Kerthelység

2008. márc 30.

Hagyományok nyomában

Írta: admin Kategória: Múltidéző – hagyományok

A Törökbálinti Német Nemzetiségi Önkormányzat elnökét, Megyaszainé Mámmel Magdalénát tavaly megválasztották a Pest megyei Német Önkormányzatok alelnökének. Ebben a minőségében belülről látja a megye 42 német kisebbségi önkormányzatának közös gondját, azt, hogy a fiatalok becsalogatása a közösségi életbe szinte ember feletti munkát követel. Azzal azonban mindenki tisztában van, hogy csak így adhatók tovább a nemzetiségi szokások.

Amikor a hagyományokról kell beszélni, akkor mindig bajban vagyok – kezdett bele mondandójába Magdi, akit a havi klubdélután előkészítése közben találtuk a Német Házban. 1946-ot írtak, amikor az itt élők közül 2143 németet kitelepítettek – mondta a szomorú tényt az alelnök –, pedig Törökbálint egykor tiszta sváb község volt. Ám, akik itt maradtak, nagyon visszahúzódókká váltak. Ezt a befelé fordulást csak mélyítette a rengeteg betelepülő. Abban mindenki egyetért, hogy a település ennek hatására kezdte elveszíteni bensőséges, falusias jellegét, ami még inkább hozzájárult, hogy a sváb hagyományokat ne ápolják – sorolta a hagyományok múltba veszésének okait Magdi, különösen, hogy szülőfalujában még napjainkban is gondosan őrzik a régi szokásokat és hordják a népviseletet. Erről a következőket mesélte a nemzetiségi önkormányzat elnöke: Nekem nagyon furcsa volt, amikor 1968-ban Baranyából idekerültem. Ott az utcán az emberek svábul beszéltek, itt pedig a svábok még egymást közt is csak magyarul. Nem értettem mi történt, igaz, akkor még csak hétéves voltam. Felnőttként már megértettem az itt élőket. Az anyanyelvüket csak az idősebbek merték használni, de ők is csak otthon, mert akik az utcán svábul beszéltek, azokat kigúnyolták, főleg a háború után. Pedig korábban a gyerekek magyarul jószerivel csak az iskolában tanultak meg.
A hagyományok elfeledésében jelentősen közrejátszott a főváros közelsége (a távolság mindössze 12 kilométer) – hangsúlyozta Magdi, majd bővebben kifejtette: 1880 körül a pestiek felfedezték Törökbálint rendkívül jó klímáját, és egyre többen jöttek a községbe nyáron pihenni. A svábok pedig élelmes emberek lévén beköltöztek a nyári konyhába, és a házaik nagyobbik felét kiadták a fővárosiaknak. Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy a sváb nők – főleg a fiatalabb korosztály – hamar levetették a viseleteiket, és szívesebben öltötték magukra az akkori divatos ruhákat.
Így jutottunk el a 2001. évi népszámláláshoz, amikor már csak 204-en vallották magukat német nemzetiségűnek, pedig Törökbálinton legalább ötezer embernek van német felmenője – tárta elénk a jelenlegi állapotokat az elnök.  A Sváb Egyesület 116 tagot számlál, ebből a havi klubdélutánokon főleg az idősebb korosztályból ötvenen, hatvanan vesznek részt – tudtuk meg. Elsődleges feladatnak tartom becsalogatni a fiatalokat az egyesületbe – hangsúlyozta Mámmel Magdi, majd hozzátette: rövid időn belül megalakul egy, a fiatalokat tömörítő egyesület.
Egy biztos, Budapest közelsége egyszerre áldás és átok, amivel meg kell tanulni úgy együtt élni, hogy a gyökerek ápolására is jusson idő – jelentette ki a nemzetiségi elnök mosolyogva.

Várhegyi István


Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!