Kerthelység

2011. nov 30.

Ősz a családsegítőben

Írta: admin Kategória: INTERJÚ

Közeledik a tél. Ilyenkor többet gondolunk azokra, akiknek az élete nehezebbre fordult, akik egyedül vannak, akik fáznak. Ilyenkor a Segítő Kéz Szolgálatnál is megsokasodnak a feladatok. Legutóbb tavasszal, az Árpád utcai új épület átadásakor adtunk hírt a munkájukról. Azóta is sok a feladat, egyre több a segítségre szoruló család. Az elmúlt hónapok eseményeiről Csokonáné Vízkeleti Ildikót, a Segítő Kéz Szolgálat vezetőjét kérdeztük.
A nyár már távolinak tűnik, de idézzük fel egy kicsit a meleg napokat. Mi minden történt a családsegítő háza táján?
Tényleg régen volt már. Visszagondolva, például az a tizenöt gyermek, akik a nyáron velünk készültek a pótvizsgákra, már a negyedéves bizonyítványukat kapják meg hamarosan az új tanévben. Nagyon örültünk, hogy mindenkinek sikerült a vizsga, sőt volt, aki hármas osztályzatot kapott! Köszönet érte azoknak a tanár kollégáknak, akik önzetlenül, önkéntes segítőként korrepetálták a gyerekeket egész nyáron. Sajnos az idén nem jutott pénze az önkormányzatnak egy saját nyári tábor megszervezésére, de sikerült több gyermeknek helyet találni különböző táborokban. Az ezzel kapcsolatos ügyintézésben is a kollégáim segítettek. Intézményünk egész nyáron nyitva állt, és sokszor jöttek el a gyerekek csak úgy játszani, csocsózni…
Hogy vált be az új épület az Árpád utcában?
Nagyon jól berendezkedtünk, és az ügyfeleink is egyre többen igénybe veszik a szolgáltatásainkat. Igaz, van egy-két változás, amit be kellett vezetnünk.
Mint például?
A térítésmentes étkezést, illetve az ingyenes fürdést megszüntettük, mert többször előfordult, hogy valaki megrendelte az ebédet, aztán egyszerűen nem jött érte. Több nap és hét telt el úgy, hogy hiába kértük, nem jelentkezett. Úgy vettük észre, hogy egy jelképes összeg, 100-150 Ft alkalmankénti befizetése jobban ösztönzi az embereket, hogy felelősebben gondolkodjanak a saját életükről. A legtöbben persze hálásak a segítségért, és mi nem is hálát várunk a munkánkért cserébe, inkább azt szeretnénk, ha mindenki megbecsülné a segítséget, amit kap, és a saját lehetőségei szerint próbálna maga is változtatni az életén.
Mik az ősz legfontosabb feladatai?
Az új tanév komoly feladatok elé állítja a családokat. Sok szülőnek kellett segítséget nyújtani a beiskolázásnál, a tankönyvigénylésnél, az étkezési hozzájárulásnál. Szerencsére nagyon jó a kapcsolatunk a Szociális Irodával és közösen próbálunk segíteni a rászoruló családoknak. Újraindultak a korrepetálások németből és fizikából. A buda-tétényi Aquila Egyesület önkéntesei, illetve egy nyugdíjas törökbálinti tanárnő tanítja a gyerekeket. A másik nagy feladatunk annak az egyesületnek a létrehozása, amelyen keresztül a jövőben bárki támogatni tudja a segítségre szoruló családokat. Ennek az egyesületnek a hivatalos bejegyzése most van folyamatban, és sok adminisztrációs feladatot kell megoldanunk ezzel kapcsolatban. Reméljük, hogy hamarosan bejegyzésre kerül, és akkor az adományozási folyamatok sokkal egyszerűbbek és átláthatóbbak lesznek.
A pénzhiány érinti a már régi, jól bevált programokat is?
Szerencsére a megszokott programok újra beindultak ősszel. Működik a baba-mama klub és az idősek klubja. A korai fejlesztés egyelőre szünetel, de csak azért, mert nem volt elég jelentkező. Amint igény merül fel, ez a szolgáltatásunk is tovább működhetne. Folyamatosan figyelemmel kísérjük az ügyfeleinket, hogy megfelelően tudnak-e gondoskodni magukról. Például van, akinek ugyan lenne pénze tüzelőre, de egyszerűen nem képes elintézni a tüzelővásárlást. Sajnos egyre több és egyre komplikáltabb eseteket kell megoldanunk. Nagyon sokan kérnek az adósságkezelésben segítséget. A lakhatási gondok is egyre több családban jelentkeznek. A bajokat tetézi, hogy az elszegényedett emberek egyre rosszabb mentális állapotba kerülnek. Az általunk nyújtott segítség így csak tüneti kezelés. A bajok okát nem szünteti meg, mert az egyre nehezebb körülmények depresszióba, pszichológiai problémákba sodorják az amúgy is nehéz helyzetbe került embereket. Ez pedig tovább nehezíti a visszatérést a normális kerékvágásba.
Mi lenne a megoldás? Hogyan lehetne igazán hatékonyan segíteni?
Évtizedek óta dolgozom ebben a szakmában és egy ideje meggyőződésemmé vált, hogy az embereknek először a lelkét kellene megerősíteni. Nagyon sok a pszichiátriai beteg. Folyamatosan jeleznek felénk a rendőrök, orvosok, védőnők, az iskolák, a szomszédok. Sajnos egyre több a pszichés problémával küszködő gyermek is. Úgy gondolom, hogy jó megoldás lenne, ha megvalósulhatna Törökbálinton a közösségi pszichiátriai ellátás. Ez azt jelentené, hogy egy pszichológus és egy mentálhigiénés szakember foglalkozna folyamatosan ezekkel az ügyfelekkel.
A terápia célja, hogy megtanuljanak gondoskodni magukról és saját kezükbe vegyék az életük irányítását. Ez egy szakma, ami speciális módszereket igényel.
És amihez persze pénz kellene.
Igen, valóban pénz kell ehhez is, mint minden máshoz. Vártuk és várjuk a pályázatok kiírását, mert a polgármester úr és az önkormányzat képviselő-testülete támogat bennünket abban, hogy az ehhez szükséges önrészt megkapjuk. Visszatérve: nagyon fontos lenne ezt a kérdést megoldani, mert mint olyan sok helyen a szociális ellátásban, itt is sokkal költséghatékonyabb az okot kezelni, mint a tüneteket enyhíteni. Hiszen egy elesett ember éveken keresztül történő gondozása sokkal többe kerül, mint a kezelés, aminek hatásaként előbb tud gondoskodni magáról és így nem szorul segélyekre. Hosszú távon biztosan mindenki jobban járna. Törökbálinton a szociális ellátás jelenleg is messze kiemelkedik akár a környező települések, akár a fővárosi kerületek ellátási színvonalát tekintve. A feladatok viszont sokasodnak, és nekünk mindenre megoldást kell találnunk.

P.E.



Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!