A város képviselő-testülete szeptember 29-én megtartott rendes ülésén több olyan dolog is naprendre került, amelynek kapcsán – a meghozott döntéseket követően – átalakul, módosul az eddigi bizottsági felállás, s új egy régi-új elem is belekerül az önkormányzati kommunikációba. Az elmúlt időszak csendesebb, mondhatni konszolidáltabb hangvételű tanácskozásait követően, a legutóbbit személyeskedésektől sem mentes, helyenként bárdolatlan megszólalások tarkították. Hajdu Ferenc alpolgármesterrel beszélgettünk.
Mi indokolta a szakbizottságok átalakítását? Egyáltalán: most volt szükség erre a változtatásra?
Most. Az indokokról elmondhatom az álláspontomat, ám feltehetőleg autentikusabb forrás lehetne e tekintetben Turai István polgármester úr, hiszen ő jegyezte az előterjesztést.
Amit azért vélhetőleg az ülést megelőzően egyeztetett önnel.
Így van. De nemcsak velem, hanem az összes képviselővel, sőt tudomásom szerint a bizottságok érintett külsős tagjaival is. Megjegyzem, számomra sem volt fájdalommentes ez az egyeztetés, hiszen a leköszönő külsős tagok majdnem mindegyikéhez politikai, egyikéhez pedig személyes barátság is fűz. Hogy miért volt szükség mégis erre a változtatásra? Egyszerűen a racionálisabb, hatékonyabb és költségtakarékosabb munkavégzés megteremtése miatt.
Magyarul?
Önkormányzatunk jelenleg egy igen nehéz gazdasági helyzetben sodródik egy még nehezebb gazdasági helyzet felé. Eddig is azon voltunk, hogy minden lehetőséget megmozgassunk az olcsóbb önkormányzati működés érdekében – most éppen az került előtérbe, hogy kisebb bizottságokat hozzunk létre, hiszen ennek megfelelően kevesebb anyagi ráfordítást igényel ez a terület.
Mennyit spórolnak?
Hozzávetőlegesen úgy három és fél-négymillió forintot.
Megéri ez az összeg azt az elveszített szakértelmet, amely így „bizottságon kívülre” kerül?
Egyetlen megmaradó forint is a települést gazdagítja. A szakértelem pedig nem veszik el, ugyanis a párbeszéd, a valamilyen szintű konzultáció lehetősége továbbra is fennáll azokkal, akik az elkövetkezőkben már nem lesznek bizottsági külsős tagok. Velük, amennyiben hajlandók rá, más szervezeti keretek között, vagy ha úgy tetszik, kötetlenebb formában tartjuk továbbra is a kapcsolatot. Tehát a véleményükre ezután is számítunk.
A bizottsági átalakítást ellenzők között azonban mégis akadt olyan képviselői vélemény, amely a szakértelem eltűnését vizionálta a bizottsági munkából.
Nos, hát ebben a véleményben ott van a tévedés, hogy az önkormányzati törvény nem határoz meg a tagok számára kötelező és a bizottság profiljába illő szakképzettséget. Ez lehetetlen is lenne. Erre vannak a szakértők, a hivatali szakemberek. A bizottsági munkában a döntéshozatal egyfajta ajánlás a képviselő-testület felé, amelynek fundamentumát a szakapparátus hozzáértése és a józan képviselői megfontolás jelenti.
Ezzel azt akarja mondani, hogy a bizottsági külsős tagság politikai szerepkör?
Mi más lenne? De ez aligha újdonság bárkinek is. Kik jelölnek bizottsági tagokat? Azok a szervezetek, amelyek önkormányzati mandátumhoz jutottak a választásokon. Mi alapján jelölnek? A saját táboruk, holdudvaruk alapján. Persze az azért igen kívánatos egybeesés (s ebben nincs semmi ellentmondás az általam eddig elmondottakkal), ha a „valahová tartozás” konkrét szakértelemmel is párosul. Nyilvánvaló, hogy minden jelölő szervezetben nagy az erre irányuló törekvés, de nem feltétele a külsős bizottsági tagságnak. Ilyen, pontosabban ez következik a választási rendszerünkből kialakult szokásjogból.
Ön ezt helyesli?
A képviselő-testület és a bizottságok működésének vannak alapvető szabályai. Írott és íratlan, ám mindenképpen betartandó szabályok. Ebből következően teljesen mindegy, hogy én helyeslem vagy sem.
Ennek a napirendnek a kapcsán, hogy finoman fogalmazzak, meglehetősen éles kritikával illeték az ön egyik frakciótársát, nevezetesen a beruházási tanácsnokot. Értékelné ezt a jelenséget?
Hát egyrészt ez aligha lenne szerencsés e hasábokon, másrészt pedig nem hinném, hogy ilyesmi értékelő feladatom, felhatalmazásom lenne. Amit általánosságban ezzel kapcsolatosan elmondhatok, az mindössze a következő: mindenkinek lehet véleménye mindenkiről – feltéve, hogy elegendő információval, biztos tudással rendelkezik az illető teljesítményének megítéléséhez. Persze ha a higgadt közlés vagy polémia helyett más jellegű az adott vélemény tolmácsolása, akkor bizony ez óhatatlanul méltatlan szituációt eredményezhet. De inkább lapozzunk…
Hm. Akkor lapozzunk… konkrétan is. Térjünk át az ülésnek arra a napirendjére, amelyik a Törökbálint Hírlevél újraindítását célozta.
Ez megint egy olyan téma, amelynek nem én vagyok az előterjesztője.
Álláspontja azonban bizonyára van.
Természetesen. Nem is rejtem véka alá. Meggyőződésem, hogy rendkívül fontos a minél szélesebb körű, alapos és friss tájékoztatás településünk lakossága részére. Ezt a nyilvánvaló tényt erősíti az a szándék, amely „újraéleszti” a hírlevelet. E közlönyformátumú kiadvány a képviselő-testület döntéseit, határozatait és rendeleteit tárja majd a közvélemény elé, havi rendszerességgel, minden háztartásba eljuttatva. Egyfajta nyolcoldalas betét lesz ez az önök lapjában, hiszen a legkedvezőbb üzleti ajánlatot a nyomtatásra és terjesztésre egyaránt a Media InnoSenza Kft. adta.
Egységes döntés született e tekintetben a képviselő-testület részéről?
Nem. Az a képviselő úr, akinek a felvetése nyomán egyáltalán napirendre került az ügy, nem támogatta ennek a közlönynek a kiadását. Hozzá csatlakoztak, ha jól emlékszem, ketten. Nyilvánvaló, hogy másféle elgondolásból, másféle elképzeléssel rendelkeztek e tekintetben.
Ezek szerint nagy vita volt a téma tárgyalásakor?
Nem nevezném vitának azt, ami ennél a napirendnél elhangzott.
Értem. Akkor végezetül beszéljünk egy jó hírről: újra indul Törökbálinton az iskolatej program.
Ez valóban jó hír, hiszen a tanulók szeretik, várják a napi egy pohár tejet. Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján elmondhatom, hogy sok gyermeknek ez egy olyan egészséges táplálékkiegészítő, amelyhez más körülmények között nem jut. Sajnos a jelenlegi költségvetési helyzet nem engedte bővíteni a kört, így csupán az alsó tagozatos tanulók kaphatnak tejet.
De ebben legalább egységes volt a képviselő-testület.
Téved. Akadt olyan képviselői vélemény, amely egyenesen közpénzpazarlásnak nevezte az iskolatejre fordítandó összeget. A képviselő úr kizárólag a rászoruló gyermekek részére kívánta volna biztosítani ezt a juttatást.
Miért, nem ez lenne az igazságos?
Egy picit azért árnyaltabb ez a kérdés. Egy kisgyermeknek nem lehet azt mondani, hogy te kaphatsz tejet, mert rászoruló vagy, a másiknak pedig azt, hogy te meg nem kaphatsz, mert jól álltok anyagilag. Egy osztályközösség nem így működik. Óriási pedagógiai baki lenne, ha ilyen helyzetet teremtenénk az iskolákban. Arról nem is beszélve, hogy bár összességében az állami támogatás mellett sem kevés kiadás ez az önkormányzatnak, ne felejtsük el: gyermekekről, méghozzá törökbálinti gyermekekről van szó. Ennélfogva ha a napi egy pohár tej biztosítása iskoláink alsó tagozatain az LMP helyi képviselőjének minősítése szerint  közpénzpazarlás, akkor én ezt felvállalom.

K.J.