Kerthelység

2011. máj 31.

Budaörssel közös dolgaink

Írta: admin Kategória: INTERJÚ

A napokban a polgármester Budaörsön járt, eleget téve az ottani főépítész meghívásának. Ebből érthetően következik, hogy a két települést érintő területfejlesztési kérdésekről volt szó. A részletekről kérdeztük Turai Istvánt.
Polgármester úr, ez a találkozó a két város vezetői között jött létre?
Ahogy vesszük: ha a vezetők kifejezés polgármestereket jelent, akkor nem, mert Budaörs részéről nem volt jelen Wittinghoff Tamás, ha azonban tágabban értelmezzük, akkor igen, mert részünkről is és Budaörs részéről is vezető tisztségviselők tárgyaltak egymással. A Törökbálinti „delegáció” tagjai voltak rajtam kívül dr. Horti István jegyző, Csenger-Zalán Annamária főépítész, Molnár Tibor polgármesteri referens, Katona Tímea beruházási irodavezető és Gyarmati Mihály képviselő (VFKB elnök). Wittinghoff Tamás polgármester urat Vágó Csaba kabinetfőnök képviselte, de jelen volt dr. Bocsi István jegyző és a főépítészi iroda számos munkatársa, valamint a budaörsi településszerkezeti terv készítői (VÁTI Kft.) is.
Volt-e előre kitűzött napirend vagy ott helyben merültek fel a tisztázásra váró kérdések?
Csík Edina budaörsi főépítész meghívó levelében közel egyoldalnyi felsorolását találtam közös témáinknak, így aztán volt alkalmunk felkészülni is. Nem mintha nagyon kellett volna készülni, hiszen a felvetett kérdések java része évek óta vár megválaszolásra.
Szerkesztőségünk is tudna ilyeneket sorolni: a budaörsi temető Törökbálinton, a közös szennyvíztisztító telep, csapadékvíz-elvezetés, kerékpárút – és még folytathatnánk…
… meg még sok egyéb, de nézzük akkor ezeket sorra! Budaörs törökbálinti területen üzemeltet néhány szolgáltatását. Ilyen a temető, a kutyatelep és a szennyvíztisztító. Az már a beszélgetés elején meglepett minket, törökbálintiakat, hogy a budaörsi településszerkezeti terv már Budaörs közigazgatási területéhez kanyarította a temetőjük területét. Az igaz, hogy a Pistály bejáratánál lévő temető Budaörs város tulajdona, de ez még nem ok a közigazgatási határ módosítására. Aztán a tervezők világossá tették: a bemutatott rajz csak tervezői válasz, abban gondolkodnak, hogy kérjék tőlünk a határ módosítását. Persze nemcsak ezt, hanem akkor mindjárt a mögötte fekvő területrészt is, mert a temető lassan betelik, bővíteni kellene. A szennyvíztisztító jövője most sem teljesen világos, ugyanis nincs még végleges döntés arról, hogy fogadja-e, ha igen, milyen feltételek mellett a főváros épülő új szennyvíztelepe a budaörsi szennyvizet. Véleményem szerint, ha fogadni fogja, akkor lesz elég problémája a szomszédvárnak a hosszú úton „utaztatott” szennyvize minőségével (mármint ott, ahol majd a fővárosi szennyvíztisztítóba érkezik). A telep státusa évek óta tisztázásra vár. Bár közös a tulajdon, Törökbálint évek óta nem enged a régi telepre szennyvizet, így nem is nagyon akarnánk részt venni a felhagyása után kötelező rekultivációban. Egy biztos: terhünkre van, leginkább a Szabadházi hegy és az Égett-völgy területeinek használhatóságában, hiszen a jelenlegi technológia 500 méteres védőtávolságot követel, ez pedig nagy részt hasít ki a területhasználatból. Ha maradna itt a telep, akkor Budaörsnek rövidesen jelentős összeget kellene a telep korszerűsítésére fordítania.
Csapadékvíz-elvezetés?
A terepviszonyok olyanok, hogy a törökbálinti területen csordogáló Hosszúréti-patak felé hozzák az esővizet. Rossz kifejezést használtam. Az utóbbi időkben a patakra csak ritkán lehet a „csordogáló” jelzőt használni. Nagyobb, hirtelen jött esők, záporok után folyóvá dagad, elönti az alacsonyabban fekvő helyeket, és még az utánunk következő területeket (Budafok) is veszélyezteti. Súlyos helyzet alakult ki tavaly május 30-án, és ahogy az időjárási viszonyok egyre szélsőségesebbé válását tapasztaljuk, arra kell számítanunk, hogy gyakrabban kell szembenéznünk veszélyhelyzetekkel, így akkor azokra fel kell készülnünk.
A megoldás egy záportározó létesítése a Pistályi réten. A terület adott rá, a kialakítása azonban csak összefogással, több település közös erőfeszítése árán valósulhat meg. Budaörs is csak akkor vezethet rá a Hosszúréti-patakra újabb csapadékvizeket, ha részt vállal ennek a záportározónak a kialakításában. Budaör­sön is egyre nő a burkolt felületek száma, mérete, ezekről az esővíz az árkokba, majd a patakba jut. Minket áraszt el, ha nem gondoskodnak a visszatartásról és lassú levezetésről. Így aztán Budaörsön is kell csapadékvíz-tározókat létesíteni.
Milyen egyéb kérdésekről esett szó?
Jókora kérdéscsoport a két város közösségi közlekedése, egyáltalán: a megnövekedett forgalom kezelése. E témakör kapcsán szó esett a Tópark területére „álmodott” intermodális közlekedési csomópontról, de a metró Budaörsön keresztül Törökbálintig való meghosszabbításának tervéről is. Nem területfejlesztési kérdés – vagy csak nagyon érintőlegesen –, de rövidesen lejárnak a két város BKV-val kötött szerződései a kék buszok közlekedtetéséről. Közösen kellene megoldást keresni és találni 2012 utánra.
Tudhatnánk többet erről az inter­mo­dális csomópontról?
Volt már korábban is több alkalommal szó róla: a kifejezés olyan közlekedési csomópontot jelent, ahol az utazók utazási módjukat váltják. Átszállnak a helyi buszjáratról a vasútra, leteszik a P+R parkolóba a kocsijukat és vasúton folytatják útjukat. Egy ilyen pont lehetne a Tópark területén, de ahogy a fejlesztés jelenlegi körülményeit nézzük, belátható időn belül nem kerül sor a megépítésére. Az alternatíva az, hogy Törökbálint és Budaörs közösen találjon egy ilyen létesítményhez alkalmas helyet. Kézenfekvő lenne erre a közös közigazgatási határ menti terület, hiszen a vasúti pálya mellett fekszik.
Milyen lehetőségeket lát a metró meghosszabbítására?
Az előzőekben vázolt közös intermo­dá­lis központ megvalósítása sem fog varázsütésre megtörténni. Ha az a Holdban van, akkor a metró törökbálinti végállomása a Marson. Az világos, hogy ezt a két település, de még a környék összefogása sem fogja tudni saját erőből megvalósítani. Állami feladat lesz, de a magyar nemzetgazdaság ma nem éppen kedvez egy ilyen fejlesztésnek. Ám mindez nem ok arra, hogy egyáltalán nem foglalkozzunk a kérdéssel. Azért nem, mert ha valamikor a jövőben megvalósul, akkor annak helyet kell biztosítani. A végállomásnak is, meg a pályának is. Erre pedig már a most készülő településrendezési döntésekben is figyelemmel kell lenni, hiszen ha beépülnek a lehetséges területek, akkor olyan dilemmával kell szembenézni, mint amilyennel Budaörs már találkozott: a metróvonal nyomvonalát az M1–M7-es autópálya közös szakasza alá tervezik kéreg alatti kivitellel. El nem tudom képzelni, hogy ezt hogyan lehet majd megépíteni a már jelenleg is zsúfolt autópálya-szakasz elbontásával, de állítólag tervezői javaslat volt.
Volt-e kérdés útépítésekkel kapcsolatban?
Több is. Vannak olyan utcák, amelyek a közigazgatási határon haladnak. Ezek burkolatjavítása, netán újjáépítése minden esetben megkívánja az egyeztetést. Aztán vannak olyan helyek, ahol a településrendezési tervekben kell majd – ismét csak a jövőre gondolva – helybiztosításról rendelkezni. Ilyen példaképpen a Budaörsöt Törökbálinttal is összekötő, tervbe vett új autópálya-csomópont kialakítása az Ibolya utca nyomvonalában, illetve felénk történő meghosszabbításában. Ez előnyös lenne számunkra is, mert közvetlenebb csatlakozást lehetne biztosítani a Depo felé. De mindkét városnak gondoskodnia kell területekről a rendezési terveiben a közigazgatási határon létesítendő új út számára is.
Az M1-es autópálya tervezett bővítése is felvet pár kérdést, így itt is szóba kerül a közigazgatási határ rendezése.
Akkor most Budaörs Törökbálint kárára fog terjeszkedni?
Erről nincs szó, ugyanis a közigazgatási határt csak a két település egybehangzó döntésével lehet módosítani. Azt világossá tettük, hogy nem lehet csak egyik irányban arrébb tologatni a határt. A területegyensúlyt biztosítani kell, különben nem várható, hogy Törökbálint is pozitív döntést hozzon. Magyarán: Budaörsnek is át kellene adnia területeket Törökbálint számára. Tippjeim volnának…

P.I.



Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!