Kerthelység

2012. márc 29.

Rendhagyó rendes testületi ülés

Írta: admin Kategória: INTERJÚ

Február 23-án izgalmas képviselő-testületi ülésnek lehettek tanúi a jelenlevők. Ilyenkor van ideje a város éves költségvetése elfogadásának, de más, közérdeklődésre számot tartó napirendi pont is szóba került az ülésen. A legszélesebb érdeklődés dr. Szegvári Péter előadását kísérte, amely az új önkormányzati törvényről és hatásairól szólt.

Polgármester úr, mi késztette arra, hogy szakítva a hagyományokkal, előadót hív a testületi ülésre?
Van bőven változás körülöttünk a világban, azt hiszem, mindenkire ráfér, hogy a szakterület kiváló ismerőjétől, ha úgy tetszik, első kézből kapjon információkat. Dr. Szegvári Pétert két évtizede ismerem én is, jegyző asszony is. A közigazgatás több területén szerzett már elismerést, államtitkárként, egyetemi docensként, jelenleg a főpolgármester főtanácsadójaként.
Beszéljünk először Törökbálint költségvetéséről. Ha röviden összegeznie kéne, mivel jellemezné az idei büdzsét?
Szerény, de kiegyensúlyozott tervezés eredménye az elfogadott rendelet. Nincsenek benne nagy bizonytalanságok, nem számol – mert nem számolhat – kimagasló bevételekkel, ennek megfelelően a kiadások is visszafogottak. A közintézményeknél (polgármesteri hivatal, iskolák, óvodák, bölcsőde stb.) tavaly mintegy 15 százalékos költségcsökkentést hajtottunk végre. Ezt idén újabb 5 százalék követte. Mivel az intézmények költségeinek túlnyomó része a bérekből, járulékokból, egyéb személyi juttatásokból tevődik össze, ez egyben azt is jelenti, hogy a közszféra dolgozóinak (közalkalmazottak és köztisztviselők) körében már jelentős reálbércsökkenés keletkezett. Ez fájdalmas döntés, különösen abban a gazdasági környezetben, amelyben Törökbálint, Magyarország, de azt hiszem, túl az Európai Unión az egész világgazdaság van. 2012 nem a gazdasági sikerek évének ígérkezik a költségvetés számai alapján, de ilyen helyzetben a legjobb stratégia az, ha a legrosszabbakra készülünk fel.
Ha jól tudjuk, idén már nem kapja meg Törökbálint a Telenor helyi iparűzési adóját. Ez milyen következményekkel jár?
Azt hiszem, elég sokszor került már szóba ez a Törökbálintot sújtó 2010. végi döntés. Már tavaly is tisztában voltunk azzal, hogy 2012-től kiesik a költségvetésből mintegy kétmilliárd forint, ami saját bevételeinknek közel a fele. Ennek volt a következménye, hogy a tavalyi költségvetésben már tartalékot képeztünk idénre. Ez példátlan volt Törökbálint rendszerváltást követő történetében. Szoktam mondani: ez az idei nekem a 22. költségvetésem, amivel foglalkozom, de tervezett pénztartalékkal eddig soha nem számoltunk. Az elmúlt évről 1,2 milliárd forintot terveztünk az idei évre félretenni. Bár ez a pénztartalék az év során lassan „kopásnak indult”, 2011-et mégis 1 milliárd 289 millió forint maradvánnyal zártuk. A 89 millió forint többlet a tavalyi takarékos működés eredménye. Az idei költségvetés már nem tud ekkora tartalékot képezni. A működőképességet fenn kell tartani, de még így is 723 millió forintos tartalékkal számolunk 2013-ra. Mindennek az is az ára, hogy fejlesztésekre, felújításokra csak minimális forrás volt tervezhető. Gyakorlatilag csak az előző évről (évekről) áthúzódó, akár pénzügyi, akár jogi kötelezettségvállalásokat szerepeltettük a költségvetési táblákban.
A testületi ülésen azért kapott kritikát az idei büdzsé. Hárman is szóvá tették, hogy nem olvasható ki a költségvetésből a jövő esztendőre való felkészülés.
Azt hiszem, természetes velejárója a témának és a helyzetünknek, hogy vita folyik egy költségvetésről. Értékelem a hozzászólásokat, még akkor is, ha ellenvéleményeket, fenntartásokat fogalmaz meg. Szokatlan volt, hogy Csuka Attilától egy 18 perces felolvasott hozzászólást hallottunk. Nem nagyon emlékszem rá, hogy valamikor is ilyen terjedelemben került volna írásban ismertetésre képviselői vélemény. A magam részéről sokra értékelek minden szellemi teljesítményt, egy hétoldalas hozzászólást megfogalmazni minden bizonnyal összpontosítást igényelt. Az már más kérdés, hogy a megfogalmazások és következtetések között számos félreértés, félremagyarázás húzódik meg, de ez természetes velejárója a politikai ambíciók motiválta szemléletnek.
A 2013-as kilátásokkal kapcsolatban pedig amit most látni és tenni lehet, az a tartalékképzés a költségvetésben. Érdekes összecsengése volt ilyen tekintetben a költségvetési rendeletünkről szóló vitánknak a már említett dr. Szegvári Péter előadásával. Helyi rendeletünk tárgyalása során többször visszatértem a jövő évi terveket alapvetően befolyásoló, de ma még tisztázatlan jogi helyzetre. A pár órával később hallott előadás világossá tette: az önkormányzatok finanszírozásában jövő évtől olyan mértékű gyökeres változásokra kerül sor, amelyek jogi alapja ma még nem is körvonalazódik. Állami alapfeladattá válik az általános iskolai oktatás-nevelés, az állam átveszi az iskolákat, de hogy pontosan milyen feltételek mellett, az ma még tisztázatlan. Az önkormányzatoknál maradó kötelező feladatok ellátása úgynevezett feladatfinanszírozási alapon fog történni, ehhez szakági törvények sorának megalkotása szükséges, amelyek várhatóan júliusra születnek meg. Világosan látszik a szándék, hogy az állam az önkormányzatoktól átvett feladatokhoz az önkormányzatok saját bevételének egy részét is elveszi, ám ennek formájáról, mértékéről most még csak a törvény-előkészítés szakmai munkája folyik. Egy szó mint száz: a jövő évi költségvetési kilátásainkat legkorábban a nyár derekán fogjuk megismerni.
Számol-e hitelfelvétellel az idei költségvetés?
Nem, nem számol. Már a tavalyi költségvetésben sem szerepelt hitelfelvétel. Ugyanakkor meg kell birkóznunk a korábban felvett hiteleink törlesztésével. Idén 447 millió forint az adósságszolgálatunk (törlesztés + kamat). Svájcifrank-hitele nincs az önkormányzatnak, euróhitelünk idei adósságszolgálata – napi árfolyamon számítva – 189 millió forint.
A képviselő-testület merőben új „hangvételű” előterjesztést ismerhetett meg a civil szervezetekkel való partnersége kereteiről. Azt azonban nem láttuk, hogy pályázatot is kiírtak volna. Ad azért az önkormányzat idén valami támogatást a civil szervezeteknek, alapítványoknak?
Természetesen ad. A költségvetésből közel 18 millió forintnyi támogatás kerül szétosztásra pályázati alapon. Sajnos ez is kevesebb, mint a tavalyi. Ebből 3 millió forint tartalékba kerül évközi kifizetésekre, a maradék 80 százalékát a Humánpolitikai Bizottság, 20 százalékát pedig a képviselő-testület fogja elosztani. A pályázati kiírás a Humánpolitikai Bizottságra átruházott hatáskör, megfogalmazását ez a bizottság fogja elvégezni. Figyelemmel kell lennie a pályázati kiírás összeállításakor azonban számos új, korlátozó, összeférhetetlenségi feltételre is.
Az előterjesztés, amelyet Hajdu Ferenc alpolgármester úrral közösen jegyeztünk, és amelyet Kailinger Ildikó jegyző állított össze, nem a civil szervezetek támogatásáról szól, vagy legalábbis nem csak és elsősorban arról. Az előterjesztés létrejötte abból fakadt, hogy az országgyűlés tavaly elfogadta az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvényt. Egyszerűbben: a „civil törvényt”. Az új jogszabály bevezető részében az országgyűlés rögzíti annak elismerését, hogy az emberek önkéntes összefogása nélkülözhetetlen Magyarország fejlődéséhez, ezért a civil szervezeteket a társadalom olyan alapvető egységeinek tekinti, amelyek társadalmilag hasznos és közösségteremtő tevékenységükkel folyamatosan hozzájárulnak közös értékeink mindennapi megvalósulásához. Ezt persze eddig is tudtuk, amiben most előbbre szeretnénk lépni, az egy civil koncepció kidolgozása lenne. Maga a koncepció megalkotása sem előzmények nélküli, hiszen lényegében egy ilyen koncepció jegyében alakult meg például az Idősek Tanácsa vagy az Ifjúsági Önkormányzat is. Véleményünk szerint a helyzetértékelésen túl a civil koncepciónak választ kellene adnia arra, hogy az eddig elért eredmények hogyan fejleszthetők tovább. Hogyan erősíthetők és ösztönözhetők a civil szerveződések, a célokat, illetve a résztvevőket tekintve vannak-e prioritások (pl. korcsoportok szerint), hogyan működnek együtt e szervezetek egymással és az önkormányzattal a közösség érdekeinek és a település jövőjének szolgálatában? Milyen módon erősíthető a partnerség, hogyan vonja be az önkormányzat a civil szervezeteket az önkormányzati döntések meghozatalába; milyen fórumokat működtessen e célra? Ezeken túl persze arra is, hogy milyen módon és milyen eszközökkel támogatja az önkormányzat a civil szervezetek tevékenységét, melyek azok az eszközök és módszerek, amelyek hozzásegíthetik a civil szervezeteket további erőforrások, például pályázatok eléréséhez, és hogy miként javítható a civil szervezetek tevékenységének nyilvánossága.

P.I.



Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!