Mindennapi mérgeink

Ritka alkalom, s ez nyilván így is van jól, ha egy-egy „könyvmustra” alkalmával az ember tart az éppen szemrevételezendő kötettől. Most hát be kell vallanom, hogy bő két hétig feküdt ez a jó fogású kiadvány az asztalomon, mielőtt fellapoztam volna. Gyakorta ért, ér ugyanis csalódás a remek és fájintos köntösbe bújtatott, közismert (vagy annak vélt) személyiségről és tevékenységéről szóló könyv olvasásakor.

Ebben az esetben azonban: főt hajtok.
Olyan nem „mindennapi” kincset adott közre a Studium Plusz Kiadó, amely valóban közérdeklődésre tarthat számot. S hogy ebben a kérdés-felelet műfajra hasonlító kötetben miről is folyik a diskurzus, azt legjobban a fülszövegben található, Zaherről szóló mondatok érzékeltetik: „Vallja, hogy tízmillió függő országa vagyunk – mert szenvedély nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Ám meg kell tudni húzni a szenvedélyszerű viselkedés és a szenvedélybetegség közötti határvonalat.”
Azt mondtam fentebb, hogy e kötet a kérdés-felelet műfajra hasonlít. Igen, állítom, hogy csak hasonlít. A Zacher–Karizs szerzőpáros ugyanis ennél sokkal többet produkál. A zacheri adomázó, anekdotázó, mesélő kedv nem silányul sztorizássá; a karizsi szerepvállalás pedig az irodalmi igényességgel megfogalmazott párbeszéd részeként van jelen a műben. S mindezek csupán a stílusra vonatkoznak – nem a tartalomra, a mondanivalóra. Viszont reményeim szerint így is jelzik, hogy lehet a társadalmat egyre jobban feszítő-veszélyeztető kábítószer/alkohol stb. problémákról (s közben a toxikológiáról) úgy is szólni, hogy az mindenki számára érthetően hangozzék.
Ahogyan ezt e kiadványnak a szerzőpárosa teszi.

Hajdu Ferenc

(Sudium Plusz Kiadó, 2011., a kötet megrendelhető az Internetes Könyváruház www.konyvtunder.hu címén)