Kerthelység

2014. márc 14.

Emberek halászává

Írta: admin Kategória: Olajág

Amikor Jézus a Galileai-tó mellett járt, látott két testvért, Simont, másik nevén Pétert és testvérét, Andrást. Halászok voltak, s épp hálót vetettek a tengerbe. Megszólította őket: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket.” (Mt 4,18-19)
A kereszténység igehirdetői kezdettől fogva Krisztustól kapott küldetésükre hivatkoztak és hangsúlyozták, hogy az ő követségében járnak. Tartoztak közéjük püspökök és papok, szentek és bűnösök, misszionáriusok és hitközségi vezetők. Valamennyien azt állították, hogy olyan kiválasztásban és küldetésben részesültek, mint a mai evangéliumban említett halászok: Péter és András, Jakab és János, akiket Jézus emberhalászokká avatott. Később ezeket a férfiakat az évszázadok alatt emberek milliói követték. Jézus hívó szavára készségesen és bizalommal vállalkoztak a hitterjesztés verejtékes munkájára.
Minden krisztushívő meghívást kapott az egyház küldetésének megvalósítására. Jézus Kafarnaum vidékén járva megszólított néhány halászlegényt: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket” A Mester hívta őket és „ők azon nyomban otthagyták hálójukat és csatlakoztak hozzá” – jegyzi meg a Szentírás lakonikus rövidséggel.
Jézus emberhalászatra szóló meghívása azonban nemcsak az apostolok felé irányul, hanem minden emberre, főleg a keresztényekre vonatkozik. Így, az emberhalászatra szóló meghívó mindig és mindenütt érvényes, még akkor is, ha Isten nem mindenkitől várja el, hogy lemondjon családi életéről és mindennapi kenyérkereső szolgálatáról vagy eldobja megszokott munkája „evezőlapátját”. Szent Pál joggal írta a rómaiaknak: „Általa nyertük … az apostoli küldetést, hogy neve dicsőségére munkálkodjunk a hitért minden nép között. Ezeknek ti is közéjük tartoztok, Jézus Krisztus meghívottai” (Róm 1, 6). Számára ugyanis minden hívő meghívott, legyen az fiatal vagy öreg, férfi vagy nő, pap vagy világi. Szerinte Krisztus mindannyiunkat felszólított az emberhalászatra.
El kell ismernünk, hogy az egyház hosszú időn át nem tartotta kellően szükségesnek a világi hívek apostoli meghívásáról és küldetéséről szóló krisztusi tanítást. Ma az egyházi dokumentumok egyre többet foglalkoznak a világi hívők küldetésével, Jézus minden embernek szóló meghívásával: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket”.
A meghívás kihangsúlyozására nem utolsó sorban az egyház mai világban elfoglalt súlyos helyzete miatt került sor. Ez a helyzete hozzájárult a Szentírás tanításának újabb és mélyebb megismeréséhez, a világi hívők hivatásának felfedezéséhez. Az egyház megváltozott körülményei miatt újra előtérbe került
a tanítás, amelyről hosszú ideig megfeledkeztünk, de amelyet a Szentírás sohasem szűnt meg hirdetni. A megbízatás elsősorban az evangélium hirdetésére és az emberek megszentelésére vonatkozik, másodsorban pedig a társadalmi élet átitatására az evangélium szellemével.
A világi hívek segítsége nélkül az egyház nehezen képes saját küldetését teljesíteni: „A föld népessége szüntelenül növekszik – írja az egyik zsinati dokumentum – , a tudomány és a technika halad, az emberek között egyre szorosabbakká válnak a kapcsolatok. Mindez nemcsak mérhetetlenül kitágította a világiak apostolkodásának nagyrészt csak őelőttük nyitva álló területeit, hanem olyan új problémákat is vetett föl, amelyeket ők hivatottak gondosan tanulmányozni és megoldani”. Az új idők megváltozott körülményeiből adódik a világi hívek különleges elhívatottsága, „hogy jelenlévővé és hatóerővé tegyék az egyházat azokon a helyeken, és olyan körülmények között, ahol csak általuk lehet az egyház a föld sója”.

Tags:


Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!