Megkezdte az egyeztetéseket Törökbálint önkormányzatának képviselő-testülete a 2012-es költségvetésről. Kiss István képviselő, a pénzügyi, jogi és ügyrendi bizottság elnöke nem kimondottan optimista.
Rövidesen tárgyalnia kell a képviselő-testületnek városunk idei költségvetését. Ön, mint a pénzügyekkel foglalkozó szakbizottság elnöke, elégedett-e azzal az előkészítő munkával, amelyet a polgármesteri hivatal végzett?
A költségvetési koncepció tárgyalásakor nem voltam elégedett, de akkor sem a hivatal munkájával szemben volt kivetnivalóm, hiszen ők a jogszabálynak megfelelően letettek valamit az asztalra és csak azokat az információkat tudták figyelembe venni, amelyek már akkor a rendelkezésükre álltak. A hozzáállásomat a költségvetéshez most inkább megértőnek mondanám, elfogadva azt a tényt, hogy a költségvetési rendelet megalkotásakor a legfontosabb cél jelenleg nem lehet más, mint az, hogy 2012-ben biztonsággal tartható legyen. Ennek megfelelően ismét biztonsági tartalék képződhet, bár jóval kevesebb, mint tavaly. Nincs keret komolyabb fejlesztésre, beruházásra. Az egyre csökkenő bevételek okán ezekről ebben az évben is le kell mondania a városnak. Költségvetésünket éppen ezért hívhatnánk akár a vegetálás költségvetésének is, amely megpróbál válaszokat keresni a zavaros és bizonytalan környezetre és mivel nem talál, így az alapvető működéshez szükséges rendszerek fenntartására koncentrál. Lehet így is, de érdemes lenne végre észrevenni, hogy a keretfeltételek megváltozása új szemléletmódot kíván. Ami tegnap igaz volt, az mára már megváltozott, és nem kiszámítható, hogy mikor és miként fog ismét változni. Érdemes lenne gyökeresen új alapokról építkezni és kellő rugalmassággal kezelni ezeket a változásokat. Mondhatnám úgy is, hogy előre kellene menekülni. Természetesen ezt a folyamatot az irányadó elvek megfogalmazásával kellene kezdeni, de ehhez nem a költségvetési rendelet tárgyalása a megfelelő fórum.
Számíthatnak-e arra a város polgárai, hogy új beruházások indulnak Törökbálinton?
A válasz sajnos egy rövid és fájdalmas nem. Reális cél csupán a fenntartás, az állagmegőrzés lehet.
Milyen esélyét látja a megkezdett, de félbemaradt iskolaépítés befejezésének?
Sok-sok ígéret elhangzott az utóbbi időszakban az állami szerepvállalással kapcsolatban, és ez sokakban hiú reményeket ébresztett. Jómagam szkeptikus voltam az ígéretek tekintetében, de sajnos az idő engem látszik igazolni. Szerintem nem állunk messze attól a ponttól, hogy kényszerűségből más megoldások után nézzünk. Ilyen megoldás lehet a félbehagyott épület és a terület értékesítése, mivel csekély esélyt látok arra, hogy a közeljövőben saját erő álljon rendelkezésre a befejezéshez. A jelenlegi ingatlanpiaci viszonyok és a szinte alig létező beruházói kedv miatt ez rendkívül nehéz feladat. Ráadásul az épület használhatósága az eredetileg tervezett funkció miatt behatárolt.
Lát lehetőséget arra, hogy a város többletbevételekhez jusson, ha igen, akkor honnan és hogyan?
Rövid távon semmiképp, de az imént egy fél mondatban már utaltam az eddig csak szlogenszerűen hangoztatott szemléletváltásra. Ahogyan én látom, a hagyományos keretek között zajló működtetés egyértelműen és jó esetben is csak vegetáláshoz vezet. Ahhoz azonban, hogy előre tudjunk menekülni, vissza kell térnünk a biztos alapokhoz, és alapvető stratégiai célok meghatározására kell sort keríteni. Röviden: az új keretfeltételekhez viszonyítva újra kell pozicionálni az önkormányzat szerepét. Ha ezt nem tesszük meg, marad a tehetetlenség, és akkor évekig konzerválódhat a jelenlegi állapot. Kiút akkor kínálkozik, ha végre úrrá leszünk az önsajnálaton, a beidegződéseinken és első körben két dolgon mindenképpen változtatunk. A képviselőknek meg kellene tudniuk szabadulni a már berögzült rutinoktól, hogy képesek legyenek koncepcionálisan, szélesebb látókörrel és jóval előretekintőbben gondolkodni. Elengedhetetlen feladat a hivatal átszervezése. Ez feltétele a gyorsabb és szakmailag megalapozott, de mégis rugalmas és alternatív megoldásokat felvázolni képes munkavégzésnek. Amiről eddig beszéltem, nagyon elméleti, de szerintem sajnos alapigazság, hogy a továbblépés az egy helyben topogásból a cél meghatározásával kezdődik. Természetesen más kérdés, hogy a fentiekből mi teljesülhet. Ebben a kérdésben is szkeptikus vagyok. Az azonban biztos, hogy amíg nem következik be az a bizonyos szemléletváltás, addig számunkra a vegetálás marad jó ideig ez egyetlen lehetőség. Azért néhány biztató előjelről még említést kell tennem. A hivatal működésének tekintetében érzékelem a jegyző asszony részéről a helyes irányba mutató törekvést. Nehéz a feladata, mert nem szabad elfelejteni, hogy hosszú évek gyakorlatát kellene új megvilágításba helyeznie, és ez nem megy egyik napról a másikra. Sok sikert kívánok neki a saját érdekünkben is. Biztatónak tartom az úgynevezett informális testületi üléseket, mert ezen a fórumon azért jobban lehet elvi kérdésekről megbeszéléseket folytatni. A kitérő után azért választ adnék a kérdésre is. Településünk eddig főleg a kereskedelemi tevékenységgel foglalkozó cégek számára volt kedvező célpont. Bevételeink nagy része ezért most szinte kizárólag attól függ, hogy milyen sikerrel tudnak megküzdeni a forgalom visszaesésével. Szerintem elsősorban ezen a kitettségen kell változtatni. Továbbra is alapvető érdekünk vállalkozások betelepülését elősegíteni, de ezt már előre átgondolt koncepció alapján és minél szélesebb tevékenységi spektrumon kell megtenni. Nem a „spanyolviasz” értelmezni bizonyos tendenciákat, és megtalálni azokat az ágazatokat, amelyeket kevésbé kényszerít térdre a válság, és emiatt várhatóan a kilábalás is hamarabb fog bekövetkezni az esetükben. De azzal tisztában kell lenni, hogy ezek a vállalkozások maguktól nem fognak megtalálni minket. Ezért elengedhetetlen az erős városmarketing és a számukra kedvező feltételek megteremtése. A városmarketing az én értelmezésemben nem egyenlő a településről készített tetszetős prospektusokkal. Sokkal inkább jelent erős és hatékony lobbitevékenységet, az ennek hátteréül szolgáló külső és a belső kommunikációt. Településünk adottságai kiválók, de képesnek kell lennünk ide vonzani például az idegenforgalom, az oktatás/innováció vagy éppen az egészségügy piaci szereplőit, ezzel elérve azt, hogy ne csupán egy gazdasági szegmens teljesítményétől függjünk. Persze ehhez évek kellenek, és pont emiatt nem tehetjük meg, hogy az egy helyben topogással túl sok időt fecséreljünk el.
Mi a véleménye a helyi adókról szóló rendeletről, illetve arról, hogy ettől az évtől lényegében minden ingatlantulajdonosnak is adóznia kell?
A könnyebbik út lett volna ellenezni az adórendeletet, de felelősen gondolkodva be kell látni, hogy szükséges lépés volt. A miért három okra vezethető vissza. Tény, hogy a Telenor adójának kiesése óriási érvágás volt. A gazdasági válság kezelése vagy nem kezelése tovább mélyítette a kapott sebet, hiszen a helyben maradó adó tekintetében is erős a visszaesés. De arról sem szabad elfeledkezni, hogy hosszú éveken keresztül úgy működött a település, hogy nem keletkezett komolyabb vagyon. Nem tartalékolt, így szükség esetén most nincs mihez nyúlni. Sajnos ezek okán szükséges a település működésének fenntartásához ezt a fajta hozzájárulást kérni a lakosságtól. Azt azonban fontosnak tartom elmondani, hogy aki szociális helyzete miatt nem vagy nehezen tudná a kirótt összeget befizetni, az feltétlenül keresse meg a jegyzőt vagy az adóiroda munkatársait. Segíteni fognak.
Ön szerint hol vannak az önkormányzat számára reális költségmegtakarítási lehetőségek?
Azt gondolom, hogy költségmegtakarítási szempontból sok minden történt az elmúlt egy évben. Jó lenne inkább a bevételeink növelésére koncentrálni. De ha erről kérdez, akkor véleményem szerint komolyabb költséget megtakarítani sok esetben már csak a lakosság alap komfortérzetére negatív hatással lehetne. De ez nem jelenti azt, hogy nem kell a különböző feladatok végrehajtását tovább racionalizálni, a hivatal átszervezése kapcsán erről már beszéltem az előző kérdések valamelyikénél. Hamarosan végrehajtásra kerül az úgynevezett belső ellenőrzés terv, amely választ adhat arra a kérdésre, hogy hol lehet vagy kell még inkább költséghatékonyan működni. Helyes irányba mutat a Városgondnokság létrehozása, reményeim szerint idővel egyre több feladatot tudunk majd piaci szereplők bevonása nélkül magunk ellátni, és mondanom sem kell, hogy például ez is módja a költségeink csökkentésének.
N.G.
