Kerthelység

2014. jan 26.

Feszület restaurálása és újjászentelése

Írta: admin Kategória: ESEMÉNYEK

Október utolsó napján, a sváb őseink által ránk hagyott, felújított kőkereszt és feszület újraszentelésére került sor. A szobrot Bohn István esperes plébános szentelte újra, és Hajdu Ferenc Törökbálint alpolgármestere mondott beszédet.  A szentelésen részt vettek a Szőnyi Erzsébet Zeneiskola növendékei Feleki László igazgató vezetésével és a Lendvai Károly Férfikórus, Tóth Csaba vezényletével.
A Városszépítő Egyesület restaurálta az utolsó svábok által ránk hagyott köztéri keresztet. Az először 1904-ben felállított kereszt így végre nem csak régi pompáját, hanem egykori helyét is visszakapta, miután az eddig méltatlan helyéről – a CBA melletti eldugott területről – visszakerült központi helyére, a Baross utca és a Bajcsy-Zsilinszky utca találkozásánál található részre. A megnyitón Hajdu Ferenc alpolgármester megjegyezte: ahogyan a szem a lélek tükre, úgy egy településnek a közösségi terei és műemlékei jelentik a tükröt. Szalczinger József,  Városszépítőz Egyesület elnöke elmondta, a kereszt felújítása csak az első lépése a terület rendbetételének, hiszen jövőre a CBA és a tér közötti autóutat megszüntetik, hogy egy új közösségi tér jöhessen létre a településen.

Alábbiakban Hajdu Ferenc alpolgármester beszédét közöljük:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Vendégeink!
Kedves Barátaim!
Ha – ahogy mondják – a szem a lélek tükre, akkor talán bizonyossággal kijelenthető, hogy egy település arculata az utcák hálózatában, az ott fellelhető porták gondozottságában körvonalazódik.
Ám eszmeiségét, lelkületét közterei jelenítik meg.
Itt, ahol most állunk, ez hit és emlékezet.
Hit, mely meggyőződést jelent, bizalmat és hűséget a múlt és az abban rejlő igazság iránt; hitet az emberben, tetteiben s az őt megteremtő Istenben.
Hit és emlékezet.
Emlékezet azokra az itt élt sváb ősökre, akik töretlen kitartásukkal, munkájukkal élővé tették ezt a települést; akik fennen hirdették meggyőződésüket, keresztény kultúrájukat. Bizonyára nem is gondolva arra, hogy megnyilvánulásuk a legtisztább és a legnemesebb emberi tulajdonság, hiszen aki hisz, az látatlanul fogad el olyat, amit nem lehet hétköznapi módszerekkel igazolni.
Emlékezet tehát azokra a sváb családokra, akik földműveléssel, talán erdőirtással, utakkal és épületekkel megváltoztatták e táj arculatát, mondhatni: saját képükre teremtettek új geográfiát s ezzel új feltételeket is mindjárt a helyi társadalmi és erkölcsi élet számára.
De még mindezeken kívül is akartak maradandót alkotni, jelet hagyni, üzenni az utánuk jövő nemzedékeknek: ezzel a kőkereszttel.

Kedves Barátaim!
Nehéz szavakba önteni, hogy az itt látható keresztény szimbolika, mint esztétikum és tanúságtétel, mit is jelenthet nekünk?  Azt biztosan, hogy létezik egy nagyobb, magasztosabb hatalom, amelynek ereje túlmutat minden léleksorvasztó történelmi korszakon s áradva tanít: áldozatkészségre, őszinteségre, szelídségre. Szeretetre. Sőt, visszahozza számunkra azt, ami manapság gyakran úgy tűnik, hogy elveszett: az alázat és megértés értékét.
A mindennapi szolgálatra hívó üzenetet közvetíti ez a feszület.
Azt is biztosan jelenti, hogy sváb őseink erőfeszítései nem voltak hiábavalóak; a közel száz esztendeje emelt kőkereszt, anyagához, jelképéhez méltóan időtlenséget, életünknek mélyebb értelmet adó sugallattal magasodik fölénk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Városunkban hosszú évtizedek óta munkálkodik egy lelkes, fáradtságot nem ismerő közösség – mai nevén: a Városszépítő Egyesület – Szalczinger József vezetésével.
Aligha lenne idő most felsorolni azokat a településünkön megtalálható tereket, emlékműveket és szobrokat, amelyeket felújítottak, restauráltak vagy éppen kialakítottak.
Áldozatos tevékenységüket mindenképpen őszinte elismerés illeti.
A Városszépítő Egyesület tagjai azok, akik óvó figyelemmel, hozzáértéssel ápolják mindazt a hagyományos és hagyományteremtő értéket, amelyet az itt élő emberek hagytak örökül ránk. Olykor ez egy régi kerekes kutat jelent, egy padot, térrészletet, emlékkövet – most pedig ezt a csodálatos kőkeresztet.
S tudom, hogy Szalczinger József további nagyszerű terveket is dédelget magában, afelől pedig kétségem sincs: ezek a tervek meg fognak valósulni!
Mindannyiunk örömére.
Végezetül engedjék meg, hogy Törökbálint egyik díszpolgárától, Gigler Józseftől idézzek egy mondatot. Úgy érzem ugyanis, hogy az általa megfogalmazott gondolat az, amely a legközelebb áll a Városszépítő Egyesület értékteremtő szellemiségéhez.
Így hangzik: „A jelenét az az ember tudja megérteni, a jövőjét az az ember tudja megalapozni, aki ismeri eredetét, gyökereit, s tiszteli azt”.
Köszönöm a figyelmet!



Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!