Megyünk, de nem ugyan oda.
Megyünk, de nem ugyan úgy.
A vége mégis ugyan az.
•
Megcsípte már a dér,
Őszi virágainkat a kertben.
Idő és tér, hűséges kerubokként
Hevernek sírjaink közelében.
•
Pici lángok bukdácsolnak kegyeletteljesen,
A temetőkert sírdombjai felett.
Megannyi kialudhatatlan lelkiismeret.