Bemutatkozik Dr. Antal Gabriella

A kórházak állami tulajdonba kerülésével az igazgatói kinevezések miniszteri hatáskörbe kerültek, így Dr. Antal Gabriella, a Törökbálinti Tüdőgyógyintézet új igazgatónője, tavaly december elején Balog
Zoltán miniszter úrtól vette át megbízólevelét. Egy hónap egy igazgatói székben talán rövid időnek számít, de arra biztosan elég, hogy az új vezető az első benyomásokat megszerezze. Mit talált és mit tervez az új igazgatónő a Tüdőgyógyintézet működésében?
December elején lépett munkába. Sikerült azért megülni az ünnepeket?
Igen, az idei Karácsony nagyon szépen telt. Örültem, hogy együtt tudtam lenni a családommal is. Igaz, mindenki inkább az ünnepek előtti néhány napban ért rá, így mi kicsit előbb díszítettünk fát, és amikor az emberek éppen beleestek a Karácsonyi Ünnepekbe, akkor nálunk már két napja tartott. Nagyon jól esett, hogy feltöltődhettem a családom szeretetével, ez mindenképpen befolyással volt az első munkával töltött napokra is.
Tudhatunk meg valamit Önről, a családjáról?
Nagy a családom. Három felnőtt gyermekem van és két unokám. Kelet-Magyarországról származom, Sátoraljaújhelyen születtem és Debrecenben jártam az orvosi egyetemre is. A munkahelyeim is ehhez a régióhoz kötöttek. Első munkahelyem az Edelényi Tüdőgyógyintézet volt. Akkoriban egy különleges személyiség, egy neves tüdőgyógyász, Dr. Kraszkó Pál volt az Intézet igazgatója, aki mind szakmailag, mind pedig emberileg nagy hatással volt rám kezdő orvos koromban. Ezután Kisvárdára kerültem, ahol tizennégy évig dolgoztam laboratóriumi szakorvosként. 2002-ben visszamentem Sátoraljaújhelyre, ahol a kórház vezetésével bíztak meg. Nyolc év után – egy hirtelen váltást követően – az ország másik felében, Marcaliban volt rám szükség. Amilyen váratlanul kerültem oda, annyira szerettem ott dolgozni. Három év után, sajnos, az átalakítás következtében, a Marcali kórháznak már kisebb szerep jutott, megszűnt önálló intézmény lenni, így az én munkaköröm feleslegessé vált. Ezzel egy időben került kiírásra a pályázat a Törökbálint Tüdőgyógyintézet vezető beosztására. Megpályáztam, és nagyon boldog vagyok, hogy sikerült elnyernem ezt a pozíciót.
Az egészségügyhöz szinte minden kormány hozzányúlt az elmúlt két évtizedben, de ilyen nagymértékű átalakítás még nem volt. Hogyan viselik az intézmények a változásokat?
Természetesen nem könnyű időszak ez, hiszen az új tulajdonos, az állam, az összes kórház főigazgatói és gazdasági vezetői posztját újrapályáztatta, és amíg el nem dől, hogy valaki megy, vagy marad, addig a dolgok nem igazán haladnak előre. Az átszervezéseknek, vezetőváltásoknak ebben az évben már vége lesz, így elindulhat a „békés időszakra” jellemző komoly munka.
Ha jól számoltam, a törökbálinti a harmadik kórház, amelynek a vezetője lett. Valószínűleg van már gyakorlata abban, hogyan kell elkezdeni a munkát ebben a székben.
Valóban, ez a tizenkettedik évem főigazgatóként. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, de érzem magamban a változást, a tapasztalat adta biztonságot, már nem lepődöm meg, ha nehézségekkel szembesülök. Ez is egy szakma, egy feladat, amelyben az ismereteknek és a tapasztalatnak nagy jelentősége van. Persze ez a kórház sokban különbözik az előző két helytől, hiszen a korábbiakban inkább válságmenedzselés volt a feladatom. Itt egészen más a helyzet. A Törökbálinti Tüdőgyógyintézet a régió egyik legsikeresebb intézménye. Itt tehát elsősorban a minőség, a pozitívumok megtartása, s ha lehetséges, továbbfejlesztése a feladat. Ápolni kell szakmai kapcsolatainkat, együttműködésünket azokkal a társintézményekkel, ahol hasonló betegeket – tüdőbetegeket – látnak el. Nem lesz könnyű dolgom, hiszen elődöm, Fülöp Rudolf főigazgató úr „magasra tette a lécet”. Nemcsak, hogy gazdaságilag stabilan működik az intézmény, de az elmúlt években még tartalékképzésre, fejlesztésekre is volt lehetőség. Kicsit elszomorít a tudat, hogy bár szeretném ezt a gyakorlatot én is megtartani, azonban erre már – olyan mértékben, mint eddig – nem lesz lehetőség.
Mégis tervez fejlesztéseket?
Természetesen. A szakkórházi feladat miatt fontos, hogy az ellátás legmagasabb szintje – ezt 3.szintű kompetencia szintnek nevezik –legyen elérhető intézményünkben.  Ennek érdekében tavaly létrehoztunk egy hatágyas intenzív osztályt, amely a szakma csúcsát képviseli. Ez nagyon jelentős előrelépés, mind a betegek ellátása, mind pedig a szakma fejlődése szempontjából. Egy intenzív osztály beindítása és működtetése azonban meglehetősen költséges dolog. Mivel központilag nem kaptunk erre plusz pénzt, tulajdonképpen a meglévő tartalék egy részét kell erre felhasználnunk. Szeretnék kialakítani minden egyes osztálynak valamiféle speciális profilt, ami egyediséget kölcsönöz nekünk és akár országosan is jelentős feladat lehet. Például gyermekek bronchológiai ellátása, gyermek tbc, alvásdiagnosztika, rehabilitáció, stb. Rendelkezünk egy építészeti beruházási tervvel, amely a járóbeteg-ellátás és a diagnosztika fejlesztését eredményezné, ezen kívül foglalkoznánk időskorúak magas szintű elhelyezésével is. A jövőben dől el, hogy erre kapunk-e lehetőséget és juthatunk-e pályázati forráshoz, amely anyagilag segít a megvalósításban.
Milyen változásokat éreznek majd az itt dolgozók?
A korábbi önkormányzati tulajdonlás megszűnésével az intézményeknek szorosabb keretek között kell gazdálkodni, az állami szektorban kisebb a „játéktere” egy igazgatónak például a bérek, juttatások, költségek rugalmas alakításában. Így a 18 éve igen jól működő, talán az országban egyedülálló, dolgozókat érintő „belső érdekeltségi ösztönző rendszer” működtetése is nehezebb lesz, mint korábban.
Milyen lehetőségek nyílnak egy fiatal, pályakezdő orvos előtt, ha Törökbálinton kezd el dolgozni?
Sajnos, egyre több fiatal gondolkodik külföldi munkavállalásban. Ezért minden intézmény igyekszik magához hívni, és megtartani a fiatal orvosokat. Ennek két sarkalatos pontja van: az anyagi elismerés és a szakmai fejlődés lehetősége. A Törökbálinti Tüdőgyógyintézet mindkét kívánalomnak meg tud felelni így bátran mondhatom: várjuk és megbecsüljük a jól képzett, dolgozni és fejlődni akaró fiatalokat. Őszintén remélem, hogy sikerül megőrizni azt a csapatszellemet, amely az itt dolgozókat jellemezi, és a változó körülmények között is sikerül megtartanunk az ellátás magas színvonalát. Ezért fogok dolgozni, és bízom benne, hogy a nehézségek ellenére is tudunk fejlődni, újabb sikereket elérni!

Nyíri