Kerthelység

2012. aug 31.

Leírva

Írta: admin Kategória: Margóra

Történelmi elemzésekben mindig felbukkan, előtör, felemlítődik egyfajta korfa, amely az éppen tárgyalt időszak életképességét (is) hivatott jelezni. Teljesen leegyszerűsítve: az erejük teljében lévő emberek együttes, alkotó közösségét, amelynek bölcsessége a hosszú évek alatt megszerzett tudáson és tapasztalaton alapul.


Lényeges volt ez a vadászat korában, a középkorban, az ipari forradalom korszakában s – maradjunk a számunkra fontosabbnál – a reformkorban.
S úgy tűnt sokáig, hogy lényeges ez ma is.
Ám egy hirtelen fordulattal a magyar társadalomból, legalábbis annak bizonyos szegmentjéből kiszédítették a 62. esztendőn felülieket.
Laikusként talán furcsállandó ez a dolog, hiszen eddig arról tudhattunk, hogy aránytalan országunkban az aktív dolgozók és a nyugállományban lévők száma. Ez az államnak fizetési nehézséget okoz. Tehát akkor bizonyára jó közgazdasági megoldás, hogy növeljük tovább a nyugdíjasok táborát. Menjenek csak megérdemelt pihenőre a korhatárt betöltött bírók, egyetemi tanárok, közszolgák, kórházigazgatók.
Aktív tevékenységük: leírva.
Így például a Törökbálinti kórház igazgatójáé, dr. Fülöp Rudolfé is. Hogy munkássága elismeréseként nemrég megkapta a legmagasabb állami kitüntetést, a kórház pedig elnyerte Az év kórháza megtisztelő címet? Amit meg nem másért „osztogatnak”, mint azért, mert az intézmény az országos szintből kiemelkedve, szakmai és műszaki értelemben is magas szinten ellátja a feladatát.
Mindegy, semmi érdem nem állhat az eltökélt változtatás útjába.
S jól van ez így.
Talán akkor is, ha ezt a pályázatot utóbb eredménytelennek nyilvánították, s most újra futtatják.
Ami viszont – legalábbis a törökbálinti kórház ügyében – nincs leírva, hogyan nyerhetett egy nem megfelelő végzettséggel rendelkező galériavezető a meghirdetett igazgatói pályázaton?
Ja, és ha nem megfelelő a végzettsége, akkor miért is pályázott?

Tags:


Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!