Keresek

Vak világban fénylő álmokat,
Csillaghalálban, állócsillagot.
Keresek, hogy kereshessek,
Keresek, amit nem találhatok.
Keresek éjszakáimra nehezült,
Kialvatlan álmot,
Jeges-titkos jégvirágot,
Ablakra mart mese világot.
Keresek, amit még találok,
Csillagszórós szívemmel,
Egy kézfogást, ha készen álltok.

Advent

Hóhullás szakad ránk langyos télben,
Istállónk romos,
Nem tapodja már barom a hídlást,
Rongyosok kéredzkednek
Az üres jászol elé. A Te néped Uram!
Üres markukat fagy rántja ökölbe,
Szemükben szégyen a létük,
S szívesen letennék már lábad elé.
Feszítsd meg őket Uram! Mert
Kárhozatba esnek, ha mindet
A fagy viszi el!

Hajnal

Az utcáról ablakomra mászik,
Benéz a sápadt lámpafény bogár.
Falra karcolja almafa-árnyék-csápjait,
S karmai közt a Hold remegve sáppad el.
Szú neszez ágyam ízületében,
A sarokban tücsök húz halkan,
Fekete dallamot, múló csillagoknak.
Moccanok én is, szememből, szívemből
Kidörzsölve a tegnapot,
Ma megint tiszta lappal indulok.

A végtelen Idő

A végtelen Idő,
Csendes hűségével,
Kuncsorog Isten mellett,
S nézi, nézi a teremtőt:
Jön-e még valami,
Valami jobb az Ember után,
Amit nem kell újra teremteni?