2011. október 5-én a Kaposvári Egyetem rektora, prof. dr. Szávai Ferenc és Törökbálint polgármestere, Turai István együttműködési megállapodást írtak alá. Az egyetem adjunktusától, dr. Albert Gábortól először azt tudakoltam, mit takar az együttműködési megállapodás.
A Kaposvári Egyetem Szenátusa és Törökbálint Város Önkormányzatának Képviselő-testülete már korábban döntött az együttműködési megállapodás aláírásáról, ennek keretében a Kaposvári Egyetem Törökbálinti Módszertani Központjának létrehozásáról. Október 5-én ennek az együttműködésnek az ünnepélyes ratifikálására került sor a Kaposvári Egyetemen.
Miért tartották fontosnak a megállapodást?
Mind a felsőoktatás, mind a közoktatás nagy átalakulás, újraszabályozás előtt áll. Az átalakulás folyamatában egy település számára mindenképpen presztízsértékű, ha egy egyetem a település közintézményeivel szakmai kapcsolatot épít ki. És ennek Törökbálinton van már hagyománya. Az együttműködés aláírásakor rektor úr és polgármester úr egyaránt hivatkozott arra a tradícióra és értékteremtő munkára is, amely dr. Zsolnai József nevéhez és munkásságához kapcsolódik. Zsolnai tanár úr mindenképpen közös pont Kaposvár és Törökbálint életében, hiszen a hetvenes években az egykori Kaposvári Tanítóképző Főiskolán dolgozott, és a nyolcvanas, kilencvenes években a törökbálinti iskolakísérlet is az ő nevéhez kapcsolódik. A gondolat az volt, hogyan lehetne ezt a „szellemiséget”, ezt a „műhelyt” újraéleszteni Törökbálinton. De mindjárt szeretném azt is hangsúlyozni, hogy nem „csak” az egykori Törökbálinti Kísérleti Iskola hagyományainak újraápolásáról van szó, hanem arról, hogy miként lehet Törökbálint teljes intézményrendszerébe bekapcsolni a Kaposvári Egyetemet. Gyakorlóhelyek létrehozása, közös kutatások megindítása, képzések kihelyezése – erről szól a megállapodás.
Mi az ön szerepe a megállapodásban és miről szól ez pontosan? Mit vállalt a település és mit az egyetem?
Szávai Ferenc rektor úr megbízott a módszertani központ megszervezésének előkészítésével. Az új szervezeti egység tehát az egyetemi szervezeten belül jön létre. Az egyetemnek és városunknak egyaránt csak előnye lehet ebből az együttműködésből. Az egyetemnek egyrészt érdeke, hogy azok az egyetemi hallgatók, akik a környéken, a főváros nyugati agglomerációjában vagy az agglomerációtól nem messze laknak, Törökbálinton végezzék a gyakorlótanításukat és ne kelljen Kaposvárra utazniuk. Másrészt az egyetemnek célja, hogy minél több környékbeli fiatal megismerje a Kaposvári Egyetemet, annak képzéskínálatát, és ebből a régióból is minél több hallgatója legyen az intézménynek. De Törökbálintnak is érdeke az együttműködés, hiszen ezáltal az oktatási intézményeinkben dolgozók előtt szélesebb szakmai perspektíva nyílik meg. Az együttműködési megállapodás értelmében első körben hat törökbálinti kolléga fog szakvezetői megbízást kapni. Terveink szerint négy tanító, egy óvodapedagógus és egy bölcsődei gondozó. Ők fogják szakmailag segíteni az egyetemről ide érkező hallgatókat.
Az egyetem vállalja a módszertani központ vezetését, a szakvezetők pótlékának megtérítését, valamint biztosítja a pedagógusképzésben lévő hallgatókat, a későbbiekben pedig szakirányú továbbképzések kihelyezését. Szeretném hangsúlyozni, hogy a módszertani központ mint új szervezeti egység megalakításával kapcsolatos feladatokat külön javadalmazás nélkül látom el.
Az önkormányzat vállalásáról is ejtsünk néhány szót. Amennyiben az adminisztratív teendők sokasodnak, az önkormányzat egy adminisztratív munkaerőt biztosít a hivatalból vagy az intézményből való átvezényelés útján, továbbá egy státust a módszertani központban való munkavégzésre. A szakmai munka oroszlánrésze – például a gyakorlótanítások – az intézményekben, az osztálytermekben folynak majd. A későbbiekben szükség lesz egy irodára, ahol a képzésszervezést, a gyakorlatok megszervezését, az elemző-értékelő munkát el tudjuk végezni, a hallgatókat fogadni tudjuk. Az önkormányzat a jövő év szeptemberétől fogja biztosítani az ehhez szükséges infrastruktúrát.
Az, hogy pont a Kaposvári Egyetem és Törökbálint városa kötött szerződést, gondolom, nagyban köszönhető önnek, hiszen ön egyrészt az egyetem adjunktusa, másrészt Törökbálint közéleti személyisége.
Valóban van némi szerepem az együttműködés létrejöttében. De mind az egyetem vezetése, mind a városvezetés a kezdetektől nyitott az együttműködésre. Persze nagy kihívás számomra, hogy miként tudok egyszerre megfelelni az egyetem elvárásainak, valamint képviselni annak a településnek az érdekét, ahol a családommal élek. A siker a kölcsönösségben rejlik.
Az egyetem melyik karát fogja érinteni a megállapodás?
Terveink szerint a Pedagógiai Kart és annak képzéseit.
A Törökbálinton dolgozó pedagógusok hogyan profitálhatnak az együttműködésből?
Keresni fogom azokat az elkötelezett pedagógusokat, akik az önképzést is vállalva, be tudnak és be akarnak kapcsolódni az egyetem szakmai munkájába. A szakvezetői státus presztízst jelent, lehetőség kínálkozik a képzésfejlesztésekben, az egyetem szakmai munkájában való részvételre. Szeretném, ha a helyi intézményvezetők is fokozottan támaszkodnának a szakvezetőkre, azok iránymutatására. Persze a többi pedagógus munkájára is szükség lesz. Szorgalmazni fogjuk a közös pályázati lehetőségek kihasználását, ösztönözni fogjuk a kollégák konferencia-részvételét, az oktatási és felnőttképzési témákban a kölcsönös szakértői munkát és az új szakok kidolgozásában, kutatásokban való részvételt.
Mik lesznek a következő hetek feladatai?
A legelső feladat annak a kidolgozása, hogy a módszertani központ mint új szervezeti egység hogyan illeszkedjék az egyetem szervezeti rendszerébe. Minél előbb konzultálni fogok a város intézményvezetőivel. Az ő támogató, segítő munkájuk nélkül a központ nem tud hatékonyan működni. Megkezdem a leendő szakvezetőkkel a személyes megbeszéléseket. Meg kell terveznem a hospitálások rendjét, kik érkeznek majd Törökbálintra a második félévben. A törökbálinti tanulók, valamint a szüleik beavatása szintén nélkülözhetetlen feladat. Tehát komoly szervezőmunka előtt állunk.
N.G.
