Székely zászló a törökbálinti Városházán

Ez a két szó jutott eszembe, amikor a február 15-i délutáni zászló-kitűző ünnepségre készültem. Talán azért, mert pár nappal korábban ezt a két szót ismételgette Miniszterelnök úr. Egy sajtótájékoztatón készült a felvétel, Brüsszelben, közvetlenül az Európai Unió költségvetést elfogadó maratoni ülését követően. Miniszterelnök úr láthatóan fáradtan dörzsölte a szemeit, és ezt a két szót idézte: bátorság és bajtársiasság!

Aztán erről beszélt Miniszterelnök úr napirend előtt az Országgyűlésben is. Magyarország sikerének két fontos tanulságát úgy foglalta össze, csak annak van becsülete, aki akár konfliktusok árán, bátran kiáll az érdekeiért, ám a sikerekhez szövetségesekre, bajtársakra van szükség.
Én úgy gondolom, e két szó ünnepségünk lényegét is kifejezi. A sikerhez, amit Székelyföld Autonómiájának hívnak, a sikerhez, amit az erdélyi magyarság nemzeti identitásának, nyelvének, kultúrájának megmaradása jelent, ahhoz bátorságra és bajtársiasságra van szükség. Erdélyi nemzet-testvéreink büszkén állnak ki, vállalva a konfliktusokat nyelvükért, jelképeikért. Kitűzik nemzeti jelképeiket, így a székelység zászlóját is házaikra, intézményeikre, középületeikre. Bátran vállalják akár az ebből fakadó konfliktusokat is.
S mert a sikerhez szövetségesekre, bajtársakra is szükség van, nekünk, itt anyaországbeli magyaroknak, kormányzatnak, hatóságoknak, önkormányzatoknak, vállalnunk kell a szolidaritást. Bajtársiasságunknak az együvé tartozásból kell fakadnia. Még akkor is, ha itt dél-budai magyarként jó néhányunkban sváb őseink vére csordogál. Ettől erősebb és igazabb a bajtársiasság, hiszen identitásunkat meg nem tagadva az egyetemes kisebbségi jogokért, így saját nemzetiségi kisebbségi identitásunk megtartásáért is kiállunk. Fáj nekünk is az, ami a székelységnek, az erdélyi magyaroknak fáj! Magyarként, kisebbségiként egyaránt.
Ezt a bajtársiasságot fejezi ki a zászló, melyet kitűztem a törökbálinti Városháza homlokzatára.
A Tisztességes Választásért Alapítvány 50 zászlót adott át Budafok-Téténynek, hogy továbbítsa azt a szolidaritást vállaló, csatlakozó településeknek. Több mint 50 magyarországi település csatlakozott a felhíváshoz. Törökbálint képviseletében február 14-én Tersztyánszkyné Vasadi Éva, volt alkotmánybíró, a Tisztességes Választásért Alapítvány kuratóriumának tagja kezéből vettem át a zászlót a budafoki Városháza dísztermében.
Ezen az ünnepségen is elhangzott, hogy az Európai Unió alapvető értéke az identitás szabad vállalása, nem lehet kérdés, hogy szabad-e egy régió szimbólumait a helyi közösségek falvai, városai polgármesteri hivatalának épületére kitűzni. Bírálták, hogy a székelyföldi önkormányzatok vezetőit pénzbírsággal fenyegetik, ha az ősi jelképeikből született lobogót kitűzik. Szabolcs Attila, Budafok-Tétény polgármestere felhívást intézett a többi magyarországi településhez, amelyben arra kérte őket: vállaljanak szolidaritást a székelyföldi polgármesterekkel és valamennyi erdélyi magyarral, hogy érezzék, nemcsak a paragrafusokban él a nemzeti összetartozás.
A lobogó Székely Mózestől, az egyetlen székely családból származó erdélyi fejedelem idejéből eredeztethető. A zászlón megtalálható a székelyek két fontos történelmi motívuma, sárga színnel a Nap és ezüsttel a Hold. Minden változaton rajta van nyolcágú Nap-csillag, amely a székely egység és egyenlőség jelképe. A telőben lévő Hold pedig a székelyek hitének, reményének, és bizakodásának szimbóluma.
A zászló-kitűzési ünnepségen vendégünk volt Izsák Balázs úr, a Székely Nemzeti Tanács elnöke és Szabolcs Attila polgármester úr mellett Aradszki András országgyűlési képviselő úr is. A zászló kitűzése előtt Szatmári Melinda asszony nemzeti színű szalagot kötött a zászlórúdra. A szalagra e két szót írtuk fel: Bátorság és bajtársiasság!

Turai István polgármester