Interjú Csokonáné Vízkeleti Ildikóval
November 12-én, a Szociális Munka Napjának alkalmából országszerte elismerések, és kitüntetések átadására került sor. Nem volt ez másképpen Törökbálinton sem. Az Önkormányzat részéről beavatott munkatársak és a Segítő Kéz Szolgálat dolgozói az utolsó pillanatig titokban tudták tartani, hogy az idei évben Csokonáné Vízkeleti Ildikó részesül polgármesteri kitüntetésben. A díjazott csak az utolsó pillanatban, a díj átadásakor tudta meg, hogy ő a kitüntetett. Turai István Polgármester Úr köszöntőjét Ildikó kollégái írták, ebből idézünk most: „Egy személyben intézményvezető, mediátor, családgondozó, bölcsődevezető, kapcsolattartásokat felügyel, pályázatokat ír, minden évben több egyetemről fogad hallgatókat, akiket a munkatársakkal együtt készít fel a szakmai életre… Mindent megtesz a kollégáiért, cserében maximális munkát vár el mindenkitől. …Mindig rohan, de mégis talál rá időt, hogy meghallgassa azt, akinek gondja van… Szakmai tudása és felkészültsége nemcsak kollégáit segíti, hanem más intézmények szakemberei is támaszkodhatnak, és támaszkodnak is rá.”
Az hogy a jelölésedet végig titokban tudták tartani a kollégáid, igazi csapatmunkára vall.
Nagyon nagy meglepetés volt, tényleg nem számítottam rá. Jól esett a hivatalos elismerés, és az is, hogy a kollégáimtól igazi személyre szóló ajándékot kaptam, amit együtt találtak ki, együtt vásároltak meg, és közben mindezt titokban tudták tartani. Ezúton is köszönöm mindenkinek.
Mióta végzed ezt a szolgálatot? Miért választottad ezt a hívatást?
A válaszom egyszerű, nagyon szeretem a gyerekeket, ezért választottam az érettségi után az óvodapedagógus szakot. Később a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán folytattam tanulmányaimat. 10 évig tanítottam egy budapesti általános iskolában, és eközben az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán elvégeztem a szociálpedagógia szakot, munkahelyet váltva, elkezdtem a gyermekvédelemben dolgozni. Ez a terület mindig is vonzott, és úgy éreztem fontos, hogy folyamatosan tovább képezzem magam.
Az életút-tervező tanácsadó tanári szakot a gödöllői egyetem pszichológia szakán végeztem el, közben dolgoztam pártfogóként, ahol bűnelkövető fiatalokkal foglalkoztam. Ezt követően végeztem el az ELTE pedagógia-pszichológia tanár szakát, és ekkor már folyamatosan dolgoztam a gyermekvédelemben. Gyermekvédelmi szakértőként esetelemzéssel, és tanácsadással segítem a szociális és gyermekvédelem területén dolgozó szakemberek munkáját. Mediátorként foglalkozom konfliktuskezeléssel, családon belüli problémákkal.
Hogy fér bele ennyi minden egy nő életébe?
A családom, a férjem és a fiam mindenben támogatott, és támogat most is. Ennek a felét sem tudtam volna elérni, ha nem állnak mellettem. Nagyon sok időt töltöttem munkával, és tanulással, de ma sem tenném másképpen. Sok gyermekkel foglalkoztam a munkám során, akik a mai napig megkeresnek, és elmesélik mi történt velük az elmúlt évek során.
Mondhatjuk, hogy szakmailag már szinte mindent elértél. Lehet még innen tovább fejlődni? Mik a terveid?
Mindig lehet, és kell is fejlődni. Ami most leginkább foglalkoztat, az a mediáció, a tanácsadói tanári szak ennek tulajdonképpen az előfutára volt, és egyre több esetben van szükség ilyen segítségre a családokban. Ebben képeztem tovább magam az utóbbi években, és rendszeresen tartok ilyen terápiás foglalkozásokat a Szolgálatnál.
Mi is ez pontosan?
Erre akkor van szükség, ha egy családon belül valamilyen okból megszakad a kommunikáció, és konfliktus adódik. A leggyakoribbak a válásokat kísérő gyermek-elhelyezési, kapcsolattartási problémák.
Végezetül had idézzek még néhány mondatot a köszöntőből: „A csapat egy igazi közösségként dolgozik az intézményben,(Segítő Kéz Szolgálat) ami nagyrészt Ildikónak köszönhető. Büszke a csapatára, és a munkájukat mindig elismeri, dicséri, ami sok erőt ad és motivál…Vezetése alatt mindenki megtanulja: AZ ÜGYFÉL AZ ELSŐ!!!… Ildikó nem csak intézményvezető, hanem barát, akit a kollégái szeretnek és tisztelnek.”
Perjés
