Tóth József barátomnak

Kérdeznem kellett volna?
Aligha.
Maradjon rejtve így, vajon
Írtad-e Józsi e sorokat
a könyvbe,
S ha igen: kinek?
Turai István
Tóth József
Dedikálásaim I.

Keresztet fogadsz el, ha bárkit is befogadsz titkaidba.
Onnantól kezdve örökké szolgálnod kell neki,
S ha nincs segítségedre a szeretet, bele is rokkanhatsz.
•
Vétek az, ha valaki, képmutatásból, számításból,
Vagy egyszerűen lustasága végett megy el
Észrevétlen, akár egyetlen boldog perce mellet is!
•
A szerelem nyilvánvalóság,
A barátság sejtelem.
•
Akkor mondhatod, hogy valakit igazán szeretsz,
Ha egyszer gyöngy lesz a könnyed érte.
Akkor mondhatod, hogy valaki igazán szeret,
Ha el akarsz menni, s ő csendben elenged.
•
Ha van titkod, őrizd,
Ha nincs, ne keress!
•
Soha ne csalódjon benned
A tenyereden pihegő pillangó!
•
Ne kérdezd, hogy mit szeretek benned,
Nincs mércéje, a kérdés sem érthető.
Mit ér a szeretet, ha már mérhető?
•
Létezni azért, mert
Egy más valaki is létezik, titok.
Szoba, hetvenhetedikre nyíló,
Ahová nem nyithat be más,
Csak Te, és Ő,
És a Teremtő, aki maga az ajtó
•
A lelkiismeret szenvedte gyöngy
A legértékesebb a világon.
•
Néha lépj ki Önmagadból, hogy láthasd valóságodat.
Isten létét sem érzed, ha mindig tenyerében vagy.