Anonymustól tudható, hogy azt a területet, ahol ma Törökbálint fekszik, Árpád fejedelem adományozta Kond vezérnek.

Kond vagy más néven Kende vezér

Az is ismert, hogy Kond fia, Csörsz – aki feltehetően nem keverhető össze azzal az évszázadokkal korábban élt Csörsszel, akiről a Kárpát-medence legnagyobb, ember által létrehozott építményét, a Csörsz árkát elnevezték – a közelben egy várat építtetett. Jó esély van arra, hogy a település fejlődése ettől az időtől datálható. Annak ellenére tarja magát ez a nézet, hogy Árpád magyarjai előtt több mint ezer évvel, a Krisztus előtti évszázadokban is már lakott volt a ma Törökbálintnak nevezett térség, amely mai nevét a XVI. században élt Török Bálintról kapta. A hétvezér tokány viszont a hét honalapító vezértől eredezteti nevét, amelyet most túrós-tejfeles tésztával keverve és márványsajttal szórva készítek el, s ajánlok a törökbálintiak asztalára. Ha jó vörösbort iszogatnak hozzá, ez a vezérétel, higgyék el, fejedelmi, s az sem lehetetlen, hogy az elkövetkező ezer évben meghonosodik ezen a vidéken.

Kockára vágok 20-20 dkg marhalábszárat, borjúhúst és sertéshúst. A marhahúst 5 dkg felaprózott, füstölt és felhevített szalonna zsírjában, 2 finomra vágott vöröshagymával megforgatom. Kevés vízzel felengedem, megsózom, majd addig párolom fedő alatt, míg a leve elfő. (Ha a marhahús félig kész, mehet hozzá a borjú és a sertés hús is.) Készre párolom a húsokat, majd zsírjára pirítom. Két-két feldarabolt paradicsommal és zöldpaprikával ízesítem.
Közben 1 zacskó rövid csőtésztát főzök sós vízben. Ha kész
1 ek vajjal bekeverem, hozzá 20 dkg túrót és ½ liter tejfölt keverek. Ha kész, összevegyítem a hétvezér tokánnyal. Rá márványsajtot reszelek, arra piros paprikát szórok, és a tetejére, hajszálvékonyra vágott zöldpaprikákat helyezek.
Ropogós félbarna kenyérrel és borral fogyasszuk – de csak mértékkel!