Kerthelység

2011. szept 30.

Egy gazdag életút elismerése

Írta: admin Kategória: INTERJÚ

Szent István ünnepén városunk két polgára is magas rangú állami kitüntetésben részesült. Dr. Csenger-Zalán Attila Magyarország érdekében végzett több évtizedes munkássága, külügyi szolgálata, életútja elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét vehette át. Egyaránt kiemelkedő eredményeket ért el sportolóként és külkereskedelmi területen végzett munkájában is, a rendszerváltást követően pedig politikai szerepet vállalt, diplomáciai, külügyi területen dolgozott. A Kereszténydemokrata Néppárt országos elnökségének tagjaként több jelentős kezdeményezés is fűződik nevéhez. Csenger-Zalán Attilával a kitüntetés átadását követő állófogadáson beszélgettünk.
Gratulálok! Ön alig egy órája Magyarország egyik legmagasabb állami kitüntetését kapta meg életútja elismeréseként. Hogy érzi most magát?
Köszönöm szépen! Ez az ünnep életem egyik legszebb, felejthetetlen pillanata. Felemelő, megható! Tudja, amikor az ember „teszi a dolgát”, nem gondol ilyesmire, egyszerűen csak legjobb tudása szerint végzi a feladatát, csinálja azt, amihez ért, amiben hisz, és erőfeszítései nyomán előbb-utóbb jelentkeznek az eredmények is. Ez már önmagában is csodálatos. Váratlan ajándék volt tehát számomra munkám – ilyen magas szintű – elismerése. Természetesen nagyon boldog és meghatott vagyok!
Ön igen sokoldalú ember. Mi az, amire most visszatekintve a legbüszkébb?
Szerencsés embernek mondhatom magam, mivel minden, amit az életem során csináltam, nagyon érdekes és színes volt. Sok évet töltöttem el a külkereskedelemben és legalább ugyanennyit a politikában, vagy mondjuk inkább úgy, hogy a közéletben. Ebből az időszakból két dologra is nagyon szívesen, illetve büszkén emlékezem vissza.
A rendszerváltást követően a magyar gazdaság problémái igen hamar kézzelfoghatóvá váltak, ennek egyik jelensége volt, hogy az importtermékekkel szemben a magyar áruk fokozatosan háttérbe szorultak, ami érintette a magyar munkahelyek és munkavállalók helyzetét is. A Kereszténydemokrata Néppárt gazdasági programjának már ekkor is egyik sarkalatos pontja volt a hazai munkahelyek megőrzése, így kidolgoztunk egy programot, amelyet a KDNP 1993 februárjában meg is hirdetett, ez volt a Hazai Termék – Hazai Munkahely mozgalom, amelynek az volt a célja, hogy felhívja a lakosság figyelmét a jó minőségű (ez fontos kitétel volt) magyar termékekre. A magyar nemzet történelmének nehéz időszakaiban egyébként újra és újra előkerült a honi gazdaság ésszerű védelme; így volt ez Széchenyi és Kossuth korában, vagy akár a 30-as években is. A 90-es évek nyugat-európai államaiban, az EU akkori országaiban ez a szemlélet egyébként szintén teljesen természetes volt.
A mozgalom elindítását követően alapítványt hoztunk létre, melynek én lettem az ügyvezetője. Sorra állapodtunk meg – a kereskedelmet, ipart és a szolgáltatást egyaránt reprezentáló – magyar vállalatokkal, hogy pártsemleges együttműködés révén, közösen hívjuk föl a figyelmet a hazai termékekre, illetve azok vásárlására. A programban részt vevő magyar árukra egy H + H embléma is került, ami figyelemfelkeltő szerepe mellett egyfajta – minőséget garantáló – védjegyként is működött. Az országos kampány nemcsak a mozgalom ismertségét, hanem a kitűzött eredményeket is hamarosan meghozta.

Csenger-Zalán Attila 1930. augusztus 14-én született Budapesten. Középiskolába a budai Szent Imre Ciszterci Gimnáziumba járt, a gimnáziumi évek alatt kezdte atlétikai pályafutását. Gátfutóként 110 gáton 1950–1957 között 21 alkalommal tagja volt a magyar atlétaválogatottnak, mely ez idő tájt az európai élvonalba tartozott. Sok dobogós helyezése volt nemzetközi és hazai versenyeken.
1950-ben felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karára. Az egyetem elvégzését követően a Villamos Kismotorgyár jogtanácsosa lett. Az 56-os forradalom idején a vállalati munkástanács titkárává választották. A forradalom leverése után csak sportteljesítményének köszönhetően őrizhette meg munkahelyét.
A későbbiekben külkereskedelmi vállalatok jogi, gazdasági ügyeit intézte, majd a Magyar Hajó- és Darugyár export főosztályát irányította. Tevékenységének fő területe úszódaruk exportja Dél-Amerika, Afrika és Közel-Kelet kikötőibe. 1988-ban a Ganz Danubius Hajógyár egyik vezérigazgató-helyettese lett.
1991 januárjában Antall József miniszterelnök bonni nagykövetnek nevezte ki.
A diplomáciai tevékenységet követően nyugdíjasként a KDNP külügyi osztályát vezette, majd Surján László mellett elnökhelyettesként dolgozott. A magyar termékek támogatására másodmagával kezdeményezte a Hazai Termék – Hazai Munkahely Egyesület létrehozását.
1997-ben a Pro Patria Összefogás a Kereszténydemokráciáért Egyesület egyik alapítójaként, majd ügyvezető elnökeként rendszeresen szervezett nagy látogatottságú előadásokat, ismert, ma már vezető pozíciójú politikusok részvételével.
2003-ban a KDNP ügyvezető főtitkárává választották, mely pozíciót 2008 végéig töltötte be.
2000 ősze óta törökbálinti lakos, a KDNP helyi szervezetének elnöke.

A másik kezdeményezés kicsit későbbi és már inkább közéleti jellegű volt. A rendszerváltás utáni második választást követően láthatóvá vált, hogy a jobboldal kezd szétforgácsolódni. Úgy éreztük, szükség van egy olyan szellemi műhelyre, amely egyéni és pártérdekeken felül áll, alapja a közös erkölcsi értékrend, célja pedig a nemzeti, keresztény, konzervatív értékek újrahonosítása, egy igazságosabb társadalom megvalósítása. Így alakult meg 1997-ben a Pro Patria, Összefogás a Kereszténydemokráciáért Egyesület, amelynek egyik alapítója, majd ügyvezető elnöke voltam. Éveken keresztül szerveztünk teltházas előadásokat aktuális közéleti, gazdasági, kulturális kérdésekről, jobboldali politikusok, egyetemi tanárok, akadémikusok és egyházi személyek bevonásával.
A közös nevező, ha jól látom, a „közös célokért történő összefogás” volt. Ez ma is igen aktuális, az egyéni érdekeken való felülemelkedéssel együtt…
Igen, valóban az. Országos és helyi szinten egyaránt. Ezért dolgozom még ma is, elsősorban helyi szinten, a törökbálinti KDNP elnökeként. Meggyőződésem ugyanis, hogy csak együtt tudunk előrébb jutni, fejlődni, sikeresek lenni, és ehhez szükség van egy összetartó erőre, egy közös alapra, értékrendre. Ez számomra a kereszténydemokrácia.
Kívánok munkájához erőt és egészséget! Köszönöm a beszélgetést!

–mzs–



Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!