Amint egyenesbe fordult az új iskola és sportközpont építésének ügye Törökbálinton, s elkezdődött a létesítmény-együttes továbbépítése, 2012 év végén, az üzemeltetés szervezői között feltűnt egy kisportolt, határozott megjelenésű úr, Dr. Csikány József. Ő az, aki fél fejjel a többiek fölé magasodva folyamatosan intéz valamit. Telefonál, tárgyal, érvel, irányít, szinte mindenütt ott van, egyszóval a vak is láthatja, ide tartozik, s az is biztos, hogy szívügye ez a létesítmény… Kicsoda ez az ember? Erről kérdeztük őt magát, s arról, igaz-e a szóbeszéd, hogy ingyen vállalta el a közreműködést – polgármesteri tanácsadóként – az új iskola és sportcentrum üzemeltetésének szervezésében?
Nos, göröngyös út vezetett el idáig, az biztos, de végülis tény, hogy így történt. 2013. július 20-án írtam alá megbízási szerződésemet Törökbálint Város Önkormányzatával, azzal a céllal, hogy a Törökbálint, Óvoda u. 6. szám alatti Bálint Márton Általános Iskola és Középiskola, Sportközpont üzemeltetését tanácsadóként legjobb tudásom szerint segítem. Turai István Polgármester úrral abban állapodtunk meg, hogy a feladatok elvégzéséért díjazás nem jár, nem járhat részemre. Így is vállaltam! Vállaltam, mert ez a feladat inspirál, óriási kihívás ez, s mert 70 éves elmúltam (10 éve mentem nyugdíjba), és mert tudom, hogy jogszabályi előírás szerint én már a nyugdíjam mellett díjazást nem kaphatok.
Miből táplálkozik a megszállottsága Csikány úr?
Több mint 60 éve élek a víz mellett, mondhatnám úgy is, hogy a vízben. Már 1960-ban a római Olimpián döntőt úsztam a magyar férfi 4×100 méteres vegyes váltóban, majd ugyanezt megismételtem 1964-ben a tokiói Olimpián is. 1963-ban Brazíliában az Universiadén 2 aranyérmet nyertem (200 méteres férfi hátúszásban és a 4×100 méteres férfi vegyes váltóban). Megjegyzem, egyedül itt sikerült megvernünk az amerikai és az orosz vegyes váltót, ez azóta sem jött össze senkinek. Örökös Magyar Bajnok címem van, meg néhány egyéb kitüntetésem. A változatosság kedvéért 1968-ban az FTC vízilabda csapatával bajnokságot nyertem.
Szerencsére, sportpályafutásom még ma is tart. 1987-ben alakítottam meg az első magyar senior úszó klubot, melynek ma is az elnöke s versenyzője vagyok. Seniorként 25 év alatt 18 világbajnoki aranyérmet nyertem. 1968-ban az ELTÉ-n szereztem jogi diplomát, ezt követően a sportberuházások, sportlétesítmények építése és üzemeltetése töltötte ki az életemet. 1986-88-ig építettem, majd 1988-tól 2012. augusztus 15-ig igazgatóként működtettem a Budapest XI. kerületi Nyéki Imre Uszodát, népies nevén a Kondorosit. Ami ebben figyelemre méltó talán az, hogy az utolsó 15 évben a létesítmény nyereségesen működött. Vélhetően az egyetlen ilyen volt az országban, annak ellenére, hogy nem termálvizes uszodáról van szó. Bizonyára emiatt aztán számtalan sportlétesítmény építéséhez hívtak szakértőnek. 2000 körül 3 évig Makovecz Imre úrral együtt építettük ez egri fedett uszodát. 3 évig – a programkészítéstől az átadásig – voltam szakértője a Budaörsi Városi Uszodának (uszoda és sportcsarnok). Szám szerint 6 kistérségi uszodát is szakértettem (például a Kerex által épített Bicskei Tanuszodát, stb.)
Mit jelent a sport Önnek?
Munkám során hihetetlen előnyhöz jutottam azáltal, hogy mint versenyző láthattam a világ összes említésre méltó sportlétesítményét. Többször versenyeztem a Római Olimpiai Uszodában, majd a tokiói, montreali, sydney-i müncheni olimpiai uszodákban . Láttam az USA nagy vízi műhelyeit, az indianapolisi egyetemi uszodát, a san fransisco-i Stanfordot, Ausztráliában a brisbanei, melbournei, perth-i vízi létesítményeket, Európában pedig szinte mindenhol voltam. Ezeknek köszönhetem, hogy nyitott szemmel járva mindenütt csak tanultam. Azt is láttam, hogy egyes nemzetek mennyi energiát, pénzt munkát fektettek abba, hogy az ifjúságot a sport szeretetére, az egészséges életmód elsajátítására neveljék. Magyarországon sokkal korlátozottabbak voltak a lehetőségek, de mégis adódtak. Például a Kondorosiban szívós, több évtizedes munkával elértük, hogy a kötelező úszásoktatás keretében minden diák (évi 2600 gyerek) megtanult úszni, ráadásul megfelelő technikával. A Kondorosi tornacsarnoka pedig a labdajátékok „műhelye” volt, otthont adott a nyári táboroknak, ami igazi sportágválasztóként is működött.
Itt érkeztünk el ahhoz a kérdéshez, hogy miért is jelentkezett Ön Törökbálinton a Bálint Márton Általános Iskola és Középiskola, Sportközpont üzemeltetése segítésére tanácsadóként?
Törökbálint Város – ha kalandos úton is – ezzel a létesítménnyel hozzájutott egy óriási lehetőséghez. Egy ilyen iskola, és mellette ilyen színvonalú sportlétesítmény egyedülálló az egész országban. Szerintem több évtizeddel előzi meg azt a kort, amiben élünk. Üzemeltetni ezt a létesítményt olyan kihívás, amit az ember szívesen bevállal. Hozzáteszem, nem vagyok egyedül a munkában, kiváló munkatársaim vannak, közülük most csak egy személyt, Konrády Ildikó létesítményvezetőt említem, aki maga is válogatott kosárlabdázóként, testnevelő tanárként több évtizede az ifjúság nevelésével, a sport megszerettetésével foglalkozik. Igazán örülök annak, hogy ebben a kérdésben a Város vezetése is elkötelezett. Hiszem és vallom, hogy megfelelő üzemeltetéssel, közös munkával jelentősen csökkenthetők a tényszerűen magas költségvetési kiadások. Technikailag hallatlanul fontos, hogy a létesítmény üzemeltetést fontos felszerelések segítik: van napenergiánk, geotermikus fűtés-kiegészítő berendezésünk, gazdaságos gázfűtésünk. Vannak a létesítménynek olyan, lakosság felé történő szolgáltatási lehetőségei, melyek jó szervezéssel bevételt eredményezhetnek, ugyanakkor lehetővé teszik, hogy minőségi szolgáltatást nyújtsunk. Ha ezt megvalósítjuk, akkor a törökbálinti emberek nem mennek máshová, hogy kielégítsék sportolási vágyukat. Biztos vagyok abban, ha híre megy milyen erőforrásokkal rendelkezünk, a környező városokból, de még Budapestről is hozzánk járnak majd a kikapcsolódni, sportolni vágyók, különösen akkor, ha jól csináljuk a feladatot, amit végzünk. Erre törekszünk. Már most látszik, hogy néhány éven belül majd bővítenünk kell a kelléktárunkat, a lehetőségeinket. Szükség lesz egy kisebb külső strandmedencére, élménymedencére a gyerekeknek. Erre már most is megvan az igény.
A sport területén azt gondolom, az lehet az igazi siker, ha saját egyesületünk működik majd a kosárlabdához hasonlóan például vízipólóban, kézilabdában is. Azt vallom, hogy mindezekért érdemes dolgozni, még 70 évesen is, még díjazás nélkül is, ha már ezt a díjazást a jogszabály nem teszi lehetővé. Persze van még egy okom arra, hogy itt legyek és itt dolgozzak, ami végül is személyes ok. Öt unokám ugyancsak várja már a lehetőséget, hogy az én védőszárnyaim alatt itt, ebben az épületben sportolhasson. Közülük kettő jövőre szeretne gimnáziumi osztályban tanulni itt Törökbálinton, illetve sportolni ebben az új létesítményben. Igazi büszkeség nekem, hogy leányunokám idén javította meg Egerszegi Krisztina korosztályos hátúszó rekordját. Talán éppen itt segíthetem elindulását, s tudja Isten, talán itt lehet még belőle valami…
2013. október közepére készítjük el propaganda ajánlatainkat, melyek megtekinthetők Törökbálint Sportközpont honlapján TBSK.hu. A program gyerekeknek, felnőtteknek, idősebbeknek, kismamáknak kínál majd lehetőséget úszás, vízilabda, kosárlabda, kézilabda tanfolyamokra, a haladóknak egyesületi tagként való sportolásra, rekreációs foglalkozásokra. Úszásban egyéni sportprogramokat is ajánlunk, módot adunk a senior versenyeken való részvételre. Mindezekre a jelentkezési lapok az uszoda előterében elhelyezett gyűjtőkben is megtalálhatók lesznek.

J.K.