Ösztöndíjat a pedagógusoknak – beszélgetés Hajdu Ferenc alpolgármesterrel

Alpolgármester úr, a képviselő-testület tavaly decemberi ülésén létrehozott egy munkacsoportot, amelynek ön a vezetője s a közvilágítás körüli problémák kivizsgálását kell elvégezniük. Melyek ezek a problémák?
Ami a munkacsoport felállítását illeti, azt nem több, hanem egyetlen probléma okozta. Arról van szó, hogy a törökbálinti elektromos hálózatot működtető cég az elmúlt esztendő vége felé csődvédelmet kért.

Miután ez az információ eljutott hozzánk, szükségszerűnek látszott valamit tenni, vagy legalábbis bővebben tájékozódni ebben az ügyben. E tekintetben tudni kell, hogy a közvilágítás díját önkormányzatunk közvetlenül a szolgáltatónak fizeti, tehát az említett csődvédelmi eljárásnak a cégre nézve esetleges negatív kimenetele csupán a karbantartást, az alkalmanként felmerülő hibaelhárítást érinthetné. Az igazsághoz tartozik, hogy a cég vezetése korrekt módon jelezte: nehézségei ellenére ellátja szerződésben vállalt kötelezettségét Törökbálinton.
De mi lesz, ha mégsem? Elsötétül a település?
Ismételten elmondom, hogy nálunk a szolgáltatás és az üzemeltetés különváltan történik. Akkor borulhatnának sötétségbe a város utcái, ha nem fizetnénk az áramdíjat. Ilyesmiről azonban szó sincs. Némi bizonytalanságunk mindössze a közvilágítási hálózat működtetésével kapcsolatban jelentkezik. Ám e tekintetben sem vagyunk lépéskényszerben. A biztonság érdekében ugyanakkor megtettünk néhány olyan dolgot, amellyel gyakorlatilag azonnal folytatólagos működtetést tudunk teremteni. A munkacsoport egyébként korántsem végzett a feladataival, igyekszünk körüljárni és feltérképezni közvilágításunk általános helyzetét s majd ebből adódóan kialakítandó jövőjét.
Térjünk át az oktatási intézményekre. Mennyivel másabb feladat az iskolák működtetése, mint fenntartása?
Nos, ezt én is szeretném tudni… Komolyra fordítva a szót, ma még sok a bizonytalanság ezen a területen. Nincs konkrét feladat meghatározás, amely alapján külön lehetne választani a kettőt. Persze, az iskolák mindennapjaira gondolok. Az egyértelmű, hogy a fenntartó az állam, méghozzá tankerületi irányítással, a működtető pedig az önkormányzat. De hogy mi tartozik mihez, milyen kiadás kihez – azt a csuda tudja.
Szemléltetné ezt példával is?
Hogyne. Vegyük a tankönyveket, jelesül a tanári példányokat. Ugye, ez nem tartozik szorosan a működtetéshez, de a beszerzésük vagy a pótlásuk kinek a feladata? Vagy a fénymásolópapíré, a krétáé és sorolhatnám. Mindettől függetlenül biztos vagyok abban, hogy a törökbálinti intézményeket, a tanulókat és a tanárokat e tekintetben semmiféle hátrány nem éri, nem érte. Mint minden újszerűségnek, ennek is be kell járódnia, ki kell alakulnia.
Diplomatikusan fogalmaz…
Mert ezt a részét így is gondolom, ugyanakkor nem titkolom, hogy a fenntartóváltás egészéről és mikéntjéről, várható hozadékáról egészen más véleménnyel rendelkezem, amelyet ki is fejtettem többek között „Iskolasirató” című írásomban e lap hasábjain is.
Milyen a kapcsolata a tankerület vezetőjével?
Azt gondolom, e tekintetben szerencsések vagyunk. Ugyanis az Érdi Tankerület – mert mi ehhez tartozunk – igazgatónője, Sárközi Márta sokévnyi gyakorlati tapasztalattal rendelkező, elkötelezett pedagógus. Tehát nem hivatalnokként látja el a feladatát, hanem hozzáértéssel, empátiával. Mindezt azért bocsájtottam előre, mert talán így megalapozottabb a válaszom: kifejezetten jó, egymást segítő munkakapcsolatban állunk egymással.
Épül az új iskola is… Ki fogja működtetni?
Az új iskola a Bálint Márton tagiskolája, tornacsarnokkal és uszodával, ami azért némileg más fogalmat takar, de épül s ez mindenképpen nagyon fontos. Az elmúlt héten volt szerencsém egy bejáráson megtekinteni a munkálatokat, és mondhatom, olyan előrehaladott építési állapotot tapasztaltam, hogy nincsenek kétségeim a szeptemberi évnyitóval kapcsolatban. Működtetni pedig, természetesen a törökbálinti önkormányzat fogja.
Bizonyos körökben azt hallani, hogy kizárólag alsó tagozatosok kerülnek az épületbe, így az iskola felvételi körzetébe tartozó elsős kisdiákok is itt fogják megkezdeni tanulmányaikat.
Ilyesmiről nincsen tudomásom. Felmerült ugyan ilyen jellegű elképzelés, ám az iskolavezetéssel és a tankerülettel még folynak az egyeztetések, de – hangsúlyozom – egészen más korosztályi feltöltöttségekről. E ponton engedtessék meg elmondanom, hogy a Bálint Márton Iskolában tanulói férőhelyek hiányáról van szó, nem pedig az intézményegység minőségi problémáiról. Az anyaépület állaga és felszereltsége jóval magasabb, mint az országos átlag.
Alpolgármester úr, ön egy önálló indítvánnyal kezdeményezte a képviselő-testületnél, hogy a Törökbálinton dolgozó pedagógusok ösztöndíjban részesülhessenek az önkormányzattól. Miért éppen ösztöndíjban?
Az ösztöndíj az a formáció, amely lehetővé teszi, hogy az állami közalkalmazottak, vagyis jelesül január 1-től a pedagógusok is, némi többletforráshoz juthassanak a működtetőtől. Más lehetőséget erre nem látok, hiszen a törvényi változások következtében megszűnt minden jogviszony közöttünk. Így hát arra gondoltam, hogy minden határozatlan kinevezéssel bíró, törökbálinti nevelési intézményben tevékenykedő pedagógusnak, némi kereset kiegészítést jelentően, havi rendszerességgel ösztöndíjat folyósíthatnánk, amelyre csak egyszer kellene pályáznia. Az elnyert ösztöndíj pedig alap- és változó részből állna. Az alapot mindenki megkapná, a változó részről pedig az intézményvezető javaslatával születne döntés.
Hány pedagógust érintene ez?
Pontosan egyszázkilencvenkilencet. Ennél fogva az ösztöndíjalap még viszonylag mérsékelt összegnél is jelentős tételt tesz ki az önkormányzat költségvetésében, hiszen a járulékait mi állnánk a személyi jövedelemadó alá eső részét pedig a pályázó. Ezek nem mellékes dolgok, de sokkal fontosabbnak vélem azt, hogy az itt dolgozó tanárok, tanítók és az oktatást segítők érezzék: elismerjük, megbecsüljük tevékenységüket. S a verbalitáson túl, teszünk is azért, hogy segítsük megtartani azt a szakmai-szellemi színvonalat, amely helyi intézményeink munkaközösségeit jellemzi.
Alpolgármester úr, a januárban életbe lépett többféle, új törvényi szabályozás tekintetében kérdezem, általánosságban véve könnyebbé vált vagy éppen nehezebb lett az önkormányzati, pontosabban a hivatali munka?
Érezhető, hogy minden változásban van. Ez egy ilyen, mondhatni minden tekintetben „felpörgetett” időszak. Az új nevelési törvényből fakadó dolgokat már részint érintettük, az önkormányzatról és hivataláról rendelkező szabályozás pedig lépcsőzetesen kerül bevezetésre. Annyit ez utóbbiról elmondhatok – s ez nem a törvényalkotó hibája –, hogy nálunk jelenleg a helykeresés időszaka zajlik. Van, aki nem tudja, hogy mit kellene tennie, ezért mindenbe belekap, mindent összekuszál;  aki pedig tudná a tennivalóját, az nem teszi, hanem ötöl-hatol. Azért én hiszek abban, hogy előbb-utóbb kikristályosodik valamiféle rend, s mindenki megtalálja a helyét. Most még azonban az a véleményem, hogy inkább a nehézség tapasztalható.

K.J.