Hajdu Ferenc
Búcsú
Lassan árnnyá válik
a szívdobbanás,
új rend oszt teret,
készül valami
más.
Poklosodik a szem,
egyre mélyülőn
lát.
Tenyered öblében
hűlő kezem
fészekmozgás.

Védtelenül
a fák susogását nem akarom
a füvek növését
a vízcsobogást
elviselhetetlen a madarak
röpte
és szomorú minden bogár –

Keszthelyi Rezső
Képzelt távirat
Indianapolisból
keresni a levegő
középpontját:
fúj a
szél

ragaszkodni
a várakozás
lehetséges helyeihez:
dáliák a tomaji sírkeresztek között
hisztérikusan mozdulatlan tó
és présház és lepkék és rómaia
Deák László
PAPÍRCSÁKÓVAL
néked a fény
a fura magány
hegy tetején szökdellő füst
levált naptárlapok fogvicsorításai

nekem a kert
a benső magány
a levélben táruló katedrális
a hónapokkal szapora növekvő szomorúság

ha beülünk majd papírcsákóval fejünkön
abba a papírhajóba

Baka Györgyi
Ismét
Találkozunk márciusban –
ezt mondta csendesen,
személytelen.

Azóta vágyaimból tornyot rakok
vagy tégláit hánykódó éjszakák
gödrébe ásom.

Túláradásom mégsem neki szól,
ismét képzelgéssel tömködöm
a tátott szájú ürességet,

színes kockák, semmiségek,
látszatok, épp mintha játszanék
rakosgatom pótlásokkal telis-tele

a Legfőbb Jó helyét.