Lehetőségek és problémák a helyi sportéletben

A legutóbbi képviselőtestületi ülésen, annak ellenére, hogy a 2014. évi költségvetés még nem került elfogadásra, több sport- és kulturális támogatási kérelmet is tárgyalt a testület. Nem túl korai ez még?
Nem hinném, hogy korai lenne. A bizottsági vélemények alapján a képviselők egyrészt egyfajta elvi támogatásról döntöttek, ezekre visszatérünk a költségvetés elfogadásakor, másrészt pedig elutasítottak kérelmeket.

Mindkét esetben – jó vagy rossz előjellel ugyan – de tervezhető az adott kérelmező tevékenységi köre. A sorból azonban kiemelnék két témakört, méghozzá a PR-Evolution Dance Company Tánctársulat támogatását, amelyet bánatomra elutasított a képviselőtestület, pedig pedagógiai szempontból értékes elemeket hordozó mozgáskultúrát képvisel tevékenységük. Sikeres volt az elmúlt évben az a munka, amelyet óvodáinkba fejtettek ki. A másik, egy Törökbálinton teljesen új sporttevékenység megtelepedésének lehetősége, a Kolonics György Kenus Iskola létrehozása városunkban. Ez az utánpótlással foglalkozó iskola fantasztikus lehetőségeket rejt a helyi és a környékbeli gyerekek számára. Hazánkban évtizedek óta az egyik legsikeresebb evezős sport helyi megjelenéséről van szó, igencsak nagy várakozással tekintek a kenus iskola megvalósulására.
Talán a kedvenc sportága?
Az a labdarúgás. De ha már kérdezi, tagadhatatlan, hogy megdobban a szívem e sportág hallatán, hiszen több évig kenuztam a KSI-ben… nem mintha e tekintetben ez valamit is számítana. Örülök ennek a kezdeményezésnek, s annak is, hogy az iskola megálmodói megegyezésre jutottak a Tó-park tulajdonosaival egy edzőpálya kialakításában. Önkormányzatunktól a szükséges felépítmények (konténerekről van szó) megvásárlásához, elhelyezéséhez kérnek anyagi segítséget.
Beszéljünk olyanról is, amelyet nem tárgyalt meg a képviselő-testület.
„A Törökbálinti Torna Club kérelme és a T-bálint Labdarúgó Akadémia tájékoztatója” címet viselő napirendnek ön volt az előterjesztője. Az előterjesztést azonban visszavonta. Miért?
Csak a pontosítás kedvéért: a TTC kérelme alatt az egyesület Labdarúgó Szakosztályának kérelmét kell értenünk. Tehát az anyagok beérkezése és áttanulmányozása, az előterjesztés elkészítése után, a Humánpolitikai Bizottság ülésén döntöttem úgy, hogy a napirendi pontot visszavonom. Visszavonom azért, mert a vita során olyan irányba kezdett el sodródni a dolog, amely számomra nem vállalható, s az ügy szempontjából sem volt helyes. Egy bizottság nem bíróság, a képviselő-testület sem az. Két, egymással perlekedő fél között nem dolga igazságot tenni. Lehetősége sincsen rá. Ráadásul nem túl demokratikus feladni az objektivitást, személyeskedő hangvételt ütni meg.
Mondana konkrétumot is az ügyről?
Nem. Az előterjesztés (és melléklete) nyilvános volt, azt bárki megnézhette. Miután az anyagot visszavontam, aligha lenne célszerű most belemennem a részletekbe, cáfolva ezzel fentebbi kijelentésemet, mely szerint se dolga, se lehetősége egy képviselőnek az „igazságosztó” szerepében tetszelegnie. Más megoldást kell találni.
Milyet?
Sokaknak nem mondok újdonságot azzal, hogy sajnálatos módon jó ideje egyfajta boszorkányüldözés van
a TTC Labdarúgó Szakosztályával szemben. Hol elhalkultan, hol harsányabban – de van. Szomorúan tapasztalom, hogy olyan részről is, amelynek ehhez semmi köze. Vádaskodást, különféle teóriákat a szakosztály rossz működéséről hallani – ám konkrétumot, megfogalmazott (netán leírt) kifogást nem. Úgy tudom, hamarosan egy pénzügyi felülvizsgálat is indul a szakosztály elszámolását illetően. Ez bizonyára üdvözlendő, hiszen ha feltár bizonyos eljárásrendi hibákat, azokat ki lehet javítani. A magam részéről azonban tartok attól, hogy más célok lebegnek a háttérben, nem a jó szándék, hanem az ellehetetlenítés az igazi motiváció.

Ön most nem vádaskodik?
Tényeket mondtam és a félelmemet fogalmaztam meg. Nem hiszem, hogy túlreagálnék bármit is, amikor egy kilencven éves hagyományokkal rendelkező szakosztály felszámolásának a réme jelenik meg.
Miért nem tesz ellene?
Tréfál? Már hogyne tennék, s ameddig tehetek, nem is fogom feladni. Minden olyan törvényes lehetőséget igyekszem felkutatni és kihasználni, alkalmaztatni, amely elháríthatja ezt a veszélyt. Szerencsére egyre több szövetségest találok e tekintetben, mint ellenlábast.

J. K.