Kerthelység

2013. júl 09.

Sikeres Kodály bemutatóval ünnepelt a Kamarakórus

Írta: admin Kategória: ESEMÉNYEK

Idén a Törökbálinti Kamarakórus kapta a megbízást a Szent Flórián, Törökbálint Védőszentjének Napja alkalmából rendezendő ünnepi műsor megtartására. Vendég énekkar a Törökbálinti Hagyományőrző Svábkórus volt.
A Kamarakórus előadásának több különlegessége is volt. Egyrészről itt mutatkozott be Törökbálintnak Szabó Noémi énekművész, legújabb felfedezett szólistánk. Noémit márciusban ismertük meg, és – ha lehet ilyet mondani – első „hallásra” egymásba szerettünk. Tehetségét, különleges hangját, szerény, mégis érzékletes előadásmódját az önállóan előadott Purcell áriában és a kórussal közösen bemutatott Handel és Verdi művekben ismerhette meg a közönség.
Noémi azért is különleges egyéniség, mert fő foglalkozása eredendően nem énekművész, hanem a versenyszférában, mint ügyfélszolgálat-vezető tevékenykedik.
A koncert másik különlegessége egy Kodály mű bemutatója volt. Igen, bemutató, mert bár 2005-ben előadta már a Kamarakórus Kodály Zoltán Öregek című művét, de így, ilyen módon, és most már kijelenthető, hogy ilyen sikerrel, még soha.
Az Öregek több szempontból is említésre méltó remekmű. Egyrészről az úgynevezett „nagy Kodályok” között emlegetik, hiszen megtanulása, előadása, „befogadása” egyaránt embert próbáló feladat. Másrészről Kodály itt egy olyan felkavaró, katartikus verset zenésített meg, amit Weöres Sándor csupán 15 évesen írt. Kodály így írt a Pesti Hírlapban az 1929-ben megjelent költeményről: „A vers mindjárt megkapott, mert ritkán hallani ilyen őszinte érzést, és főleg fiatal embertől, az öregek iránti szánalmat.” Kodály Zoltán oly érzékletesen festi le zenei eszközeivel a verset, annak rendkívül komor és súlyos üzenetét („…hogy e két kézre, dolgos kezekre, áldó kezekre, senkinek sincsen szüksége többé”), hogy az joggal vált ki katarzist előadóból és hallgatóból egyaránt. Továbbá megmérettetés, hogy alkalmasak vagyunk-e mindezt az üzenetet megérteni és a kívánt módon közvetíteni. Boros Tibor karnagyunk mesélte, hogy a Zeneművészeti Főiskolán anno, szinte mindegyik karnagyjelöltnek vágya volt a mű elvezénylése. Amikor 2005-ben ő lehetőséget kapott erre a Kamarakórussal, nem is gondolta volna, hogy még „nincs itt ennek az ideje”. Neki és a kórusnak is „öregednie” kellett még a feladathoz, egészen 2013-ig.
Tudtuk, hogy az Öregek nem az a zenemű, amit gyakran elő lehet adni. Olyan zenei felkészültség, szellemi koncentráció és – ha lehet ilyet mondani – lelki erő szükségeltetik hozzá, amelyre csak a feladatra zeneileg és emberileg egyaránt alkalmas énekkar és karnagy együttesen képes. Úgy gondoltuk, hogy erre a Szent Flórián Napján tartott koncertünkön jött el az idő. Hogy a közönséggel is érzékeltessük ennek jelentőségét, a mű bemutatása előtt egyik kórustársunk, dr. Benkő Adrienn elszavalta a Weöres Sándor verset. A Törökbálinti Kamarakórus számára sohasem felejthető, felemelő érzés volt az Öregek befejezését („No gyere, tedd le.”) követő néma csend, a könnyek, az egymást fürkésző érzelmes tekintetek, majd ezt a feszültséget feloldó, elismerő vastaps.
Hogy melyik lesz a következő „nagy Kodály” darab? Nos, a Jézus és a kufárok még hátra van, de addig is készülünk keddenként este 6-kor a Művelődési Ház Wittinger termében a Verdi emlékév őszi megünneplésére.
További információk: www.torokbalint.hu/tkk

Weiler Róbert
Törökbálinti Kamarakórus



Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!