Egresi mesterek

Amikor jó néhány évvel ezelőtt öcsém a házát építette, náluk járva figyelmes lettem a mesterek beszélgetésére. A tetőt fedték éppen. Az egyik él lefedésénél el kellett vágni a cserepeket. Az idősebb mester nem engedte, hogy egy egész cserepet vágjanak szét, inkább kikeresett minden maradék felhasználható darabot, ami a másik él fedésekor keletkezett. Már akkor úgy gondoltam, ha valaha lakásfelújításba kezdek, csakis őket fogom hívni. Hiszen ha építkezésre adjuk a fejünket, mindannyian azt szeretnénk, hogy a mesterek úgy dolgozzanak, mint ahogy ők tették. Mintha a saját házukat építenék. Azóta többször dolgoztak nálunk, és alkalmam volt megismerni őket közelebbről is. Egresi János és három fia, a fiatalabb János, László és Csaba, így négyen, családi házak teljes kivitelezését is vállalják.
Az önöké egy olyan család, ahol mindenki igazi mester a saját szakmájában, sőt a többiekében is. De hogyan kezdődött? Mi volt az első szakma a családban?
Idősebb Egresi János: Az általános iskola elvégzése után kőművesnek tanultam, és ebben a szakmában kezdtem dolgozni már a mestervizsga megszerzése előtt is. A 23. Építőipari Vállalatnál helyezkedtem el. Elsősorban panelházakat építettünk. Közben megnősültem, és megszülettek a fiúk. Ahogy cseperedtek, jöttek velem dolgozni.
Kötelező volt menniük, vagy csak lehetőség volt?
Ez is, az is. Amikor én voltam gyerek, nekem nem volt választásom, muszáj volt már nagyon fiatalon dolgozni. A gyerekeim már egy kicsit enyhébb szellemben nevelkedtek, az unokáim pedig főleg másképp nőnek fel, de ez így van rendjén.
A fiúk: Előfordult, hogy szívesebben csináltunk volna azokon a napokon valami mást, de a munka érdekes volt, és általában nem bántuk, hogy dolgoznunk kell.
Hogyan alakult ki, hogy ki melyik szakmát tanulja meg?
Ifjabb János: Mivel én vagyok a legidősebb, én kezdtem el először édesapánkkal eljárni dolgozni. Már akkor a csövekkel kapcsolatos szerelések érdekeltek a legjobban, így aztán szép sorjában elvégeztem minden ezzel kapcsolatos iskolát. Megtanultam először a víz-, később a gáz- és fűtésszerelést is. Az iskolák elvégzése után mindig olyan cégeknél helyezkedtem el, ahol alkalmam volt megszerezni a kellő gyakorlatot is. Később a klímarendszerek szerelésével is kibővült a paletta.
Mindenki elfogadta a szakmát, amit a családi kupaktanács neki szánt, vagy volt, aki szeretett volna mást csinálni?
László: Én szerettem volna autófényező lenni, és el is kezdtem tanulni ezt a szakmát. De aztán úgy láttam, hogy az elhelyezkedés, a megélhetés sokkal nehezebb lenne, így pályát módosítottam, és én is a kőműves szakmát választottam, illetve kitanultam a hideg- és melegburkolás fortélyait. Időközben munkagépeket is beszereztünk, amelyekkel már a komolyabb földmunkákat is meg tudjuk csinálni, és ezekre is nekem van jogosítványom.
Csaba: Nekem maradt a villanyszerelés, de egyáltalán nem bántam, mert engem meg éppen az érdekelt. De valójában, ahogy telt az idő, és egyre többet dolgoztunk együtt, mindannyian megtanultuk egymástól az összes szakmát, így mindegyiknek a szépségeiből és a nehézségeiből is kijut mindenkinek.
Van kedvenc munkafázisotok?
A fiúk: Mindenki a vízszerelést szereti a legjobban, mert az jár a legkevesebb piszokkal, gyors és jól átlátható. De minden feladatnak megvan a maga szépsége. Egy bonyolult elektromos szerelvényezés vagy egy komplikált, különleges fürdőszoba-burkolat elkészülte egyformán örömet jelent.
Mi volt az első nagy építkezés, amit a családi vállalkozás önállóan kivitelezett?
Érden egy kisebb üzletház megépítése volt az első nagy munkánk. Több üzlethelyiség, felette a lakásokkal, az alaksorban a raktárakkal. Nagy feladat volt. Azóta már sok családi házat építettünk, és voltak közöttük emlékezetesek. Egy különleges csillagtető vagy egy bonyolultabb tetőszerkezet mindig szép feladat. Igyekszünk a megrendelők igényeihez igazodni. Építettünk és szereltünk már fel igazik luxusvillákat medencével, de szívesen vállaljuk régi lakások, házak felújítását, vagy kisebb átalakítási munkákat is megcsinálunk. A jövőben szeretnénk karbantartási szolgáltatásra szerződést kötni megrendelőinkkel.
Átlagosan hány nagyobb munkát csináltok egy évben?
Általában két házat tudunk megcsinálni, de az is előfordult már, hogy egy teljes kivitelezés mellett több kisebb munkát csinálunk.
Mivel most már nagy földmunkagépeitek is vannak, gyakorlatilag az első kapavágástól a kulcsátadásig meg tudtok csinálni egy komplett házat ti négyen?
Igen, valóban így van. Ez a közös családi vállalkozás mindnyájunknak biztonságot jelent. Jól be tudjuk osztani a munkát egymás között, helyettesíteni tudjuk egymást szükség esetén, így folyamatosan tudunk dolgozni. Ez nekünk is jó, és a megrendelő is elégedett. Örömmel mondhatom, hogy az elmúlt húsz évben, amióta így együtt dolgoznunk, mindig barátságban váltunk el minden építtetőtől. A kölcsönös bizalmat jelzi, hogy még ma is számos régen felépült ház vagy lakás kulcsát őrizzük, mert a tulajdonosok nálunk hagyták, hogy ha bármiben szükségük lenne ránk, be tudjunk jutni a lakásba.
Rengeteget dolgoztok, a megrendelők kézről kézre adnak benneteket. Van valakinek valami hobbija? Jut idő pihenésre?
Szeretünk horgászni, de az elmúlt években ki sem váltottuk a horgászjegyet, mert nem volt időnk elmenni. Ha volt egy kis szünet a munkában, mindig az otthoni dolgokat kellett befejezni. De dolgozni akkor kell, amikor van munka. Szerencsére az elmúlt években folyamatosan voltak megrendeléseink. Reméljük, így lesz ezután is.

Négy sikeres férfi, akik mögött négy sikeres nő áll. Mind a négy család Törökbálinton él. A fiúk édesanyja fáradhatatlanul terelgeti népes famíliáját. A három családban hét unoka, hat lány és egy kisfiú ad elfoglaltságot a nagymamának. Szűk családi körben tizenöten ülnek az asztal körül. A szervezési munkákat a fiatalabb János vette át az édesapjától, de minden reggel együtt indul munkába a csapat. Az édesapa és a három fia. Mint a mesében…

Ny.E.