A fejlett polgári társadalmakban a civil szervezetek mindig rendkívül jelentős szerepet töltenek be. Azt is mondhatjuk, hogy a civil szerveződések a társadalmi együttélés olyan fontos építőelemei, amelyek nélkül nem is beszélhetünk igazán polgári társadalomról, vagyis hiányukban nem teljes a demokrácia.
Márpedig mi valós polgári demokráciában élünk, és ebben is szeretnénk élni, még akkor is, ha néha vannak hiányosságai és időnként, visszás jelenségek miatt, egyesek ezt megkérdőjelezik.
Sokan azt állítják, hogy a többpártrendszer az, ami alapjaiban megteremti és magában hordozza a polgári demokrácia kiteljesedését. A politikai pártok szerepe elvitathatatlan a törvényhozói és végrehajtói hatalom létrehozásában, gyakorlásában, azaz a társadalom alapjainak megteremtésében, de civil szervezetek nélkül az ilyen társadalom csak puszta váz, amit tartalommal csak a civil szervezetekkel együtt tudnak betölteni. Túlzás nélkül mondhatjuk tehát, hogy a civil szervezetek a társadalom sója és kovásza, ez erjeszti, pezsdíti meg a társadalom belső életét, ettől válik élővé egy társadalom és közösségé egy település. Napjainkban sok-sok szókapcsolat jeleníti meg azt az igényt, amely a társadalomban egyre határozottabban rajzolódik ki. Felértékelődött ezen kifejezések jelentése, tartalma, és örvendetes az a tény, hogy egyre több civil szervezet jön létre és talál magának megnyilvánulási teret. Gondoljunk csak a „Civilakadémiára”, „CÖF”-re, „CET”-re stb.
Miért jó mindez az egyénnek és a helyi közösségeknek? Civil szervezet tagjának lenni az egyén számára olyan megnyilvánulási forma; mely az élet más területein nem érhető el; a személyiség kiteljesedésére, az önmegvalósításra nyújt lehetőséget. A pezsgő civil élet a közösség számára pedig éltető erő, amelyben a közösség tagjai jól érzik magukat, ettől válhat „élhetővé”, szerethetővé egy falu, község, város, vagy városrész. Amikor ezt megérzi valaki, és akkor is cselekszik, ha azért nem kap köszönetet, elismerést, vagy kitüntetést, amikor a cselekvés önmagában is örömet jelent számára, akkor mondhatjuk, hogy erős az összefogás, jó a közösségi élet.
Törökbálinton több mint 50 civil szervezet tevékenykedik, és közel sem érezzük azt, hogy ez túl sok lenne. Igaz, nem a szervezetek száma, hanem tagjainak elkötelezettsége, tenni akarása, tetteik hatékonysága, ami meghatározó. A civil szervezetek összefogása, ahogy országos szinten, úgy városunkban is rendkívül fontos. Nem szabad, hogy elszigetelt egységekként, elkülönülten külön-külön próbálják megvalósítani küldetésüket. Ismét gondoljunk csak a „CÖF” (Civil Összefogás Fórum) akcióira, a „Békemenetekre”, melyeknek hatása túllépte az ország kereteit, eljutott Brüsszelbe is és az európai képviselők figyelmét is felkeltette. Az összefogás ereje mérhetetlen erős lehet, belső tartalékokat szabadít fel és hatása megsokszorozódik.
Nekünk, törökbálinti civil szervezetek tagjainak is összefogva kell tehát megteremtenünk és felszabadítanunk civil életünk mozgató energiáit, hogy azt a lehető legnagyobb mértékben városunk javára fordíthassuk. Nagy luxus lenne, ha a szervezetekben lévő belső tartalékokat veszni hagynánk, és nem élnék az összefogás erejével.
Ezért a helyi összefogás érdekében a 2011.évben elindított és a 38/2012 (II.23) ÖK. határozatban megfogalmazott elvek figyelembe vételével a „Civil Kerekasztalt” 2014. év januárjától tegyük teljessé oly módon, hogy ülései havi rendszerességgel kerüljenek megtartásra, a civil szervezetek vezetői, képviselői részvételével. Ezeken a találkozókon mód nyílna az országos események hatásainak elemzésére és a helyi, városi aktuális témák mélyebb feltárására, javaslatok megfogalmazására, erőink kibontakoztatására, terveink összehangolására (úgy, ahogyan az korábban már megfogalmazásra kerültek).
Fontos, hogy a civil szervezeteink egymás céljait támogassák, akcióikat összehangolják, és ne történhessen meg az, hogy egymás törekvéseit kioltsák. Bízzunk a helyi összefogás erejében.
Egervári László
