Apostol-musical augusztus 20-án

Augusztus 20-án mutatják be Törökbálinton Vajda Anikó Nem tudok élni nélküled című színdarabját, amelyben nem kis szerepe van az Apostol együttesnek. A zenekar két tagját, Meződi József énekest és Németh Zoltán billentyűs zeneszerzőt először a produkció létrejöttéről kérdeztük.
Németh Zoltán: Azon gondolkodtunk, hogy a zenekar fennállásának 40 éves évfordulójára milyen előadást válasszunk. Nem akartunk egy újabb sportcsarnokos koncertet csinálni, és mivel a zenekar több tagjának is van színházi kapcsolata, úgy gondoltuk, hogy össze kellene hozni egy színház darabot, amelyben a zenekar valamilyen módon részt vesz. Az ötletünktől teljesen függetlenül a soproni Pro Cultura alapítvány is megkeresett minket azzal az ötlettel, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy színdarabot. Ezután több szinapszist is elolvastunk, amelyek közül Vajda Anikó ötlete tetszett a legjobban. A történet egy picit keveri a fikciót a valósággal, ugyanis az Apostol együttes Balatonföldváron kezdett el zenélni egy kocsmában, mint diákzenekar, és a musical története szerint két fiatal, akik abban az időben, abban a kocsmában dolgoztak, ahol mi zenéltünk, eljutnak odáig, hogy egy saját szállodát indítanak és a szálloda megnyitójára nosztalgiából az Apostolt hívják meg. Így a musicalben nemcsak a dalaink hangzanak fel, hanem mi is fellépünk a darab végén.
Mikor mutattátok be először a darabot és milyen volt a fogadtatása?
Meződi József: Tavaly nyáron mutattuk be először, majd a soproni színházban volt műsoron, de bemutattuk az operett színházban is. Állandóan telt ház előtt játsszuk a darabot, mert a közönség nagyon szereti.
N. Z.: Elsősorban azok jönnek el, akik ismerik és szeretik az együttest, de a színházszerető emberek is megnézik az előadást.
Mint említettétek, nem áll messze tőletek a színházi szerep. Ebben a darabban színészként vagy „csak” zenészként léptek fel?
M. J.: Szerepet nem kaptunk a darabban, csak zenészként jelenünk meg.
Nagy sikerrel fut az előadás, de rendszeresen adtok koncerteket is. A zenekar nemrég ünnepelte negyvenéves fennállását. Gondolkodtatok már azon, hogy mi a titka, hogy még mindig ilyen nagy szeretet vesz körül titeket?
M. J.: A titok a dalaink, amelyeket zeneszerzőinknek, Németh Zolinak és a bátyjának, Németh Gábornak köszönhetünk. Ezenkívül volt egy nagyon jó szövegírónk, Szenes Iván, de mások is írtak nekünk szövegeket. Én meg eléneklem ezeket a dalokat. Nem lehet kiszámítani, hogy melyik nótából lesz sláger, de slágereket írni a legnehezebb. Azokat mindig a közönség választja ki és teszi azzá.
N. Z.: 1999-ben kezdtünk újra koncertezni, miután tartottunk egy kis szünetet. Nem akartunk újra színpadra lépni, mert azt gondoltuk, hogy senki sem kíváncsi ránk, de egy koncertszervező végül rábeszélt minket. Még a koncert előtt újra felvettük a régi számainkat, kicsit kipofozva, és kiadtuk lemezen. Akkor döbbentünk rá, hogy nem felejtettek el minket, amikor a lemez pár hét alatt aranylemez lett. Először Debrecenben tartottunk egy „tesztbulit”, ami nagyon sikeres volt. Érdekes, hogy amikor különböző falunapokon játszunk, ahol mindenféle alakok megjelennek, a punk frizurás vagy hosszú hajú metalos is énekli a dalainkat, hiszen vannak olyan élethelyzetek, mikor a mi nótáink a kapaszkodók. Nem szeret mindenki minket, de azt szívesen éneklik, hogy „nehéz a boldogságtól búcsút venni”. 1970–1974-ig egyáltalán nem voltunk slágerzenekar, a bátyám beadott a rádióba egy számot, amit megkértek, hogy játsszunk fel. Ez volt az Okosabban kéne élni. Miután többször lement a rádióban, a közönség ezt kívánta tőlünk hallani. Ezután teljes mellszélességgel bevállalva, a mai napig sem szégyellve muzsikáljuk ezt a zenét, mert büszkék vagyunk, hogy ezek tisztességes muzsikák, tisztességesen el vannak készítve, meg vannak hangszerelve.
Készülnek mostanában új nóták?
M. J.: Jelenleg azokat a számokat vesszük fel, amelyek régen slágerek lehettek volna, de nem kerültek fel nagylemezre. Kicsit átpofozzuk és felvesszük őket. Szeretnénk, ha a közönség megismerné ezeket a dalokat is, bár sajnos ma nagyon kevés rádióba tudunk bekerülni, ezért egy-két új számot is írunk, hátha sikerül bejutnunk a médiába. 2004-ben adtuk ki a Boldogság sziget című albumunkat, amelyen csak új számok voltak, és ezek közül egyiket sem játszotta egyetlen rádió sem, a koncerteken mégis együtt énekli velünk a közönség.
N. Z.: 1999 óta két új dalokat tartalmazó cd-t adtunk ki. A következő lemezen megjelenő számokat nagyon szeretjük, de a nagyközönség előtt nem ismertek.
Az újság még az előadás előtt jelenik meg. Azt az olvasót, aki még nem döntötte el, hogy eljöjjön-e az előadásra, mivel csábítanátok a művelődési ház szabadtéri színpadára?
N. Z.: Az előadást egy csodálatos színészgárda jegyzi, és a történet is igen szórakoztató. Az előadás Apostol nélkül is jó, de a fellépésünk hab a tortán. A közönség nagy szívvel fogad mindenhol minket, és mi is odaadjuk magunkat a közönségnek. Mi sosem voltunk sztárallűrökkel felvértezett csapat. Hozzánk oda lehet jönni, beszélgetni, fényképezkedni.
M. J.: Aki két és fél órán keresztül ki akar kapcsolódni ebből a rohanó világból és jól akarja érezni magát, annak ajánljuk, hogy jöjjön el és nézze meg a darabot. Garantáljuk, hogy jól fogják magukat érezni.

Németh