Átadás előtt az új iskola és sportközpont. A befejező munkák jelei látszanak már az utcáról is, az augusztusi hőségben is dolgoznak az épületen kívül. Az iskolakezdésig pedig alig pár hét van már csak. Arról kérdeztük Turai István polgármestert, hogy készen lesznek-e időben? Indul-e az iskola szeptember 1-én?
Az „alig pár hét” helyett „alig pár nap”-ot mondanék inkább, különösen, ha számításba veszem, hogy ez a lap csak augusztus utolsó napjaiban kerül az olvasó kezébe. A tanévnek szeptember 2-án meg kell kezdődnie, tehát mese nincs: az épületnek készen kell állnia a tanulók fogadására. Addig azonban minden munkát be kell fejezni, hogy a használatbavételi engedélyt megkaphassuk.
A Képviselő-testület július közepén rendkívüli ülésen is foglalkozott az intézmény kérdésével. Úgy olvastuk az előterjesztésben, hogy újabb 70 millió forintot kell az intézményre költeni. Miért most derül csak ki, hogy egy iskolát be is kell rendezni?
Ez természetesen nem most jutott eszünkbe, hiszen a berendezés, felszerelés leszállítása a kivitelező feladata volt már a 2010-ben megkötött eredeti szerződésben is. Emlékeztetnék arra, hogy a korábbi ún. PPP-szerződésünk nem csak a létesítmény megépítéséről, de annak 8 éven át történő üzemeltetéséről is szól.
A berendezési tárgyakat – iskolabútorokat, számítástechnikai eszközöket, taneszközöket a szertárakba, általában az iskola kötelezően előírt, felszerelés jegyzék szerinti berendezési tárgyait – a kivitelező az általa vállaltak szerint a szerződés végösszegén belül kellett, hogy szállítsa. Két eszközcsoport nem volt része ennek a jegyzéknek: az uszoda valamint a sportközpont wellness és fitnesz eszközei, meg az üzemeltetéssel kapcsolatos takarító, karbantartó eszközök és szerszámok.
Ezeket nem szállítja le a kivitelező?
Nem, mert – mint említettem – nem volt része az eredeti vállalásának sem, másrészt, amikor 2012. november végén a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő az Állam nevében átvette a beruházást tőlünk, akkor az eredeti, 2010. elején szerződött kivitelezési tartalommal és áron vette azt át. A partner az üzemeltetést külső szakcég bevonásával tervezte ellátni, takarító céggel, őrző-védő vállalkozással, és az uszoda, sportcentrum berendezési tárgyait (szauna, gőzkabin, fitnesz-terem tornaeszközei) is a külső vállalkozónak kellett volna hoznia bérleti szerződésben. Most azonban Önkormányzatunk lesz az üzemeltető, és ezeket a felszereléseket nekünk kell beszereznünk. Így járunk jobban, hiszen a bevétel is nálunk jelentkezik.
Esélye van egyáltalán annak, hogy kitermelje az intézmény az üzemeltetés költségeit? Mindenhonnan azt lehet hallani, hogy az uszodákat csak veszteséggel lehet működtetni. Miért lenne ez másként nálunk, Törökbálinton?
Azt sohasem gondoltuk, hogy az egész létesítmény működésében egyensúlyba kerülnek a kiadások a bevételekkel. Leginkább azért, mert a létesítmény nagyobb része az iskola, azt pedig, ha nem lenne mellette uszoda, akkor is üzemeltetni kellene. Úgy számítom, hogy a létesítmény egészének működési költségei lesznek csökkenthetők azáltal, hogy a sportközpont bevételt termel majd. Van néhány olyan tény, amelyet számításba vettünk, amikor az üzemeltetés gazdaságosabbá tételéről döntöttünk. Az egyik ilyen, hogy az egész létesítmény megújuló energiaforrással – geotermikus fűtéssel és persze passzív hűtéssel – működjön. Az épület udvarán közel kétszáz szonda került lefúrásra 150 méter mélységbe, ahonnan a hőenergia egy része származik. Az uszoda tetején látható napkollektorok pedig a használati melegvíz-ellátás mellett az úszómedencék fűtésére is szolgálnak.
Az uszodák üzemeltetése terén az a tapasztalat, hogy az a létesítmény tud jelentősebb bevételekkel számolni, melyek az uszodai szolgáltatás mellett egyéb sportolási lehetőségeket is kínálnak. Ezért létesült a sportközpontba két fallabda pálya, ezért van fitnesz-terem számos edzőgéppel, ezért van szauna és gőzkabin, sókamra stb. És természetesen, maga a sportcsarnok, amely az iskolai igénybevételen kívüli időben a sportolásra vágyók rendelkezésére áll.
Mindez azt jelenti, hogy fizetnünk kell majd az uszoda és sportközpont használatáért?
Úgy vélem, hogy ez a természetes: fizetünk azért a szolgáltatásért, amit igénybe veszünk. Intézményi bevételre számot tartani akkor lehet, ha belépőjegyet szed a létesítmény. Az már más kérdés, hogy ki és mennyit fizet majd. Az alapállásunk az, hogy létesítmény a törökbálintiak számára készült, de bárki igénybe veheti. Azt tervezzük, hogy a törökbálintiak olcsóbban juthatnak majd hozzá ezekhez a szolgáltatásokhoz. Tárgyalok már „Törökbálint Kártya” kiadásáról, amellyel nemcsak ezt az új létesítményt a használhatnák olcsóbban a helyiek. Több vállalkozás is jelezte már, hogy kedvezményt nyújtana a kártyatulajdonosoknak.
Azért lesz úszásoktatás az iskolás gyermekeinknek?
Természetesen igen. A két iskola vezetői már tantervbe iktatták a heti testnevelés-oktatás sorában az úszásoktatást. Nem egyszerű szervezési feladat, hiszen a két régebbi iskolaépületből át kell majd jutni az uszodába, és ez tavasszal, ősszel, jó időben még csak-csak megy gyalogosan is, de a hűvösebb időben iskolabusz kell majd hozzá. A szervezésnél azt is figyelembe kell venni, hogy egy uszodai órának két tanórát kell igénybe venni, hiszen el kell jutni az uszodába, át kell öltözni, az úszásóra után hajszárítás, öltözés, miegyéb…
A helyi civil szervezetek eddig hozzájutottak kedvezményes terembérlethez az iskolák sportcsarnokaiban. Lesz valami hasonló az új sportlétesítményben is?
Az utóbbi években már csak nagyon kivételes esetekben kaptak térítésmentes hozzáférést az egyesületek a termekhez. Megnövekedett az igény, egyre nagyobb a kereslet, igazságos elosztást kidolgozni és működtetni nem lehetett. Azt is hozzá kell tennem, hogy az Önkormányzat előírta az iskolának a bevételi terv teljesítését. Egyszerre teljesíteni a bevételi tervet és ingyenesen adni a termet nem lehet. A helyzetet az is árnyalja, hogy idén januártól már nem az iskola vezetése dönt ezekben a kérdésekben, hiszen intézményeink üzemeltetését a Városgondnokság végzi.
A terembérletek körüli helyzet tisztázásának van egy másik oka is, nevezetesen az, hogy az új iskolában két olyan terem is kialakításra került, amely ideje nagy részében nem kell az iskolai oktatás céljait szolgálja. A földszinten egy 200 fős konferenciaterem készült, lépcsős elrendezéssel, komoly hang és vetítéstechnikával, míg az emeleten egy 500 négyzetméteres nagyterem áll rendelkezésre mobil dobogóval, bútorzattal, szék-készlettel. Mindkettő használata nagy eséllyel értékesíthető jó rendezvényszervezési technikával.

P.I.