Törökbálint Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 307/2011 (IX. 01.) ÖK határozatával a Törökbálint Város Díszpolgára címet 2011. évben Ludwig Ferenc és Gigler József részére adományozza.
Ludwig Ferenc 1929. szeptember 16-án, Törökbálinton született, hatgyermekes régi törökbálinti család gyermekeként. Nagyapja Ludwig Károly, aki Törökbálinton 1856-ban született, szintén nagy köztiszteletnek örvendett. Képviselőtagként éveken át tevékenyen részt vett Törökbálint közéletében: tagja volt az iskolaszéknek, a katolikus egyházközségnek és a Hitelszövetkezet igazgatótanácsának. Mestersége lakatos volt, ezért több közintézményben is dolgozott, a plébánia régi bejárati vaskapuját is ő készítette. A Falumúzeum kiállított tárgyai közt megtalálható a temetésén Weihel Miklós plébános által elmondott gyászbeszéd és több családi fénykép.
Édesapja, Ludwig József, aki 1898. április 25-én született, és édesanyja is törökbálinti születésűek voltak.
Ludwig Ferenc Süssenben élő, kitelepített törökbálinti lévén sokat tett Gelmár Mihállyal, Zeiss Ferenccel és Beigelbeck Rókussal együtt, hogy az óhaza, Törökbálint ne halványodjon el az évek során a kitelepített emberekben és gyerekeikben. Gelmár Misi bácsi mellett hosszú éveken át motorja volt a Süsseni Magyarok Egyesületének, a mai napig ő intézi a gazdasági ügyeket. A testvérvárosi kapcsolatok kialakításában, ápolásában feleségével, Fallenbüchel Teréziával elévülhetetlen érdemeik vannak.
Többször szervezője volt a Törökbálintra busszal ide látogató süsseni és környéki kitelepítetteknek azért, hogy a kintiek is lássák szülőfalujuk fejlődését.
Húsz éve háza mindig nyitva áll a törökbálinti hivatalos és nem hivatalos delegációk előtt. Vendégeik között voltak képviselők, tanárok, óvónők és sok más törökbálinti lakos.
Tíz éve szervezi a Stadtfestre kiutazó csapat munkájához a segítséget, és dolgozza végig velük az egész napot.
Gigler József 1932-ben tősgyökeres sváb családban született. A rendszerváltást megelőző tíz évben ő volt a település tanácselnöke. Megbízatása alatt számos olyan dolgott támogatott vagy valósított meg, ami akkoriban nemcsak szokatlan volt, hanem határozottságot és bátorságot is igényelt. Szorgalmazta és támogatta a civil szerveződések létrejöttét és azok tevékenységét, többek között a Faluszépítő, most már Városszépítő Egyesület megalakítását, a Lendvai Károly Férfikórus működését, ápolta a kapcsolatot a helyi egyházakkal is. Különös érdeme, hogy Pelsőczy Ferenc akkori plébánossal karöltve egyik megalapítója volt a süsseni partnerkapcsolat létrejöttének, és 1990 júniusában ő írta alá az első patronálási kapcsolatot. Az akkori lehetőségek között igen sokat tett Törökbálint fejlesztéséért is. Nevéhez fűzödik a csatornázás elindítása, az idén 30 éves fennállását ünneplő Kazinczy utcai bölcsöde megvalósítása, a gyermekorvosi rendelő építése, focipálya fűvesítése. A szanatóriumban a járóbeteg-ellátás és a fogorvosi rendelés megindítása. Gigler Józsefnek fontos szerepe volt abban is, hogy Törökbálinton a rendszerváltás minden különösebb politikai konfliktus nélkül valósulhatott meg. A rendszervártó pártok helyi szervezeteinek megalakulását követően haladéktalanul bevonta őket a testület munkájába, biztosította, hogy minden fontos döntés meghozatalában kivehessék részüket. Emelt fővel, szerényen félreállva és méltósággal fogadta a változásokat, amelyek nyilván személyes életében és egzisztenciájában is változásokat hoztak. Tevékenysége és magatartása a rendszerváltás előtt is példamutató volt, és példamutató ma is. Hiszen a Városszépítő Egyesület és a Lendvai Károly Férfikórus tagjaként mind a mai napig azon fáradozik, hogy ereje szerint hozzájáruljon Törökbálint jó hírnevének öregbítéséhez.