Kerthelység

2011. szept 30.

„Jót tesz nekem, ha nehéz feladatot vállalok be”

Írta: admin Kategória: INTERJÚ

Keszler Márton igazgatóvá választása után megüresedett a középiskolai igazgatóhelyettesi munkakör a Bálint Márton Általános és Középiskolában, belső pályáztatás után az igazgató Menráth Pétert bízta meg a feladattal. Vele beszélgettünk.
Ha jól tudom, nem külsősként kerültél az igazgatóhelyettesi pozícióba, hanem régóta az intézményben dolgozol.
Valóban, már egy ideje az iskolában dolgozom, 1999-ben költöztem Érdre és a következő évben vettek fel az iskolába angol nyelvtanárnak. Mikor Keszler Márton igazgatói kinevezése után megüresedett a középiskolai igazgatóhelyettesi állás, az igazgató úr belső pályázatot írt ki, amelyre többen is pályáztunk. A munkacsoportok véleményének figyelembevételével Keszler Márton engem bízott meg a feladattal.
A Bálint Márton iskolába kerülésed előtt mivel foglalkoztál?
Az ELTE-n végeztem 1997-ben, utána nyelviskolákban, középiskolákban tanítottam, illetve fordítottam. Érdre költözésem után egy ideig próbálkoztam magántanítással, de végül úgy döntöttem, hogy visszatérek a közoktatásba. Több helyre is jelentkeztem, és mai napig sem bántam meg, hogy ide kerültem.
Tíz év tanítás után miért gondoltad, hogy jó ötlet megpályázni ezt a vezetői posztot?
Vágytam egy új kihívásra, egy olyan feladatra, amit eddig nem csináltam. Olyan embernek tartom magam, aki nem ijed meg egy nehéz feladattól, sőt jót tesz nekem, ha nehéz feladatot vállalok be. Igazgató úr terveit ismerem és úgy gondoltam, hogy tudok a munkájában segíteni, és azt is, hogy jól fogunk tudni egymással dolgozni.
Az igazgatóhelyettesek közül talán neked lesz a legnehezebb helyzeted, hiszen abba a székbe ülsz, ahonnan a jelenlegi igazgató felállt.
Egyelőre még inkább a segítséget tapasztalom az igazgató úrtól, mint az extra elvárást, nem kapok pluszterheket a vállamra.
Ettől függetlenül vannak olyan elképzeléseid, amelyek a korábbi vezetés alatt nem valósultak meg?
Természetesen nekem is vannak „szívem csücske” dolgaim. Egyik ilyen az iskola arculata. Szeretném, ha lenne az iskolának egy olyan vonzó arculata, amivel a külvilág felé fordul. Egy teljesen új honlapban gondolkodom, olyanban, amely nem egy átlagos iskolai honlap, és szeretnénk terveztetni egy iskolai logót is, a diákéletben pedig azokat a dolgokat meghonosítani, amelyekkel közösséggé formálódhatunk. Nagyon szeretnénk elindítani például egy hálózatot, amelyen keresztül az öregdiákokkal tudnánk tartani a kapcsolatot.
Milyenek voltak az első napok? Erre számítottál?
Keszler igazgató úr már a pályázat beadása után elmondta, hogy nagyjából mire számítsunk. Még bele kell tanulnom a „szakmába”, hiszen most én vagyok, akit a kérdésekkel, problémákkal megtalálnak, és nem mindig tudok mindenre egyből reagálni. Nagyon döbbenetes dolog nem ért, hála Istennek sok a munka.
Kollégáid elfogadták, hogy te lettél az új igazgatóhelyettes?
Ez még nagyon furcsa helyzet mindenkinek. Szeretném remélni, hogy ők becsülnek engem annyira, hogy nem lesz emiatt bennük rossz érzés. Még nagyon friss vagyok ebben a szerepben, és nem is kívánok tőlük eltávolodni, azt a kapcsolatot szeretném velük fenntartani, amit eddig. A tanárok segítségére szükségem lesz, hiszen én eddig csak az angol munkacsoport életében vettem részt és nem értek a matematikához vagy a földrajzhoz. Nem akarom én megmondani, hogy ezeket a tantárgyakat, hogyan kell tanítani.
És a diákok?
Azok kerestek meg, akik gratuláltak. Akik úgy gondolják, hogy ez egy borzalmas dolog, azok nem kerestek meg. Mindenkinek megköszöntem a gratulációját, de úgy gondolom ez egy út, amelyen elindultam, majd két-három év múlva, ha valamit leteszek az asztalra, akkor érdemlem meg a gratulációkat.
Már csak egy dologról nem beszéltünk. Mit csinálsz, amikor éppen nem igazgatóhelyettes vagy? Hogyan telik a szabadidőd?
Családos ember vagyok. Feleségem szintén az iskolában tanít, sőt két gyermekem is az iskola padjait koptatja. Szabadidőmben leginkább zenélek. Az iskolában Villási István kollégámmal és Végh András, Metzker Gábor barátainkkal alapítottunk egy zenekart, amely eddig elsősorban iskolai rendezvényeken lépett fel, de koncerteztünk már más helyszínen is. Éppen ezért azt, hogy egy diák valamiben kiélje művészi hajlamait nagyon fontosnak tartom. Édesapám és édesanyám is festő restaurátor, így én is olyan családban nőttem fel, ahol a művészet mindig is jelen volt és nagyon sok mindennel ajándékozott meg. Mindegy mit csinál a gyerek, de fontos, hogy valamiben élje ki a kreativitását.

N.G.



Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!