Beszélgetés Megyaszainé Mámmel Magdolnával, a Törökbálinti Német Kisebbségi Önkormányzat elnökasszonyával, és Karsainé Gasser Máriával, a Csupaszív Óvoda vezetőjével

A Csupaszív Ovi immár tini korba lépett, hiszen az idén ünnepelte a 15. szülinapját. A kezdetekről, az elmúlt évek nehézségeiről és örömeiről azzal a két hölggyel beszélgettünk, akik már az első napoktól lelkesen bábáskodtak a német ovi születésénél. Megyaszainé Mámmel Magdolna a Német Kisebbségi Önkormányzat vezetője az egyik megálmodója és alapítója az intézménynek.
Te voltál előbb, vagy az óvoda?
Én voltam előbb. Amikor az egész kezdődött, még minden nagyon új volt nekünk, még csak tanultuk, hogy hogyan kellene működnie egy kisebbségi önkormányzatnak. Aztán 1994-ben hivatalosan is megalakultunk, és elkezdtünk dolgozni. Az első négy év próbálkozásokkal telt. Természetesen elsődleges célunk a törökbálinti svábság összefogása és a sváb hagyományok felélesztése volt. A hagyományok ápolását pedig nem lehet elég korán kezdeni, ezért már akkor megfogalmazódott bennünk, hogy a munkánk egyik első lépése kell legyen, a közösségi ház létrehozása mellett, egy nemzetiségi óvoda beindítása, ahol a gyerekek elkezdhetnek ismerkedni a   német nyelvvel és nagyanyáink hagyományaival. Első lépésben az 1996-97-es tanévben, a Bóbita óvodában egy csoportban indult el a német nemzetiségi oktatás. Aztán eljött a nap, amikor meghallottam, hogy a régi bölcsőde épületét, amely szabaddá vált, a Walla Óvoda tagóvodájaként kívánja tovább üzemeltetni az Önkormányzat. Erre azonnal felkaptuk a fejünket, és az akkori  német kisebbségi önkormányzat  képviselő testületi tagjaival,  Helter Ferenccel, Grimm Károllyal, Herczog Ákossal és Gauland Józseffel összedugtuk a fejünket, hogy hogyan lehetne az épületet megszerezni a német kisebbségi önkormányzat számára. Komoly lobbi-tevékenységünknek köszönhetően megszereztük ügyünkhöz az akkori képviselő testületünk támogatását, ami nem volt nehéz, hiszen a képviselők között is több sváb származású tag volt. Rekordidő alatt sikerült összeállítanunk a teljes dokumentációt, és 1997 januárjában a képviselők egyhangúan megszavazták a tervezetünket. A tervezésben nagy segítségünkre volt Édesanyám Mámmel Ádámné, aki a nemzetiségi óvodák létrehozásában már nagy gyakorlatra tett szert, hiszen az ő kezdeményezésére alakult az országban az első ilyen intézmény Budaörsön. Az ő tapasztalatával felvértezve láttunk neki a megvalósításnak. Az óvodai rész az Önkormányzat anyagi támogatásával, a Közösségi Ház pedig a Német Kisebbségi Önkormányzat forrásait felhasználva valósult meg. 1997. augusztus 29-én nagy örömmel nyitottuk meg az óvoda kapuit. Ebben az épületben nagyon sok ember a munkája, szíve-lelke benne van.
Emlékszel kik voltak az első gyerekek, akik ide jártak?
Természetesen, hiszen az első gyerek, akit ide hivatalosan beírattak, az én kisfiam volt, a második pedig jó barátnőm, Rothauszky Gabriella fia. Azóta már mindketten leérettségiztek.
Már az óvoda alakulásakor sok szülő jelezte igényét a kétnyelvű nevelésre, ami azóta az óvoda kiváló szakmai munkájának, jó hírének köszönhetően egyre nőtt.
Van valaki a mostani óvónők között, aki már az első naptól itt dolgozik?
Gasser Máriának, aki ma az óvodát vezeti, amikor óvónőként munkába lépett, az első feladata a kerítés lefestésében való segédkezés volt. Egy év után foglalta el a vezetői széket, és azóta is nagy szakértelemmel igazgatja az intézmény hajóját.
Kérdezzük akkor most őt, hogyan emlékszik vissza a kezdetekre. Tizennegyedik éve vagy vezetője az ovinak.  Mi minden változott ezalatt a hosszú idő alatt?
Úgy érzem, hogy egy hosszú, folyamatos fejlődésen mentünk keresztül. Az óvoda is és én is, mint vezető sokat változtam, sokat tanultam az évek alatt. Természetes, hogy kezdőként, amikor az embernek még nincs meg a tapasztalata, sok mindent másképp gondol, másképp tesz, mint egy évtizedes gyakorlattal a háta mögött. Ez az érési folyamat, szakmai fejlődés volt jellemző a nevelőtestületre is, és ennek eredményeképpen mára egy olyan stabil közösség jött létre, amelyben jószerével csak családi okok miatt történik változás már évek óta. Azt hiszem, a csapatmunka minősége miatt vagyok legbüszkébb rájuk, hiszen a hírnevünk jórészt az ő hivatástudatuknak,  magas színvonalú szakmai munkájuknak köszönhető. Igazi „csupaszív” emberek vannak nálunk, és itt nem csak az óvónőkre, hanem a dajkákra, technikai dolgozókra is gondolok.
Mit érzel ma a legnagyobb nehézségnek a munkádban?
Anyagi szempontból egyre nehezebb a helyzetünk, mint mindenkinek az országban, egyre kisebb összegekből gazdálkodhatunk. Az, hogy az oktatás, ellátás színvonala nem csökkent az elmúlt években, csakis a dolgozók hivatástudatának köszönhető. De mindig ott a kérdés: meddig tudom a lelkükre alapozva motiválni őket? Hiszen nekik is van családjuk, ők is a fizetésükből élnek, és az erkölcsi elismerés mellett az anyagi elismerésre is szükségük lenne.
Komplex helyzetelemzésre, tervezésre van szükség a jövőt illetően; mi az, aminek a szűkülő gazdasági helyzet függvényében hangsúlyosnak, kiemeltnek kell maradni, és mi az, aminek esetleg más formában, avagy más hangsúllyal kell a működés menetébe integrálódni.
Egy nemzetiségi óvó néninek magasabb a fizetése a hagyományos rendszerben dolgozó kollégáinál?
Törökbálint oktatásbarát politikájának köszönhetően az itt tanító pedagógusok bére mindig is magasabb volt valamivel az országos átlagnál, ehhez a nemzetiségi óvónők minimális nemzetiségi pótléka adódott hozzá. De ne felejtsük el, hogy Törökbálinton az elvárások, a követelmények is jóval magasabbak, mint máshol.  Mivel nemzetiségi szakértő is lettem, lehetőségem van sok más óvodát is meglátogatni, és úgy látom, valóban nagyon magas elvárásoknak kell megfelelnie az itt dolgozó kollégáknak. Több olyan óvó nénim is van, aki itt kezdte a pályáját, és bár az elején talán több odafigyelést igényelt, mára többszörösen meghálálta a törődést, hiszen kiváló szakember vált belőle.
Mennyire vesznek részt a szülők az óvoda életében?
Komoly hangsúlyt fektetünk erre. Mi is mindent megteszünk, hogy a szülőknek lehetőségük legyen bekapcsolódni az óvoda életébe, és mondhatom, hogy cserébe ők is mindenben támogatnak bennünket. Nem csak anyagiakra gondolok. Most a 15 éves jubileum alkalmából például szülői tánc- és színjátszó csoport alakult. Immár hagyomány, hogy a szülők Karácsonykor meseelőadással kedveskednek a gyerekeknek. A közös rendezvények is mindig örömteli pillanatokat tartogatnak mindnyájunknak. Mostanra odáig jutottunk, hogy elsősorban olyan családok gyermekei járnak hozzánk, akik el tudják fogadni azt az értékrendet, amelyet mi itt az óvodában képviselünk. Folyamatosan ápoljuk a jó kapcsolatot a városi-, illetve a helyi német önkormányzattal, számítunk támogatásukra.
Mit tervezel a jövőre nézve?
Sok olyan tapasztalat, szakmai-módszertani tudás gyűlt össze az évek alatt, amely érdemes arra, hogy megosszuk azokkal, akik profitálni tudnak belőle. Emellett mi is folyamatosan tanulunk, fejlődünk a szakmai találkozók, továbbképzések alkalmával. Kiterjedt szakmai kapcsolataink vannak a helyi közoktatási intézményekkel, a régióban és az országban működő nemzetiségi óvodákkal, a képző intézményekkel, a nemzetiségi szakmai szolgáltatóval és a határokon túl, Ausztriában és Németországban is.
A városi szintű együttműködésre jó példa, hogy az 5 éve általunk kezdeményezett és megszervezett Törökbálinti Óvodapedagógiai Napok azóta is évente  megrendezésre kerülnek óvodapedagógusok és tanítók részvételével. Szintén évente adunk otthont a magyarországi kétnyelvű nemzetiségi óvodapedagógusok részére szervezett továbbképzésnek, amely a deggendorfi Pedagógiai Akadémia és a Magyarországi Német Pedagógiai Intézet közös szakmai irányítása alatt áll. Ennek köszönhető a bajor partneróvodánkkal kialakult élő kapcsolat is, amely már 10 éves múltra tekint vissza.
Ezeknek a kapcsolatoknak az ápolása nagyon fontos, hiszen az anyanyelvi óvó nénik és előadók látogatása mindig jelentős esemény, és jó lehetőség a gyerekeknek és az óvónőknek is a nyelv gyakorlására, a német kollégáknak pedig jelentős szakmai tapasztalatot jelent. Bízom benne, hogy ezt a jó hagyományt továbbra is folytatni tudjuk!

P.E.