Aligha lehetne hozzáértőbben, szebben, igazabban szólni a vadászatról s mindarról a szerteágazó sokféleségről, amely e fogalomkörhöz tartozik, mint ahogyan azt a kötet szerzői teszik.

Híreket figyelő, újságot olvasó ember gyakran találkozik „vadászatellenességgel”, pontosabban azzal, hogy a „természetvédők” szinte minden eszközt felhasználnak a vadászat korlátozására, a vadászok lejáratására.
Senkinek sem hat újdonságként, hogy az emberek túlnyomó többsége ma már városokban él. Igen ám, de a városlakók egyre inkább elszakadnak a természettől, kevéssé ismerik a növény- és állatvilágot. Ezek hiányát – természeti lényként – azonban érzik, érzékelik, ezért a természet védelme érdekében könnyen becsaphatók, befolyásolhatók. Miután nem ismerik például a hazai vadállományt, féligazságokkal, csúsztatásokkal a „haragoszöldek” gyakran félrevezetik a jó szándékú embereket.
Némi nosztalgiával gondolhatunk arra – s ebben is segít e könyv –, hogy úgy harminc esztendővel ezelőtt igencsak más volt a helyzet. Az erdész, a vadász a közvélemény által megbecsült, tisztelt, sokak által irigyelt személy volt. Számos hír szólt a vadat etető, védő vadászról, vadászatról. (Akkoriban még a jó hírnek is volt hírértéke s érdekelte az embereket…).
Biztosak lehetünk abban, hogy aki veszi a fáradságot és fellapozza ezt a sokrétű, érdekes-értékes kötetet, más szemmel néz majd a világra. S talán megérti Széchenyi Zsigmond vadászról szóló szavait: „Mert van-e az élet marcangolta embernek különb patikája, gyarló értelmének bölcsebb tanácsadója, istenkereső lelkének áhítatosabb temploma – az erdő magányánál?”
(Hubertus Kft.)
Hajdu Ferenc