Beszélgetés Dr. Aradszki András parlamenti képviselővel

Mióta eldőlt, hogy a parlamenti választási körzetek átszervezése után Törökbálint, Pest Megye 1. számú választókörzetének részeként, a Dr. Aradszki András által képviselt terület része lesz, a képviselő úr gyakran tiszteletét teszi a város fontos eseményein, kulturális rendezvényein. Január 13-án a Munkácsy Mihály Művelődési Házban Weisz Fanni és a szegedi Klúg Péter iskola diákjai tartottak előadást a hallássérültek életéről és a jelnyelv elterjesztésének fontosságáról. A rendezvény szervezői meginvitálták képviselőnket is, aki örömmel fogadta el a meghívást, és az előadás előtt még egy kis beszélgetésre is időt szakított. Politikai karrierjéről, céljairól számos beszámolóból, interjúból tájékozódhattak már olvasóink, így én inkább arra törekedtem, hogy a politikai közszereplő helyett az embert ismerjem meg, és mutassam be olvasóinknak.
Ön végzett jogászként, a MOL jogi képviselőjeként sikeres embernek számított már a politikai karrierje megkezdése előtt is. Miért döntött úgy, hogy erre a rögös útra lép?
Nem én döntöttem így. Azaz a döntést persze én hoztam meg, de azoknak a barátaimnak
a határozott kérésére, akikkel 2002-2003-ban a Polgári Körökben, a KDNP-ben, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségében már együtt dolgoztunk. A 2002-es választási vereség sok embert munkára serkentett, láttam elkötelezettségüket, ami kemény munkát jelentett. Persze előtte sem állt távol tőlem a politika, már 1990-ben beléptem a Kereszténydemokrata Néppártba és Százhalombattán, majd Érden politizáltam, külsős bizottsági tagként.

A politikai pálya egészen más kvalitásokat kíván, és sok árnyoldala is van. Mi az, amit vonzónak talál benne, és mi jelent nehézséget?
A polgári pályám hivatása, egy nagyvállalat jogi képviseletét ellátni, szakértő módon menedzselni a jogi ügyeket, értékelni a döntések kockázatát. Szeretem ezt a munkát. Ezt tanultam, ehhez értek. A politika másféle feladatot jelent. A választókörzetem, benne a saját lakóhelyem polgárainak érdekeit képviselni a Parlamentben, dolgozni azért, hogy a szűkebb környezetem és az ország dolgai jobban menjenek, ez új kihívást volt számomra. Amikor azt látom, sikerült elfogadtatni egy-egy értékes javaslatot, az valódi sikerélmény. Az igaz, hogy meg kellett szoknom néhány olyan dolgot is, ami azelőtt nem volt része az életemnek. Ilyen például a közszerepléssel járó ismertség is. Eleinte nagyon furcsa volt, amikor bevásárlás közben észrevettem, hogy összesúgnak a hátam mögött. Mostanra már megszoktam, hogy megszólítanak. Örömmel mondhatom, hogy eddig csak pozitív tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban.

A tisztségei gondolom rengeteg kötelezettséggel, elfoglaltsággal járnak. A családja hogyan tolerálja, hogy keveset van otthon?
A gyerekeim már felnőttek, és a feleségem is tisztában van vele, hogy ez a feladat mivel jár. Örömmel mondhatom, hogy mindenben támogatnak. Az igaz, hogy a családi programokat nem könnyű összeegyeztetni a hivatásommal, de azért gondos előrelátással ez is sikerülhet. Most hétvégén például mindkét napon rendezvényeken vettem részt, így a levelek megválaszolása, anyagok áttekintése ma reggelre maradt. De azért még volt egy kis időm indulás előtt, hogy édesanyámnál fát vágjak, így megvolt a testedzés is. A fizikai munka és a sport mindig kikapcsol és felüdít. Igyekszem frissen tartani magam szellemileg is, erre legjobb eszköz az olvasás. Mindig keresek valami újdonságot. Este nem is tudok úgy elaludni, hogy ne olvasnék egy kicsit.

Több mindent olvas egyszerre, vagy amit egyszer elkezd, azt be is fejezi?
Nem szeretem félbehagyni a dolgokat, így tehát a könyveket sem. Általában végigolvasom őket. Kivétel ez alól a vers. A vers olvasásához vagy hangulat kell, vagy valamilyen apropó, ami miatt kézbe veszek egy-egy kötetet.

Ezek szerint a szépirodalomra is jut ideje.
A történelemtudomány és a szépirodalom az a két terület, amely igazán foglalkoztat.

A beszédeihez szokott idézeteket használni?
Igen, ez gyakran előfordul. De a Jóisten kegyelme olyan, hogy sokszor olyankor segít, amikor az ember nem is számít rá. Éppen a közelmúltban fordult elő, hogy egy beszédem megírásakor elakadtam egy kicsit. Aztán elmentünk a misére és a plébános atya épp egy olyan zsoltár olvasott fel, ami illett a gondolatmenetbe, és máris tovább tudtam lépni.

Keresztény családban nőtt fel?
Igen. Azt hiszem, elmondhatom, hogy igen szigorú elvek mentén nevelődtem, de ezt soha nem éreztem tehernek. Az életemnek megvolt a rendje. Általános iskolás koromtól egészen
a közelmúltig különböző szinteken versenyszerűen sportoltam; foci, atlétika és végül
a kosárlabdánál maradtam. Az iskola, a sport és a hit pontos kereteket adtak az életemnek. Aztán persze voltak olyan évek, főleg az egyetemi időszakban, amikor némiképpen lazult ez a rendszer, hiszen távol az otthontól az ember úgy érezhette, a szabadságot élvezni kell. De visszagondolva erre az időszakra, már úgy látom, inkább a szabadság illúziója volt az , amit élvezni próbáltunk akkoriban.
Aztán megismerkedtem a leendő feleségemmel, akinek az életében szintén nagyon fontos volt a hit, olyannyira, hogy nem is vették fel a KISZ-be, mert egy keresztény közösséghez tartozott. A vele való kapcsolatom aztán vissza is terelt az egyház szorosabb kötelékébe.

Van olyan dolog az életében, amit most visszagondolva talán másképpen csinálna?
Természetes, hogy amikor az ember fiatalon a pályáját tervezi, akkor egy szépen ívelő életet, karriert képzel el magának. Ez aztán részben megvalósul, és persze ezer dologban folyamatosan változik. Talán egyetlen dolgot csinálnék másképpen. Azt hiszem, kevesebb időt fordítanék a kosárlabdára. Mert bár nagyon szeretem ma is, azért a versenysport olyan életmódot követel, ami nagyon sok lemondással jár, és bizony sokszor értékes dolgokról is le kell mondani.

Mire a legbüszkébb az eddigi politikai pályáján elért eredményei közül, és mi volt a legnagyobb csalódás?
Hogy a rosszal kezdjem, a legnagyobb csalódásként egyértelműen a 2006-os választási eredményeket említeném. Akkor, azt kell mondjam, hogy nyerő pozícióból sikerült veszteni, amit úgy érzem, közösen rontottunk el. Én sem láttam át akkor megfelelően a helyzetet, és a veszteség négy további eltékozolt évet eredményezett az országnak. Ez akkor nagyon fájdalmas volt, sőt a mai napig annak érzem, hiszen nagyságrendekkel jobban állhatna ma Magyarország, ha nem folytatódhatott volna az a nemzetrontó politika, ami a szocialista kormányt jellemezte. Ehhez azért azt gondolom az EU hathatós együttműködése is kellett. Nem vagyok az összeesküvés elméletek híve, de az mégsem lehet véletlen, hogy például az EU Bizottság is csak a választások után kezdte feszegetni a túlzott deficiteljárás problematikáját. Ez az országunknak nagyon, nagyon sokba került. De hogy az örömteli dolgokról is beszéljünk, a 2010 utáni parlamenti munkában nagyon sok örömöm tellett. Feladatokat kaptam a Gazdasági és Informatikai Bizottságban, valamint a környezetvédelemért felelős Fenntartható fejlődés Bizottságban is. Úgy érzem itt értékes dolgokat sikerült letennem az asztalra. Ide sorolom például a kolontári katasztrófát vizsgáló bizottságban végzett munkámat. Sikerként könyvelem el a deviza hitelesek problémáira megoldást nyújtó törvényjavaslatok felterjesztését és elfogadtatását is. Külön egyéni sikerként éltem meg az értékpapír törvényhez benyújtott módosításomat, amely addig csak a tőzsdére lépést szabályozta, az indítványom elfogadása után azonban már a magyar jogrend is ismeri a tőzsdéről kilépés feltételeit.

Mióta a választási körzetek átszabásával Törökbálint is az Ön által képviselt települések közé került, sokszor látjuk Önt a város különböző rendezvényein. Sikerült már megismernie bennünket? Milyenek az első benyomásai?
Természetes, hogy amint kiderült, hogy Törökbálint érdekeit is én képviselem majd, azonnal igyekeztem felmérni a feladatokat, megismerni az embereket, akikkel együtt fogok dolgozni. Törökbálint nagyon jól megszervezett, jól működő közösség. Ami meglepő volt számomra, az aktív civil szervezetek száma. Látszik, hogy Törökbálint Önkormányzatának fontos, hogy a polgárai által folytatott munkát támogassa, legyen az a sport, vagy a kultúra terén kifejtett tevékenység. A város sokat áldoz erre, és ez meg is látszik a civil szervezetek munkáján, eredményein. A város vezetésével gyorsan megtaláltam a kapcsolatot, hamar sikerült közös nevezőre jutni, amelynek kézzel fogható eredménye is van. Kezdeményezésemmel sikerült elérni, hogy a telekommunkikációs társaságok iparűzési adóját – Törökbálint számára méltánytalanul és hátrányosan –érintő szabályozást a parlament úgy módosította, hogy a város évente mintegy 400 MFt többlet adóbevételhez juthat.
Bízom benne, hogy az áprilisi választásokon elnyerem Törökbálint polgárainak felhatalmazását, és ezt az értékes munkát a magam eszközeivel én is tovább támogathatom. A választási kampány már megkezdődött, hálásan fogadunk minden segítséget, amely arra irányul, hogy a FIDESZ-KDNP szövetség újra elnyerje a választók bizalmát, és tovább folytathassa azt a munkát, amit az elmúlt években végzett. Számos eredményt értünk el, de ezeket az eredményeket meg kell védenünk. Az ellenzék szándékai világosak; a rezsicsökkentést, a GYED-extrát, a devizahitelesek megsegítésére hozott intézkedéseket mind-mind veszély fenyegeti, hiszen az ellenzék képviselői egyértelművé tették, hogy ha ők kerülnek hatalomra, ezeket mind megszűntetik. Nem hagyhatjuk, hogy ez így történjen!. Nehéz hónapok állnak előttünk, de úgy érzem, az emberek többsége támogat minket. A Fidesz-KDNP törökbálinti szervezete is várja a segítő szándékú jelentkezőket, mindenkire szükség lesz!

Ny. E.