Pásztói Lajosné

Pásztói Lajosné családjával 2001 óta lakik Törökbálinton. Férjével hosszú ideig éltek Budán, a Mártonhegyi úton. Ott nevelték fel nyolc gyermeküket. Egyik vejének családja törökbálinti, így amikor a legkisebb gyerek is kirepült a családi fészekből, egy idő után túl nagynak bizonyult a lakás kettőjüknek, így lányával és vejével közösen kezdtekel építkezni, és egy szép, tágas, kényelmes otthont teremtettek maguknak az Ady Endre utcában.

Budapesten a Mária Terézia Gimnáziumban érettségizett, és megszerezte az angol és francia felsőfokú nyelvvizsgát. Nyelvtudásának jó hasznát vette a MÁV nemzetközi információs irodájában, ahol évtizedekig dolgozott. Férjével annak rendje és módja szerint egy tánciskolában ismerkedett meg, ahol is Lajos bácsi azonnal udvarolni kezdett, de az igazi szerelem az ezt követő közös síelésen lángolt fel. Sok víz folyt már le azóta a Dunán, de a család most is együtt tölti a nagy ünnepeket, mint amilyen ez a mostani is. A zártkörű családi ünnepségen harmincan voltak jelen, köztük a 12 unoka, és a két dédunoka is, sőt már a harmadik is úton van, hogy tagja legyen ennek a szép, nagy családnak, amelynek összetartó ereje Pásztói Lajosné.
Az Önkormányzat nevében Turai
István polgármester úr, és Török-Hammer Katalin a Szociális Iroda vezetője köszöntötte az ünnepeltet kilencvenedik születésnapján. A Kerthelység szerkesztősége is szeretettel kíván sok boldogságot, jó egészséget!

Tömösközy Ferencné

Május 13-án otthonában köszöntötte Tömösközy Ferencnét Hajdu Ferenc alpolgármester és Rothauszky Györgyné képviselő asszony. Ili néni örömmel vette át Orbán Viktor miniszterelnök úr és Törökbálint Város Önkormányzatának üdvözlő okleveleit. A napfényes Kazinczy utcai lakás, amelyben fogadott minket, Ili néni saját kis birodalma, de lánya a családjával közvetlenül a szomszédban lakik, így mindenben a segítségére vannak. Ili néni igazi aktív nyugdíjas, és nehezen fogadja el, hogy a mozgás már nehezebben megy, mint régen. Túl egy fájdalmas combnyak törésen már óvatosabb, és a család is óvja a megerőltetéstől. Gyöngyösszentkereszten született, és Szombathelyre járt iskolába. Nagyon szeretett énekelni, aktív tagja volt az iskola énekkarának, és amatőr kategóriában a Savaria Táncversenyen is első helyezést ért el. Ili néni aktív dolgozóként egész életében a MÁV alkalmazottja volt. Nagyon szeretett a vasútnál dolgozni. Férjét a háború alatt ismerte meg, amikor súlyos diftériával elkülönítve feküdt egy légópincében. Közel száz emberből egyedül későbbi férje vállalkozott arra, hogy a kijárási tilalommal, és a bombázással dacolva orvost hozzon a beteg Ilonkához. A háború után összeházasodtak, két gyermekük született. Ma már három unoka és egy dédunoka is ott ült az ünnepi asztal körül, ahol Ilonka néni születésnapját ünnepelte a család. Mi is minden jót, egészségben eltöltött boldog éveket kívánunk szeretettel!

Komár Lászlóné

Április 30-án Hajdu Ferenc alpolgármester úr köszöntötte az Arany Alkony Idősek Otthonában a kilencvenedik születésnapját ünneplő Komár Lászlónét. Az ünnepségre meghívást kapott a Kerthelység szerkesztősége is. Megérkezve bepillantottam az Idősek Otthonának könyvtárába, a terített asztal körül négy fiatalos hölgyet láttam. Gondoltam, az ünnepelt még biztosan nem érkezett meg, így elintéztem még egy telefont, aztán az éppen érkező alpolgármester úrral én is beléptem a könyvtárba. Akkor ért a meglepetés, mert akiket én fiatalabb barátnőknek hittem, azok között ott ült maga a kilencven éves Komár Lászlóné is. Adél nénin azonnal látni, hogy ifjúkorában is nagyon szép volt. Örömmel fogadta a gratulációkat, és jókedvűen koccintott az ünnepi pezsgővel. Budapesten nőtt fel, Törökbálintra költözésekor nehezen vált meg a Boráros tér környékétől, ahol fiatal éveit töltötte. De mostanra már megszokta és megszerette törökbálinti otthonát. Miközben az ünnepi oroszkrém tortát ízlelgettük sokat mesélt az elmúlt évekről. 50 évig dolgozott a Földművelésügyi Minisztériumban, Budapesten vészelte át a háborút. Szeret olvasni, nehezen vált meg a sok könyvtől, amit ott kellett hagynia a régi, nagy lakásban. De a kedvenceit elhozta magával. Volt egy kedves pincser (nem pincsi! a szerk.) kutyája, akit még most is nagyon hiányol. Bár a gerince már nehezen bírja a terhelést, azért igyekszik minél aktívabb életet élni. Szerkesztőségünk is boldog születésnapot, és jó egészséget kíván neki szeretettettel!

Soós Béla bácsi

Április 22-én 90. születésnapján köszöntötte Soós Béla bácsit Turai István polgármester úr. Az Erzsébet utcai házban nagy szeretettel fogadták a vendégeket. Béla bácsi fiával és menyével él. Most, hogy végre eljött a tavasz, szívesen kisétál néha a szépen gondozott kertbe, és tesz-vesz egy kicsit. Tiszaigaron született, de Tiszaörsön nőtt fel. Egy fiú- és két lánytestvére volt. A háborúban sorkatonaként szolgált. Előbb Göncön építettek előretolt állásokat, azután Sárvárra helyezték őket, végül a mai Ausztria területén dolgozott rádiósként a vasút helyreállításán.  A háború után épületlakatosként helyezkedett el a 43. Építőknél. 1961-ben költöztek Törökbálintra.  Lányunokája már férjhez ment, Budapesten él, de minden héten meglátogatja Nagypapát, gyakran ebédel együtt a család, különösen a nyári hónapokban.
Ha valakinek a kilencvenedik születésnapját ünnepeljük, önkéntelenül is odatesszük a neve után a „bácsi”, vagy a „néni” megszólítást. De amikor a kis ünnepség végén elbúcsúztam Béla bácsitól, olyan energikusan állt föl és olyan tartással nyújtotta a kezét, hogy elköszönjön tőlem, amit sok fiatalember is megirigyelhet, és a bácsi megszólítást egyáltalán nem éreztem helyénvalónak!
A Kerthelység szerkesztősége is szeretettel kíván sok boldogságot és jó egészséget!