Nem múlik el nap, hogy ne hallanánk meghökkentő híreket, hogy hol itt, hol ott a világban emberek haltak meg a tomboló természet miatt. A mi szűkebb világunkba is beköltözött a félelem 2010. május 30-án, amikor heves esővel, jéggel, orkánszerű széllel tört városunkra a vihar. Az árkok, átereszek, csatornák, a városon átvezető Hosszúréti-patak nem tudta elszállítani a rendkívüli csapadékot. Az Anna-hegy irányából és az M0-s építési területéről rengeteg hordalék, sár ömlött az utakra. A jég tönkretette a kerteket, a közparkokat. Az udvarokról minden mozdíthatót magával ragadott, vagy éppen oda nem tartozó hulladékot rakott le a víz. Megteltek az alacsonyabban lévő pincék, épületek vízzel, sárral. Előfordulhat ez a rendkívüli helyzet máskor is? Fel lehet készülni a kezelésére, megelőzésére? Mit tesz a város vezetése a probléma megoldása érdekében? Erről kérdeztük dr. Hajós Bélát, a polgármester vízügyi kérdésekkel foglalkozó szakmunkatársát.
Milyen irányból érkezik a gondot okozó csapadék a városra, melyek a védendő területek?
Törökbálint egy völgykatlanban fekszik, amelynek alján folyik a Hosszúréti-patak. Ez gyűjti össze azt a vízmennyiséget, amely a belterületi vízelvezető-rendszeren keresztül elvezetődik a Duna felé Rózsavölgyön és Budafokon keresztül. Törökbálint a völgy alsó pontja, így a budaörsi, a biatorbágyi és a budakeszi területekről is ide folyik a víz.
Ismerjük a város vízgyűjtő területeire vonatkozó vízelvezető rendszer adatait?
Persze, hogy ismerjük, hiszen erre vonatkozóan az önkormányzat komoly térinformatikai rendszert alakított ki, pontosabban a térinformatikai rendszernek ezek az adatok is a részei. Azt mondhatjuk általánosságban, hogy Törökbálinton a felszíni csapadékelvezetés megoldott. Természetesen vannak olyan kritikus pontok, ahol ezt a rendszert javítani kell, de ha a lakosok nem hanyagolják el a fenntartást, az árkok tisztítását, akkor a rendszer nagyjából megfelel a célnak. Kritikus pontoknak kell minősíteni az Alsóerdősor utcát és környékét, ahol a több mint száz éve megépített pincék állnak folyamatosan víz alatt, vagy a Ká­rolyi Mihály utcát, az Óvoda utcát, a Téglagyár utca környékét, illetve ahol a patak zárt szakasza kezdődik. Itt eltömődés esetén visszaduzzadhat a víz és elöntheti (ahogy tavaly is történt) a Szent István utca, illetve a Dózsa Gy. utca Érdi útig tartó szakaszát.
Készültek, készülnek tervek a legnagyobb veszélyt jelentő vízelvezetési problémák kezelésére?
Tervek már vannak. Egyrészt az előbb felsorolt három pontnak az engedélyezési terve készen van, és a pénzügyi forrás megteremtésére, a megvalósításra vár. Másrészt a város komplex vízproblémájának kezelésére van egy összefogó terv, amelynek az elvi engedélyezése most van folyamatban. Ez terv lehet az alapja később minden olyan beavatkozásnak, amely megoldhatja a problémákat.
Milyen intézkedéseket tett a város a lakóingatlanok előtti csapadék­vízárkok, átereszek gyakori tisztítására?
Erre van egy önkormányzati rendelet, amely előírja a lakóknak az árkok és az átereszek tisztítását. Egyes esetekben csak a fenntartással van gond, itt volna fontos szerepük a közterület-felügyelőknek, hogy felszólítsák a lakosokat, tegyenek eleget a kötelességüknek. De el kell végezni a beépített csőátereszek komplett felülvizsgálatát is, mert több helyen vagy az átmérő nem megfelelő, vagy az átereszek vannak eliszapolódva.
Gondot jelent az is, hogy a lakosság beleengedi csapadékvizet a szennyvízcsatornákba.
Ez már egy másik kérdés. Az, hogy egyes lakótársak a csapadékvizet a szennyvízcsatornákba engedik, káros, sőt gazdaságtalan és kerülendő. Egyrészt csapadékos időszakban túlterhelik ezeket a csatornákat, és így az alsó területeken túlfolyásokat, kiöntéseket okoznak, aminek közegészségügyi veszélyei is lehetnek. Másrészt a csapadékvíz értékes dolog, amelyet inkább meg kellene tartani a telken belül. Mint ismeretes, jelenleg a településen az ÉTV Kft. felmérést végez arról, hogy a lakosok hova vezetik a csapadékvizet. Ez a felmérés igen jól halad.
Ha jól tudom, bővíteni-felújítani kell a szennyvíztelepet. Pontosan mit takar ez?
A telep egyrészt 16-17 éves, és amikor épült, a kiválasztott technológia sem volt a legszerencsésebb. Ennek a technológiának az alkalmazásával nem tudunk megfelelni a kibocsátott szennyvízzel kapcsolatban előírt paramétereknek. Tény, hogy ezáltal szennyezzük a Hosszúréti-patakot.
A térségben van-e, lehet-e összefogás az érintett önkormányzatok között a hasonló károk megelőzésére?
A Hosszúréti-patak átfogó rendezésére csak összefogással lehet megoldást találni. Megítélésem szerint az az egyetlen járható út, ha az érintett települések összefognak. Nem tudjuk a meglévő vízrendszeren át levezetni (a tóparki tó megfelelő üzemeltetése nélkül) a Biatorbágy, Budakeszi, Budaörs érintett területeiről a további csapadékvizet. A téglagyári szakasznak rendkívül kicsi az átbocsátóképessége. A vízgyűjtő terület felső szakaszain is nagyléptékű beépítések, fejlesztések voltak az elmúlt időszakban. Számos helyen a zöldfelületek helyett betonfelületeket hoztak létre a fejlesztők, aminek hatására jelentősen megnőtt a levezetendő vízmennyiség. Mindez a budafoki szakaszon szuperponálódik. Törökbálinton az önkormányzat már régen felismerte, hogy tenni kell valamit a nagyobb baj elkerülésére. Így elkészített egy olyan tervet, amely záportározók megvalósítását tűzte ki célul. Ez már megoldhatja Budaörs alsó szakaszainak problémáit is. De mivel a műszaki munkák meglehetősen költségesek, így Törökbálint egyedül ezt nem tudja magára vállalni. Ezért is jön most létre egy több önkormányzatot is magában foglaló összefogás a tavalyi rendkívüli csapadék során jelentős kárt szenvedett Budafok kezdeményezésére. A cél, hogy uniós pénzek felhasználásával egy komplex vízgyűjtőfejlesztés valósuljon meg Törökbálint területén a Depo előtti Hosszúréti-patak szakaszon.
Előteremthető a szükséges feladatokhoz a forrás, hiszen az önkormányzatok jellemzően forráshiányosak?
A feladat forrásigénye óriási, milliárdos nagyságrendről van szó. Dolgozunk azon, hogyan lehetne „visszakormányozni” Törökbálintra azt az uniós pénzt (833 millió forintot), amit az önrész hiánya miatt vissza kellett, hogy adjon a város (ezt az összeget nem lehetett felhasználnunk a városközpont építésénél). De ezenkívül egyrészt a 2007–2013 közötti uniós költségvetés maradványaira számíthatunk, legvégsőbb esetben pedig a 2013-as központi költségvetésből kell a további hiányzó forrást igényelnünk.
Törökbálint a Budafok által gesz­to­rált konzorciumi munkában az ön műszaki közreműködése mellett a kommunikációs feladatokat is magára vállalta. Hol tartunk ezen a téren?
A feladatot a legapróbb részletességig ismerjük. Folyamatosan fogjuk a lakosságot tájékoztatni tevékenységünk minden mozzanatáról. Ez a riport jövőbeli törekvésünk első mozzanata.

N.G.