Interjú Csenger-Zalán Zsolttal, városunk parlamenti képviselőjével

A parlamentben gőzerővel folyik a munka. Minden átalakulóban van, zajlanak az események. Az országos és a nemzetközi politika vizei is tajtékosak. A közelmúltban több, Törökbálint lakosságát közvetlenül is érintő törvényről szavaztak a honatyák. Ezekről kérdeztük parlamenti képviselőnket, Csenger-Zalán Zsoltot.
Nem volt könnyű időpontot egyeztetni önnel. Nagyon elfoglalt mostanában.
Nagyon feszített a munka a parlamentben, de szorít minket az idő, muszáj folyamatosan dolgoznunk. De amúgy is azt hiszem, éppen ez a megfelelő időpont a beszélgetésre, hiszen a napokban dőlt el véglegesen a helyi iparűzési adók sorsa, és úgy gondolom, ez az, ami Törökbálint polgárait elsősorban érdekli.
Ez valóban így van. Összefoglalná, mi is történt ezzel kapcsolatban az elmúlt egy évben?
Mint arra bizonyára emlékeznek, tavaly ősszel került a parlament elé az a Bóka képviselő úr által beterjesztett törvényjavaslat, amelynek az volt a lényege, hogy az igazságosabb elosztás érdekében a távközlési cégek iparűzési adóját ne a székhely szerinti önkormányza­tok kapják, hanem az előfizetők lakhelyét telephelynek tekintve, a telephelyek megoszlása alapján osszák el. Ezt a ház nagy többséggel el is fogadta, hiszen a legtöbb település így többletbevételre számíthat.
Kivéve Törökbálintot, ahol a Telenor iparűzési adója a tervezett bevételek közel egyharmadát tette ki.
Igen, sajnos Törökbálintot speciálisan kedvezőtlenül érintette ennek a törvénynek az elfogadása. A helyzet megtárgyalására haladéktalanul tárgyalásokat kezdeményeztem Turai István polgármester úrral, és áttekintettük, milyen lehetőségeink vannak abban a tekintetben, hogy a város költségveté­sét egyensúlyban tartsuk. Szerencsére az utolsó pillanatban sikerült elérnünk, hogy a törvény csak 2012-től lépjen hatályba, ami azt jelentette, hogy a Telenor 2011-es iparűzési adója még a törökbálinti kasszába folyt be.
Kaptunk tehát egy évet, hogy felkészülhessünk az érvágásra. De több tervünk így is kútba esett. Hogy mást ne említsek, elvesztettük a Főutca-projektre pályázaton elnyert 800 millió forintot, hiszen a város nem tudta hozzátenni a szükséges önrészt. Az új iskola építkezése is leállt a Mérleg téren. Ennek az építkezésnek a finanszírozását teljes egészében az iparűzési adó bevételeiből terveztük. Mit tett annak érdekében, hogy az állam kárpótolja a várost a veszteségekért?
Kidolgoztunk és beadtunk egy törvénymódosító javaslatot, amelynek az volt lényege, hogy az adót ne az előfizetők, hanem az átjátszó adóállomások helye és a székhely között megosztva osszák szét. Így Törökbálint, ha nem is kapta volna vissza teljes egészében az elvesztett összeget, jelentősen több bevételhez juthatott volna. A javaslatot sikerült két bizottsággal is elfogadtatni, de a kormány nem támogatta. Az elmúlt héten a végszavazáson nagy többséggel leszavaztak bennünket. Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy a köz érdeke, az egész ország érdeke ebben a dologban ellenkezik Törökbálint érdekeivel, és itt a nagyobb közösség érdeke győzött.
Akkor mi a következő lépés? Az iskola ott áll egy éve, félig készen. Mi lesz vele?
Személyes ígéretet kaptunk Orbán Viktor miniszterelnök úrtól, hogy az építkezés befejezéséhez és az iskola üzemeltetéséhez az állam nyújt segítséget Törökbálintnak.
Mikor?
Az építkezés közel egy éve leállt. Nem lehet sokáig húzni az időt, de meg kell találni a szükséges anyagi forrásokat is. Nem segíti a helyzetet, hogy amúgy is minden átalakulóban van. Az új oktatási törvény szakmai része még a parlament előtt fekszik, és ennek szintén befolyása van az iskola, illetve általában az iskolák működtetésére. A finanszírozási kérdésekről érdemben csak ezután tudunk beszélni. Folyamatosan folynak a tárgyalások, és remélem, hogy a közeljövőben biztató eredményekről számolhatok be
A másik törvény, amely közvetlenül is érintheti a lakosságot, az új járási rendszer bevezetése. Mit fogunk érezni ebből?
A járási rendszerek bevezetése tulajdonképpen azt jelenti, hogy a kormányhivatalok és az önkormányzatok közé a jövőben egy új, a helyi feladatokat jobban ellátni képes közigazgatási egység lép be. A hivatalos ügyintézések helye ezzel közelebb kerül az önkormányzatokhoz. A hétköznapi élet szempontjából nem hiszem, hogy változást fog jelenteni, hiszen például ahol eddig volt okmányiroda, ott ezután is tovább működik majd.
Ön tagja a Országgyűlés Külügyi és a Nemzetbiztonsági Bizottságának is. Egy kicsit avasson be bennünket a nagypolitika titkaiba! Hogy látja Magyarország helyzetét az európai porondon?
Nem elég csak Európán belül nézelődni. Látnunk kell, hogy az egész világban folyik a kötélhúzás.  A válság egyre mélyül, és mindenki igyekszik a számára leginkább kedvező pozíciókat tartani. A mi dolgunkat nem könnyíti meg, hogy egy eleve rossz állapotban lévő gazdaságot örököltünk, súlyos kölcsönökkel megterhelve. Az IMF megpróbálta ránk erőltetni a megszorításokkal terhes hagyományos gazdaságpolitikáját, de Magyarország más utat választott. Elvonás helyett a bank-, illetve multiadóval, a költségvetési kiadások csökkentésével faragta le a hiányt az év közepi 7,8 százalékról év végére 4,2 százalékra 2010-ben. Ennek eredményeképpen ebben az évben először érjük el a maastrichti háromszázalékos hiánycélt. Ez uniós tagságunk óta első ízben sikerült, és EU-viszonylatban is csak néhány ország büszkélkedhet ezzel az eredménnyel. Ennek köszönhető, hogy jelentősen kedvezőbb pozícióból indulnak újra a tárgyalások az IMF-fel. Magyarország nem vesz fel további kölcsönt, de a piacok megnyugtatása, az együttműködés folytatása továbbra is fontos feladat. Talán vadul hangzik, de ez olyan, mint egy háború, csak a csaták nem a mezőkön, hanem a tárgyalóasztalok mellett folynak. A mi feladatunk, hogy fenntartsuk Magyarország hajóját ezen a háborgó tengeren. A mozgásterünk nagyon szűk, hiszen a lakosság devizában való eladósodottsága miatt a forintot is kénytelenek vagyunk szűk határok között tartani. A hiánycélokat már elértük. Most a gazdaság fellendítése a legfontosabb feladat. Mindent megteszünk ennek érdekében.
Mindjárt itt a karácsony. Mit üzen Törökbálint polgárainak?
Nehéz év áll mögöttünk, és sajnos – a világgazdasági helyzetet nézve – nem ígérhetem, hogy a következő könnyebb lesz. De azt igen, hogy képviselőtársaimmal együtt erőnket megfeszítve tovább dolgoznunk azon, hogy Magyarország és benne Törökbálint polgárai békében és biztonságban élhessenek ebben az országban. Mindenkinek áldott, békés karácsonyt kívánok.

Perjés