy jelentős változások történtek a közelmúltban az Állami Autópálya-kezelő Zrt.-nél, (itt jelzem, hogy a látogatásunkat követő napon megkezdtük az új kompetens személy megkeresését az intézkedés, a sebességkorlátozás elrendelése érdekében). A Miniszter asszony egyébként kérésünk támogatásáról biztosított bennünket.
P. I.
