Kerthelység

2011. aug 31.

Új szempontok a Szent Korona történetéhez

Írta: admin Kategória: INTERJÚ

Beszélgetés dr. Ferencz Csaba elektromérnökkel, az ELTE TTK Geofizikai és Űrtudományi Tanszék Űrkutató Csoportjának vezetőjével

1978-ban Magyarország visszakapta az Egyesült Államokból a Szent Koronát és a koronázási ékszereket. Nem sokkal ezután egy kutatókból, mérnökökből álló csoport megvizsgálta, hogy felmérje az állapotát és felvegye a pontos méreteit. A kapott fizikai adatok meglepő eredményeket hoztak. Újra kellett gondolni a Szent Korona készítésének időpontjával, módjával, eddig feltételezett okával kapcsolatban mind a mai napig fennálló nézeteket. Dr. Ferencz Csaba mérnök, űrkutató, az ELTE TTK tanára az általa vezetett csoport kutatási eredményeit egy könyvben foglalta össze. A Szent István király koronája címet viselő kötet haragos reakciót váltott ki történész-művészettörténész körökben, hiszen alapjaiban kérdőjelezi meg a korona keletkezésével kapcsolatban eddig elfogadott nézeteket.
Professzor úr, elmondaná, miért éppen egy űrkutatót kértek fel a koronát vizsgáló csoport vezetőjének?
Nem kértek fel. Egyikünket sem. A regnáló kommunista rendszernek esze ágában sem volt vizsgálni a koronát vagy megkérdőjelezni a Habsburg-időkből származó történészi dogmákat. Egy művészettörténész ismerősöm, Papp Gábor keresett fel először azzal a kérdéssel, hogy tudnánk-e valószínűséget számítani a koronát díszítő tűzzománc képek elhelyezkedésével kapcsolatban. Kíváncsi volt rá, vajon mekkora a valószínűsége, hogy az egyes képek véletlenül kerültek éppen oda a sorba, ahol ma láthatjuk őket. Mondtam, ha rendelkezésre áll az adott kor szabályrendszere, akkor tudunk ilyet számolni. A számítások érdekes eredményt hoztak. Az egyértelműen látszott, hogy nagyon kicsi a valószínűsége egy véletlenszerű elrendezésnek. Ez felkeltette az érdeklődésünket.

Dr. Ferencz Csaba űrkutató, a Szent István Lovagrend nagymestere Csíksomlyón született. A második világháború után menekülniük kellett. Mezőberényben nőtt fel, Békésen érettségizett, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen villamosmérnöki oklevelet szerzett. 1961 őszén megalapította a műegyetem űrkutató csoportját. Az ő vezetésével vizsgálták mérnökök az Egyesült Államokból 1978-ban hazaérkezett Szent Koronát. A vizsgálat részleteit a 2002-ben megjelent Szent István király koronája című művében foglalta össze.

Ha az akkori kormányzat nem akarta vizsgálni a koronát, mégis hogyan kerülhetett rá sor?
Éppen akkor, amikor elkezdtünk a témával foglalkozni, kiderült, hogy az egyik vezető régész-restautátor aranyműves szét akarja szedni a koronát, hogy tüzetesen megvizsgálja és úgymond „megjavítsa”. Egyértelmű volt, hogy egy ilyen régi „műtárgy” esetében egy ilyen durva beavatkozás rendkívüli veszélyekkel járna, arról nem is beszélve, hogy a korona nemcsak egyszerűen egy értékes régi tárgy, hanem a magyarság emblematikus, nagy tiszteletet érdemlő ereklyéje. Ezért akciót indítottunk a korona szétszedésének megakadályozására, és szerencsére sikerrel is jártunk. Ennek eredményeképpen 1981-ben nemzetközi konferenciát hívtak össze Budapesten, ahol számos külföldi szaktekintély is kiállt a véleményünk mellett, hogy semmi szín alatt nem szabad a szétszedni, úgymond javítgatni, hanem meg kell őrizni. A tervet így végül elvetették. Ekkor kértünk lehetőséget egy egzakt műszaki felmérésre, amelyet addig senki nem végzett el.
Úgy érti, hogy nem voltak pontos adatok a korona méreteiről, anyagáról, fizikai paramétereiről?
Pontosan így értem. A koronát története során többször vizsgálták szakemberek, de szinte mindig nagyon képzett, de humán műveltségű emberekről vagy nagy tudású aranyművesekről volt szó. A méréstechnológia külön tudomány. A mi csoportunk, amely mérnökökből állt, modern műszerekkel, tudományos pontossággal vizsgálta és mérte fel a koronát. Az eredményeket, amelyek számunkra is nagyon meglepők voltak, átadtuk a Nemzeti Múzeum vezetésének. Bár egyikünk sem művészettörténész, azt azonnal láttuk, hogy mérési eredményeink alapjaiban kérdőjelezik meg a koronáról, annak történetéről eddig alkotott elképzeléseket. Ezek ugyanis abból indultak ki, hogy a korona alsó abroncs része és a felső pántokból álló „kupola” rész eredetileg két külön műtárgy volt, amelyet jóval Szent István király uralkodása után, utólag szereltek, eszkábáltak össze. Ezt látszott igazolni a koronát díszítő rekeszzománc képek stílusa és feliratai is.

A Szent Korona-tan
A Szent Korona-tan Magyarország ősi íratlan történelmi alkotmánya. Lényege megmaradása mellett a történelem folyamán a nemzet akaratából a társadalmi-gazdasági fejlődésnek megfelelően formálódott.
A Szent Koronában nem a királynak van országa, népe, hanem a nemzetnek, az országnak van királya. A magyar király hatalma nem „isteni eredetű”, nem korlátlan uralkodó, hanem a nemzet választotta. Magyarországon az uralkodóházon belüli trónutódlás a nemzet akaratából valósult meg, az új királyt az országgyűlés választotta.

Az önök vizsgálatai azonban mást igazoltak.
Teljesen mást! Egyszerű fizikai tények igazolják, hogy a képek közül három később került a koronára. Pontosan azok, amelyekkel a történészek azt az elméletet kívánják alátámasztani, miszerint a korona alsó abroncsát önálló abroncskoronaként VII. Dukász Mihály bizánci császár adományozta I. Géza királyunknak. A valóság az, hogy valamelyik Dukász császár képét utólag, szegecsekkel erősítették egy időközben valamiért eltávolított kép helyére. Rögzítése teljesen eltér a többi, eredetileg is a koronára szánt képekéitől. A fizikai mérések azt bizonyították, hogy a korona részei (a három kép kivételével) valószínűleg egy műhelyben, egy időpontban, teljes egészében együtt és egymáshoz készültek.
Ezt bizonyítja az a pontosan megtervezett és kialakított aszimmetria, amely mindkét részt együttesen jellemzi. A kereszt sem a koronát ért ütés hatására ferdült el, hanem szándékosan készítették ilyenre. Valóban érték sérülések a koronát és egy kisebb a keresztet is, de ezekből egyértelműen látszik, hogy a kereszt e kisebb sérülésnél már bizonyosan ferdén volt rögzítve. Ezeken a műszaki tényeken semmit nem változtat, hogy valamelyik leírás alapján vélhető: sérülés érte a koronát. A sérülések ugyanis rajta vannak, és olyanok, amilyenek.
Ezek a tények tényleg alapjaiban rengetik meg a történészek álláspontját. Nem csoda, hogy nehezen veszik tudomásul, hogy évszázadokon keresztül tévedtek. A könyve megjelenésének idején – néhány kivételtől eltekintve – teljesen el is zárkóztak az új elmélet elfogadásától vagy akár csak a megvitatásától. Változott valami azóta?
Nem igazán.  Pedig a tények magukért beszélnek. Nem arról van szó, hogy valaki elhiszi-e, ez valóban Szent István király koronája. Egyszerű, fizikailag pontosan mérhető adatok támasztják alá, hogy a két rész egymáshoz készült. Pontosan leírható, hogy milyen behatások érték, amelyek a ma is látható nagy és kisebb sérüléseket okozták. Ez nem hit kérdése, hanem fizikai tény.
Ön természettudós, mérnök, az egzakt tudományok művelője. Ezzel együtt mélyen vallásos keresztény ember.
Ez nem ellentmondás. A tudomány ma már valóban nagy dolgokra képes. De minden új eredmény, új felfedezés mélyén ott rejtőzik a következő, a végső kérdés. Ha az ember a hivatása folytán mélyebben belelát a világ, a természet működésébe, újra és újra szembesül a teremtés csodájával. Vizsgálódjunk bármerre a világon a földi élet vagy az univerzum titkait kutatva, mindig, mindenhol ott találjuk az Isteni Teremtés nyomait.

Szimbólumok
A szimbólumrendszer két részre tagolódik. A felső, a keresztpánt Isten mennyei birodalmát jelképezi, a szellemiséget, az alsó rész, az abroncs Isten földi birodalmának jelképe. A korona tetején-közepén a világegyetem uraként trónol felirat nélkül a Teremtő Atyaisten. Alsó része az abroncs (elnevezése a rajta lévő feliratok alapján: corona greca), anyaga arany, sok ezüsttel ötvözve. Oromdísze kilenc átvilágítható zománc, hasonló számú csüngővel. A korona homlokzati ormán Jézus, a királyi jelvényekkel trónon ülő Pantokrátor bizánci típusú ábrázolása. A képen monogramja (IC XC) és az égi szférára utaló életfa, alatta ékkő, és ezután körbefutva váltják egymást a zománcképek és az ékkövek. A Megváltótól balra Gábriel (az Angyali üdvözlet) és jobbra Mihály (az égi hadvezér), a kezdet és a vég arkangyalai. Mellettük balra szaloniki Szent Demeter, jobbra Szent György. Az abroncson tovább Szent Damján és Kozma, a vértanúhalált halt, ingyen gyógyító orvos testvérpár, a tiszta égi tudomány képviselői. A Krisztus-képpel szemben, hátul Dukász Mihály görög császár, mellette balról Géza, Turkia (Magyarország) hívő (pistos) királya és jobbról Konstantin császár. A korona felső részét keresztpánt alkotja (corona latina). Anyaga vékonyabb és tisztább aranyból készült. A keresztpánt nyolc apostolképpel van díszítve. A görögkereszt forma közepén Krisztus keleti típusú életfával, két oldalán a Nap és a Hold a kilenc csillag jelképével magát az Atyát, a Világmindenség urát jelképezi. Köldökéből nő ki az elferdült aranykereszt. A keresztpántok szárain apostolok képei. A Pantokrátor-kép jobb és bal oldalán a két apostolfejedelem, Péter és Pál, előtte János és mögötte Jakab apostol. A külső szárakon elől Bertalan képtöredéke, hátul hitetlen Tamás, jobbra András, balra pedig Fülöp. A latin feliratú zománcképek közt gazdag filigránmezőben piros drágakövek és fehér igazgyöngyök.

Mit gondol, a mai átlagember számára mit jelent a Szent Korona?
A Szent Korona és a koronázási ékszerek nemcsak nagyon régi, értékes műtárgyak, hanem ennél sokkal többet jelentenek a nemzet számára. A magyarság emblematikus ereklyéi, amelyek kifejezik, megtestesítik ennek a sokszínű nemzetnek az összetartozását, erejét. A történelem folyamán sokszor, sokan megpróbálták  ezt a népet elgyengíteni, megcsonkítani, elvenni a hitét. Nem csoda, hogy az egységet kifejező koronázási ékszerek történetét is igyekeztek a régi legendáinktól eltérően átírni, ezzel pedig csorbítani Szent István királyunk örökségének jelentőségét. Ő Szűz Mária kezébe helyezte a nemzet sorsát. Meggyőződésem, hogy csak a Szent Szűz oltalma segítette át ezt a népet a történelem viharain. Ha végigtekintünk az elmúlt évezreden, számos olyan eseményt találunk, amelyek józan számítás szerint biztosan a magyarság végét kellett volna, hogy jelentsék. Egy olyan traumát, mint Mohács vagy Trianon, vagy akár 1956 októbere, emberi számítás szerint nem élhetett volna túl egyetlen nemzet sem. De mi ketten mégis itt beszélgetünk 2011-ben, Magyarországon, Budapesten. Amíg bízunk Istenben, amíg leszünk elegen, akik a Szűzanya kívánsága szerint éljük az életünket, addig a magyar nemzet létezni fog feladatát betöltve az emberiség közös javára.

Ny.E

A korona története
A magyar Szent Korona Európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt koronája. A magyar államiság egyik jelképe, amely végigkísérte a magyar történelmet legalább a XII. napjainkig.
Ősi mondáink szerint a magyarság mint nép, mint közösség hivatását Isten szabta meg, jelölte ki. Emese álmában ez úgy jelenik meg, hogy utódaiból szent királyok származnak, akik nem az álomlátás helyén, hanem attól nyugatra terjesztik ki hatalmukat. Ezer évvel ezelőtt Szent István Rómába küldte Asztrik püspököt. Asztrik küldetése, Géza nagyfejedelem és István munkájának elismeréseként, királyi diadém (vissza-) hozatala és a királyság elnyeréséhez a pápai elismerés volt. A Szentatyát álmában látomás figyelmeztette, hogy ez a korona Istvánt és a magyarságot illeti. E hiedelem alapja Hartvik püspök legendája, amelyet (Könyves) Kálmán kérésére írt. Mivel Hartvik legendája 1200 körül megjelent a magyarországi breviáriumokban és liturgiai művekben, a történet az egész keresztény világban elterjedt. Ennek alapján a korona népszerű neve Magyarországon és sokfelé máshol Szent István koronája. A korabeli források azonban más képet rajzolnak elénk. A korábbi Nagyobb Legenda ugyanis, amelyet I. István kanonizálása idején, 1083 körül állítottak össze, ezzel kapcsolatban azt tartalmazza, hogy „az apja halála utáni ötödik évben… pápai levelet és áldást hoztak neki… és Istvánt, Isten kiválasztottját, királlyá emelték, felkenték olajjal és szerencsésen megkoronázták a királyi diadémmal”.  A Nagyobb Legenda bizonyára nem hagyta volna említés nélkül, ha ez a korona a pápától érkezett volna. Hartvik legendáját az magyarázhatja, hogy az ő idejében a székesfehérvári királyi kincstárban már volt egy korona, amelyről úgy tudták, hogy a pápától érkezett, vagy legalábbis I. Istváné volt. A hagyomány szerint 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján I. István király a Szent Korona képében fölajánlotta Magyarországot Szűz Máriának. A Szent Korona-tan szerint ezzel elindította azt a folyamatot, amelynek során egy egyszerű magyar koronázási ékszerből az államiság jelképe lett.
A Szent Korona elnevezése egy 1256-ban kelt oklevél óta használatos a magyar nemzeti jelképre, az angyali jelzőt a trónkövetelők korában, 1301 után kapta, mikor az ország hallani sem akart a pápa vagy a német császár rendelkezési jogáról a korona és az ország felett. A szuverenitás jelképe lett az égi eredetű, angyal hozta korona, amit hitük szerint a királyok királyától, az Úrtól kaptunk. A Szent Korona 55 magyar király fejét érinthette.



Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!