Rendkívüli képviselő-testületi ülést tartottak február elsején. A képviselők összehívásának oka egy olyan téma megtárgyalása volt, amely alighanem mindannyiunk életét érinti: a Törökbálinton átmenő forgalom kérdése. E hónapban ennek a rendkívüli ülésnek a témájáról kérdeztük Turai István polgármestert.

Azt olvastuk, hallottuk korábban is, hogy foglalkozik ezzel a kérdéssel polgármester úr, de mi volt, ami miatt most a képviselők véleményét kérte?

Már a 2006-ban lezárult ciklusban is több alkalommal volt szó az egyes utcáinkat terhelő átmenő forgalomról. Az világosan látszik, hogy olyan megoldást kell keresnünk, amely a forgalom okát szünteti meg, nem pedig, hogy úgy mondjam „tüneti kezelésként” próbál valamit tenni a legforgalmasabb mellékutcák érdekében. Mivel a forgalom nagy része Érd felől érkezik, vagy két évvel ezelőtt megkezdtünk egy előkészítő munkát – terveztetéseket, tárgyalásokat a hatóságokkal – annak érdekében, hogy az M0-s és az M7-es autópályák csomópontjánál lehessen kialakítani le- és felhajtó ágakat az Érdi kocsisor forgalmának elterelésére. Most jutott a tervezés abba a fázisba, hogy véleményeztetnem kellett a képviselőkkel. A rendkívüli ülés összehívására éppen a dolog fontossága és sürgőssége okán került sor.

Aki arra jár, az látja, tapasztalja, hogy mekkora forgalom jön reggelente Érdről. Valójában ez napközben is megvan?

Nagyon részletes, egész napra kiterjedő forgalomszámlálási adataink vannak. Ez azt mutatja, hogy csúcsidőben, tehát a reggel 7-től 8-ig tartó egyetlen órában 1733 gépjármű érkezik a Parkváros felől. Ez valójában többnek számít a forgalomtechnikai számítások szerint, mert egy teherautó vagy egy szóló autóbusz 1,8-2,5 úgynevezett egységjárműnek, magyarul személyautónak felel meg. Így a valós forgalmi terhelés 1870 személyautót jelent. Ez ugye szemléletesen azt jelenti, hogy kevesebb mint 2 másodpercenként érkezik a város lakott területére egy autó. Még szemléletesebben: folyamatos a kocsisor! Természetesen napközben ez a forgalom csökken, de délután ismét emelkedik. Ekkor már nem látható ilyen érzékletesen, hiszen jobban eloszlanak időben a járművek.

De kijavítanám, ami a kérdésben van, hogy „aki arra jár, láthatja”. Nem is kell az érdi út irányában járni, mégis észrevehető a zsúfoltság. Megerősíthetik ezt mindazok, akik a Meredek utcában, a Katona József utcában, a Károlyi Mihály utcában, az Ady Endre utcában laknak, hiszen ezeken a mellékutcákon keresztül próbálják az érdiek elérni a Bajcsy-Zsilinszky utcát, majd kifelé az M1-es autópálya-felhajtót. De hasonló a helyzet a Szent István utca, Munkácsy Mihály utca, Kápolna utca, Raktárvárosi út forgalmában. A lényeg: a reggeli forgalom szétoszlik a mellékutcákon, miként a délutáni hazatérő forgalom is, mi pedig azt tapasztaljuk, hogy ezeken a hajdan csendes utcákon óriásira nőtt az autóáradat. És nem azért, mert az ott lakók jönnek-mennek…

Nem lehetne Érd polgármesterével megállapodni abban, hogy intézkedéseket tegyen a Törökbálint felé tartó autóáradat csökkentésére?

Szokás mondani: minden megállapodás annyit ér, amennyit betartanak belőle. Értik ezt az áldatlan helyzetet Érden is, de nincs valós, hatékony eszköz a forgalom lecsökkentésére. A két várost összekötő út az állam kezelésében lévő 8103-as számú országos főút. Itt forgalomtechnikai intézkedéseket sem Törökbálint, sem Érd nem tehet. Aztán azt se felejtsük el, hogy az autós egy dolgot nem visel el: azt, hogy sorban álljon és várakozzon. Márpedig ezt kell tennie Érden az Iparos utcában reggelente, ha fel akar hajtani az M7-es autópályára. Feltorlódik a forgalom, és közel lévén a Törökbálinti út, hát nem áll be a sorba, hanem már jön is felénk. Ugyanez a helyzet délután az M7-esen: nem lehet lehajtani az Iparos utcai lehajtónál, feltorlódik a forgalom az autópályán. Mit csinál, hogy elkerülje? Másnap már eljön Törökbálint felé.

És akkor itt álljunk meg egy szóra! Már ezt a forgalmat is nehezen viseljük, de akár ennél rosszabbra is számíthatunk, ugyanis jövőre csatornát fognak fektetni Érden az Iparos utcában, és csak egy sávon tud majd haladni a forgalom. Az már a káosz lesz…

…akkor tehát meg kell előzni a még nagyobb kocsiáradatot!

Így van, ezért igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy mentesítő útvonalat találjunk vagy építtessünk. Most folyik az M0-s autópálya bővítése, ennek keretében szeretnénk elérni, hogy készüljön el a Törökbálint és Érd között fekvő M0/M7 csomópont bővítése, és épüljön meg egy felhajtó és egy lehajtó út e csomópontba, összekötve a 8103-as utat az autópályával. Ezek a csomóponti ágak felvezetnék, illetve levezetnék az érdi forgalom jelentős részét, és nem lenne értelme az autósnak Törökbálint felé tovább jönnie.

Nincsen túl késő egy ilyen elképzelés megvalósításához? Hogy állnak egyáltalán a tervek?

Azt semmiképp nem állítanám, hogy bőven van idő. Szűk a mozgástér, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy hátravan még az engedélyek megszerzése és nem utolsósorban a megépítés költségeinek előteremtése. De mindenre volna megoldás, csak ezt a lehetőséget nem szabadna elszalasztani! A késlekedés pedig ennek a veszélyét vetíti előre.

A testületi ülésen szakember ismertette a terveket. Élénk bírálat is kísérte a bemutatott javaslatot.

A tervben bemutatott felhajtó ággal kapcsolatban semmilyen probléma nincsen. Ahhoz a szükséges mértékű terület rendelkezésre áll, a felhajtó ág útgeometriai viszonyai ideálisak. Természetesen, hiszen a felhajtás az érdi út oldalára esik. A vita a lehajtó ág tervével kapcsolatban bontakozott ki. Itt már sokkal bonyolultabb a helyzet, hiszen a lehajtó útnak át kell jönnie az autópálya alatt. Erre egyébként van lehetőség. Bár kevéssé ismert, mert csak földútként létezik, de egy három aluljáróból álló rendszer került kiépítésre sok évvel ezelőtt ennek a csomópontnak a környezetében. Ha ez nem lenne, akkor most szó sem kerülhetne a le- és felhajtók létesítéséről. Annak idején egyébként azért épült meg ez a három aluljáró, hogy összekösse az M7-es által elválasztott két településrészt. A három aluljáró most meglehetősen „leharcolt” állapotban van, de létezik, felhasználható. A vita abban pattant ki, hogy az aluljárókat miként kell felhasználni.

Ezt milyen értelemben lehetett vitatni?

Leginkább abban, azért, mert a tervező egyirányúra tervezte az aluljárók közötti utat. Csak a lehajtó ágról gondolta elérni a parkvárosi utat. Ez pedig azért nem jó, mert akkor az az eredeti cél, ami miatt megépült a három aluljáró, végképp ellehetetlenül, nevezetesen, hogy ki lehessen jutni alatta a Dulácskai irányba. Hozzá kell tennem rögtön: nem azért készült így a terv, mert a tervezőnek hogy úgy mondjam, „ilyenje volt”, hanem azért, mert ezt tudta előzetesen elfogadtatni a hatóságokkal. Van itt ugyanis több bába, akik között most elvészni látszik a gyerek. A tervezőnek egyeztető tárgyalást kellett tartania a Közlekedési Koordinációs Központtal, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-vel, a Magyar Közút Nonprofit Zrt.-vel és a Állami Autópálya Kezelő Zrt.-vel. A Nemzeti Közlekedési Hatóság majd csak ezután jön.

A tervező azt is állította, hogy a jelenlegi előírások szerint az aluljárók űrszelvényében már nem fér el biztonságosan a kétirányú forgalom. A baj az, hogy már ahhoz is felmentést kellett kérnünk, hogy a csomópontra ez a fel- és lehajtó ág „rátelepüljön”. Nem szabványos, uniós előírások korlátozzák. Így aztán nem kis küzdelmünk volt ezeknek a felmentéseknek a megszerzése. Ha most előállunk újabb kérésekkel, javaslatokkal, akkor érzek abban kockázatot, hogy esetleg az egész terv meghiúsul.

Nem lenne célszerű akkor hagyni a kétirányúsítás kérdését, és arra koncentrálni, hogy az készüljön el időre, ami igazán fontos: a fel- és lehajtó ág? Azon a módon, amit a hatóságok egyáltalán elfogadnak?

Sok szempontból célszerűbb lenne, ezt szerettem volna eredetileg elérni a képviselő-testületnél. Másrészről azonban be kell látnunk, hogy legalább még egy kísérletet kell tennünk a tervezővel együtt arra, hogy megoldhatóvá váljon a kétirányú forgalom. Ha nem is most azonnal, hanem később, akkor, amikor már az érdi építkezéseknek vége van. Azt szeretnénk elérni, hogy az út vonalvezetése ne zárja ki a későbbi kétirányúsítást, meg még azt is, hogy a lehető legkisebb mértékben kelljen igénybe venni az útépítéshez a környéken található erdőt.

Milyen módon kapcsolódna ez a két útszakasz a két város közötti – ezek szerint: 8103 névre hallgató, nekünk csak Parkvárosi – úthoz?

Két körforgalommal, mert mindkettőnél balra is kellene kanyarodni. Hozzáteszem: ez a jó megoldás, mert lassítja, ezáltal biztonságosabbá teszi a forgalmat. Ez is felszínre hozott egy kifogást: szeretnénk, ha a körforgalomba beköthető lenne a Virágtanya irányába haladó út. A tervező szerint itt a Magyar Közút Nonprofit Zrt.-vel találjuk majd magunkat szemben, ahol ezt a csatlakozást nem hajlandók elfogadni, ismét csak útügyi szabványok előírásaira hivatkozva.

Szóval: most az a feladat, hogy a rendelkezésünkre álló kevés idő alatt próbáljunk összhangot teremteni a testületi igények és az útügyekben illetékesek hozzájárulásai között. A baj az, hogy rendre felmentéseket kell kérnünk, és ez nem jó tárgyalási pozíció. Az idő fogy, a megvalósulás ellehetetlenülésének kockázata pedig nő.

P.I.