Az elmúlt évekhez hasonlóan városunk képviselő-testülete idén is nyár elején ítélte oda a „Szeretet és gondoskodás”díjat. Az ünnepeltet, Dr. Tulassayné Dr. Ritvay Judit gyermekorvost nem sokkal a kitüntetés átadása után újabb öröm is érte, hiszen megszületett első unokája, akinek érkezését már nagyon várta a család. A nagymamai teendők miatt hosszabb időre szabadságra ment, amikor nem szerettük volna zavarni, így ez az interjú már egy hűvös szeptemberi napon készült a József Attila utcai rendelőben, ahol ma is napról napra sok beteg gyermek keresi fel őt a gyógyulás reményében.
A fiam már 17 éves, és őt is Ön fogadta, amikor hazahoztuk a kórházból, tehát az biztos, hogy legalább ennyi ideje ebben a praxisban dolgozik. Mióta gyógyítja a törökbálinti gyerekeket?
Hirtelen nem is emlékszem pontosan, de ha nem tévedek 1988 őszén kezdtem itt dolgozni. Tehát huszonöt éve. Először Csobay doktornőt helyettesítettem, akinek akkoriban született az ötödik gyermeke. Zsuráffy Edit doktornővel dolgoztunk együtt, aki akkor már a nyugdíjas éveiben járt. Aztán Ildikó visszajött, és azóta végig ketten voltunk Törökbálinton, egészen három évvel ezelőttig, amikor dr. Vágvölgyi Tímea megnyitotta praxisát, és így már három gyermekorvosa van a városnak.
Nem lehetett könnyű ez elmúlt tíz-egynéhány év, hiszen a városba költöző családok és ezzel a gyerekek száma nagyon megnőtt az elmúlt években.
Igen ez így van. Éppen időben érkezett a segítség, és úgy gondolom, most optimális a helyzet. A munkánk jelentősen könnyebb lett az éjszakai ügyelet elindulásával és a harmadik praxis megnyitásával.
Nagyon más volt itt az élet, a munka húsz évvel ezelőtt?
Nagyon. Mostohák voltak a körülmények. Biztosan sokan emlékeznek még, hogy a régi épület milyen rossz állapotban volt, sokszor be is ázott. Amikor a Gyermekklinikáról ide érkeztem, bizony nem volt könnyű megszokni, hogy nélkülöznöm kell egy vezető egészségügyi intézmény előnyeit. Nem csak az épület állapota volt elkeserítő, de először az is nagyon szokatlan volt, hogy nincs mögöttem az a technikai és szakmai háttér, ami a Klinikán adott volt. A gyors vizsgálati eredmények, a konzultálási lehetőség a kollégákkal, a könyvtár, ezek mind olyan dolgok voltak, amelyek nagyon hiányoztak az első években. Aztán egyre több szakrendelés nyílt meg a közelben, a rendelő is újjáépült, ma már a vizsgálati eredményeket az interneten keresztül szinte azonnal megkapjuk, úgyhogy mostanra sokkal könnyebb dolgunk lett.
Mi a helyzet az adminisztrációval?
Nem könnyű, mert nagyon sokfelé kell figyelni, sokfelé kell jelenteni szinte minden eseményt, ami a rendelőben történik. De alapvetően azért jól működik
a rendszer.
A gyerekek és a szülők miben változtak az elmúlt évek alatt?
Azt hiszem elmondható, hogy sokkal többen élnek ma egészségtudatosan, és igyekeznek így nevelni a gyerekeiket is, ami nagyon jó dolog. A szülők jobban ismerik a gyógyszereket, azok hatásait, nem várják el feltétlenül az antibiotikus kezelést akkor, amikor arra nincs szükség. A baj inkább az, hogy ezzel együtt a gyerekek életében egyre kevesebb
a mozgás. Sokat ülnek a tv, a számítógép előtt. A mozgásszervi betegségek száma jelentősen megnőtt az elmúlt időben. Egy felmérés szerint a nyolcadikosok között minden harmadik gyermeknél előfordul valamilyen rendellenes elváltozás. Voltak divathullámok is, amelyek kicsit nehezítették a dolgokat, például a rendszerváltás után az oltásellenesség, amit nagyon nagy butaságnak tartottam. A védőoltásokat nagyon fontos és jó dolognak tartom. A kötelező oltások és néhány ajánlott oltás olyan súlyos betegségektől óvják meg a gyermekeket, amelyek akár halálosak is lehetnek. A nagy járványok kora éppen az oltásoknak köszönhetően már a múlté, de sok veszélyes betegség lappang még a világban, és a laza oltási fegyelemmel rendelkező országokban azonnal fel is ütik a fejüket. Ez csak úgy akadályozható meg, ha az egész populáció átoltott. Ez nagyon fontos.
Hogyan választotta az orvosi hivatást?
Már gimnazista koromban erre készültem, mert volt egy példaképem az egyik barátnőmnek az édesanyja, akit nagyon tiszteltem és csodáltam. Az ő példája indított el ezen a pályán. A klinikai munka nagyon szép volt, de nagyon nehéz is, főleg lelkileg, A körzeti gyermekorvos dolga ebből a szempontból könnyebb, hiszen a betegségeknek, amelyekkel találkozik, legnagyobb része biztonsággal gyógyítható.
Mi a legszebb és mi a legnehezebb az Ön számára ebben a munkában?
A legszebb mindenképpen az, amikor valaki, akit újszülött korától én gyógyítottam, később a saját gyerekét hozza hozzám. Ez a bizalom nagyon megtisztelő és megható. Hogy mi a legnehezebb, azon eddig nem is gondolkodtam. Talán azt megítélni, hogy milyen mélységben kell, vagy lehet beleszólni a gyermekek gondozásába, nevelésébe. Én mindig is nagyon szókimondó voltam, de figyelembe kell venni, hogy a szülőknek joguk van úgy nevelni a gyermekeiket, ahogy ők jónak látják. Ebből a szempontból azt hiszem sokat változtam az elmúlt években.
A közelmúltban nagymama lett. Megváltoztatta ez az életét?
Természetesen. Az unokám az életem egyik nagy ajándéka. Régóta készültem erre a szerepre titokban. Néha eltettem apró ajándékokat, amivel majd neki szeretnék örömet szerezni. Soha nem értettem, amikor valaki azt mondta magáról, hogy ő még nem elég érett a nagymama szerepre. Pedig ez csak arról szól, hogy tudunk- e még szeretetet adni. A segítség, amit az ember ilyenkor ad a gyermekének és az unokájának, az nem teher, hanem ajándék. Most is megyek haza vasalni, mert a pici baba mellett elkél a segítség.

Nyíri