László Bandy rajzaival

Elsuhant az ég tiszta kékje alatt valami szép, valami jó; könnyed alakjának szárnyalásából lesodorta egy fensőbb akarat ezt az egyke pelyhet: Baka Györgyi költészetéhez foghatót keveset találhatunk kortárs irodalmunkban.

Persze ez a nagyszerű líra sem előzmény nélküli – olyan felvállalható (és megtisztelő) alapokra helyezkedik, mint Nemes Nagy Ágnes, Hajnal Anna vagy éppen Pilinszky János versvilága, s hát igen, Szép Ernőé. Ha pedig a határokon túlra is kitekintünk, mindenképpen – legalábbis gondolati, bölcseleti vonulataikban – Michel Deguy-t, Henri Michaux-ot kell megemlítenünk.
Baka Györgyi megrendítően és felemelően egyedi hangütésű poézist épít ezekre az alapokra, olyat, amely képes megszólaltatni a csendet, sőt képes megszólalni a csend „hangján”; hiátusokat rak a lélekre, megszólítja a kimondhatatlant. Mintha finom, illatos virágporfátylat lengetne enyhe fuvallat, lágy ívű alakzatokat formálva a térben, olyan szelíd, halk és mégis sejtetően sokatmondó ez a költészet. Nem láttat, hanem láttatni enged, s olykor valami addig észrevétlent felmutat. Természetesen ez a légies, mondhatni suttogó költészet által megfogalmazott mondanivaló, kellően kiérlelt hatásmechanizmussal, mégiscsak és nagyon is a földön jár. Minden belső rezdülése a külvilágra (az életre) való visszahatás, s így az értelem és az érzelem reakciója.
László Bandy mesteri vonalvezetésű, önmagukban is élményt nyújtó, jelentéstöltettel bíró ceruzarajzai remekül illeszkednek e kötet hangulatába.
(Cédrus Művészeti Alapítvány – Napkút Kiadó, 2010)

Hajdu Ferenc