A kórusmuzsika kedvelőinek mindig izgalmas időszak az ősz vége és a tél eleje, hiszen ezekben a napokban kerül sor a Kamarakórus rendes éves hangversenyére. Így van ez idén is. Az idei decemberi koncert azonban kicsit más lesz, mint amit eddig megszokhattunk. Hogy miért, és mitől? - erről kérdeztük a kórus elnökét, Weiler Róbertet.
Miért éppen Kodály, és miért éppen most?
December 16-án lesz Kodály Zoltán születésének 130. évfordulója. Ez adja az apropóját annak, hogy a Törökbálinti Kamarakórussal egy teljes estés Kodály-hangversenyre vállalkozunk. Az előadás több szempontból is rendhagyó lesz. Az első különlegesség a repertoár, hiszen elsősorban nem a közismert darabokat énekeljük, hanem Kodály ritkán előadott gyöngyszemeiből veszünk elő néhányat.
Nem kis feladatra vállalkoztatok, ha jól sejtem!
Igen, ez már akkor kiderült, amikor próbálni kezdtük az első darabot. Az biztos, hogy a kórusnak és a közönségnek is egyfajta kihívást jelent majd ez a hangverseny. A kórusnak természetesen azért, mert ezeket a darabokat megtanulni és a Törökbálinti Kamarakórustól megszokott, magas színvonalon előadni nem könnyű feladat. Rengeteg és kitartó munkát igényel tőlünk és karnagyunktól Boros Tibortól egyaránt. Viszont amikor egy-egy darab végül összeáll, akkor – ahogy ezt a honlapunkon (www.torokbalint.hu/tkk) olvasható beszámolónkban is megírtuk – valóban „megszólal a csoda”!
Az egyik meglepetés tehát az előadott művek különlegessége. Mi az, ami még más lesz most, mint a többi hangversenyeteken?
Ezeket a darabokat nem csak megtanulni és előadni nehéz, de befogadni is nagy feladat. A művek hangulata igen komor, súlyos mondanivalójuk van. Az előadott darabok egy részét Kodály az 1940-es, más részét pedig az ’50-es években írta. Két különböző, de Magyarország számára egyaránt tragédiákat tartalmazó korszakban. Kodály képes volt ezeket a tragédiákat művészi úton úgy kifejezni, hogy közben igaz hitet, emberséget és reménységet tudott sugározni honfitársai számára. Ráadásul Kodályról tudvalevő, hogy nemcsak zseniális zeneszerző, de olyan „kemény és egyenes” ember is volt, aki soha nem volt hajlandó a művészetét pénzre váltani. Utálta is őt sokszor a regnáló hatalom…
Úgy gondoltuk, hogy a közönség számára jobban érthető és befogadható az élmény, ha megkérünk egy szakavatott művészt, vezesse be a hallgatókat a művek születésének történetébe, körülményeibe, és segítsen eligazodni abban is, hogy hogyan jelenik meg a zenében egy-egy gondolat, motívum, dallam, amely sokszor beszédesebb minden szónál.
Tehát egy interaktív hangversenyen vehetnek részt az érdeklődők.
Igen. A mesélő, tanító és egyben karmester, Strausz Kálmán Liszt Ferenc díjas karmester lesz. Az idősebbek emlékezhetnek még Leonard Bernstein nagyszerű előadásaira a tv-ből, ahol élvezettel magyarázta a darabokat, amelyeket aztán elzongorázott, vagy a vezényletével eljátszott egy zenekar. Valami ehhez hasonlót szeretnénk mi is most megvalósítani.
Kik közreműködnek még az előadásban?
A Kamarakóruson kívül Kálmán amatőr kórusa, a Budapesti Stúdióénekkar. Igazi csemegének ígérkezik a törökbálintiak által jól ismert Kertesi Ingrid és Clementis Tamás szereplése is, akik a Székely Fonóban való szólókon kívül más meglepetéssel is készülnek.
Végezetül egy furcsa kérdés. Mi az üzenete a hangversenyeteknek?
„Jöjjetek, választottak!” – így kezdődik a hangversenyen is bemutatásra kerülő Első Áldozás című Kodály mű. Hogy ennek mi az üzenete? Hogy van remény! (Remélem, nem érti senki félre.) Mert van zenénk, magyar nyelvű zenénk és irodalmunk, ezáltal van saját kultúránk. Van Kodályunk, Bartókunk, van Arany Jánosunk, Radnótink, József Attilánk, és még sorolhatnánk, hála Isten napestig. Amíg Ők köztünk vannak, addig a gyermekeinknek is van mit átadni, tanítani. Mert ők a „választottak”, és ezáltal leszünk mi is „választottak”.

E.Ny.