Pünkösd a tavasz egyik legfőbb keresztény ünnepe. Mivel úgynevezett mozgó ünnep a niceai zsinat (Kr. u. 325.) határozata óta, legkorábbi dátuma május 10., legkésőbbi pedig június 13. (idén június 12-ére esik pünkösd vasárnapja). Elnevezése a görög pentekoszté, az ötvenedik szóból származik, így a húsvét utáni ötvenedik napon szerepel a naptárban.

Az ünnep tartalmára a bibliai újszövetség Apostolok cselekedetei című könyvének második fejezetében találunk utalást: e szerint a Jézus Krisztus által megígért Szentlélek – akit leggyakrabban fehér galamb alakjában ábrázolnak – eljöveteléről van szó, amely akkoron szélzúgás és lángnyelvek formájában jelent meg az apostoloknak, s akiket ennek nyomán erő töltött fel a magasságból, aminek hatására nyilvánosan is tanúságot tettek Jézusról. Mindezzel teljesen új tartalommal töltődött fel ez a nap a keresztények számára, így pünkösdöt a keresztény egyház születésnapjának is tartják, hiszen ezután alakultak az első keresztény gyülekezetek.
Természetesen az évszázadok során némileg változtak ennek az ünnepkörnek is a szokásai, hagyományai. A középkorban például a Szentlélek lejövetelét jelző szélzúgást kürtök és harsonák megfújásával, a lángnyelveket pedig a templomok padlásáról lehulló égő kócok, rózsák jelképezték, néhol pedig fehér galambokat eresztettek szabadon.
Ennél is változatosabban alakultak az egyes kultúrák pünkösdhöz kötődő népi hagyományai. Itthon a keresztény szokások keveredtek az ősi, pogány szokásokkal, s ezekre a már meglévő pogány hagyományokra épültek rá a keresztény elemek és olvadtak össze az ünnep jegyeivé.
Nálunk ugyanakkor a tavaszt köszöntő elemek is domináltak: ennek jegyében sok helyen állítottak fel például színes szalagokkal, étellel-itallal feldíszített májusfát a fiatal férfiak a lányos háznál május elsején, mivel függetlenül az ünnep naptári idejétől, májust tartották és tartják ma is pünkösd havának. A szépen zöldülő májusfa a tavasz jöttének, a természet megújhodásának a szimbóluma, és az udvarlási szándék tárgya, ajándéka volt. Voltak tájegységek, ahol az ünnepen az ekkor nyíló pünkösdi rózsát szórtak a mosdóvízbe, hogy a család tagjai egészségesek legyenek, míg sok helyütt a legények pünkösdi rózsát tettek annak a lánynak az ablakába, akit „kiszemeltek” maguknak.
Szintén ehhez az ünnepkörhöz kapcsolódó, a középkor óta ismert – néhol napjainkban is felelevenített – szokás volt ilyenkor a pünkösdölés, a pünkösdi király- és királynéválasztás. A szertartás lényege, hogy már a XVI. században pünkösdi királyságnak nevezték az értéktelen, múló hatalmat, ami ennek a hagyománynak az alapja. A „szertartás” során ügyességi versenyen (tuskócipelés, karikába dobás stb.) választották ki a posztra legmegfelelőbb legényt, vagyis a pünkösdi királyt, aki később a többieket vezethette. A szerencsés kiválasztott jutalma a cím mellett az volt, hogy minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott, a fogyasztását a közösség fizette ki később. A tisztséget az alkalmi király többnyire egy hétig, de volt, ahol akár egy évig is viselhette.
Ugyancsak az ünnephez tartozott a pünkösdi királynéjárás, amikor is a településen néhány nagyobb lány körbevitt a faluban egy ötödiket, aki nemcsak a legkisebb volt, de a legszebb is. Eközben énekeltek, termékenységi mondókákat szavaltak, és minden jót kívántak a ház lakóinak, virággal szórva be a ház szobáit. A háziak köszönetképpen almával, tojással, házikolbásszal, de volt, ahol pénzzel jutalmazták a pünkösdi lánylátogatókat. De a fiúk sem maradtak ki a játékos ünneplésből: a Dunántúl egyes részein szintén pünkösdi hagyomány volt például a törökbasázás, a borzakirály és a rabjárás. A törökbasázás lényege, hogy egy kisfiút szalmával kitömött nadrágba öltöztettek társai, utánozva a török basát, és házról házra kísérték, az házak udvarán pedig pálcával ütögették, hogy ugrálásra kényszerítsék a „főszereplőt”, és ha a „produkció” elnyerte a háziak tetszését, pénzt és tojást adtak cserébe. Szintén erről a területről ismert szokás a „borzakirálykodás”: ennek során körbevisznek a településen egy helyi fiút, aki bodzából készült köpenyt viselt, a pünkösdi rabjárók pedig szintén fiúk voltak, akik a lábuknál összeláncolva mentek a lányos házakhoz, kérve a háziakat, hogy adjanak némi segélyt a szegény katonaraboknak.
De nemcsak az ünneplésre fordítottak sok időt, az ünnepi étkezésnek is megadták a módját. A múlt században sok helyütt fogyasztottak ilyenkor rántott csirkét és sült fiatal libát, a juhtenyésztő gazdaságokban pedig kihagyhatatlan volt az ünnepi fogások sorából a pünkösdi bárányból készült étel, ami lehetett sült vagy paprikás. S természetesen az édesség sem hiányzott az ünnepi asztalokról. A sült tésztákat többnyire friss gyümölccsel készítették, hiszen pünkösd hava bővelkedik finom gyümölcsökben. Az eper, a cseresznye, a korai meggy, a málna – hogy csak néhányat említsünk a leggyakoribb töltelékek közül – nemcsak a sütemények, piték, torták ízét „bolondították meg”, hanem a küllemüket is színesebbé tették.

RECEPTEK MÁJUS HAVI GYÜMÖLCSÖKKEL, ZÖLDSÉGEKKEL

Spárgakrémleves
Hozzávalók (4 személyre): 0,5 kg spárga, 1 csomag újhagyma, 3 dkg vaj, só, őrölt bors, 1 liter húsleves, 1 kk. méz, 5 dkg reszelt parmezán, apróra vágott friss zöldpetrezselyem. A megtisztított spárgát vágjuk 2 centis darabokra, a hegyes végeit pedig tegyük félre. A vajon pároljuk meg a felkarikázott újhagymát, majd csorgassunk rá egy kevés mézet. Adjuk hozzá a felforrósított húslevest és a spárgát, sózzuk, borsozzuk, majd kb. 20 perc alatt főzzük puhára. Félidőben adjuk hozzá a spárgafejeket is, majd ha kész a leves, szedjük ki őket. A levest pürésítsük botmixerrel, tegyük vissza a spárgafejeket, és tálaljuk frissen reszelt sajttal, aprított friss petrezselyemmel.

Sült spárga márványsajtos mártogatóssal
Hozzávalók (4 személyre): 0,5 kg zöld spárga, 15 dkg márványsajt, 1 kis pohár natúr joghurt, 1 gerezd fokhagyma, 0,5 dl olívaolaj, só, őrölt bors, ízlés szerint. A megtisztított spárgákat fektessük sütőpapírral bélelt tepsire, locsoljuk meg olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk, és 20 perc alatt süssük puhára kb. 180 fokon. Közben keverjük össze a villával összetört márványsajtot a joghurttal, sózzuk, borsozzuk, majd keverjük bele a reszelt gerezd fokhagymát. Előételnek vagy esti csemegének kitűnő.

Fehérboros spárgaragu
Hozzávalók (4 személyre): 0,5 kg spárga, 2 dl fehérbor, 3 ek. reszelt parmezán, 2 dl tejszín, 5 dkg vaj, só, őrölt fehér bors, ízlés szerint. A megtisztított spárgát daraboljuk fel, majd szórjuk egy felolvasztott vajas mély serpenyőbe, sózzuk, borsozzuk, majd öntsük fel a borral. Kb. 10 perc alatt pároljuk puhára, és adjuk hozzá a tejszínt. Forraljuk össze, szórjuk meg a parmezán sajttal. Tésztával vagy rizzsel kínáljuk.

Finom spárgás-sonkás lepény
Hozzávalók: 50 dkg zöldspárga, 20 dkg finomliszt, 15 dkg füstölt főtt apró kockára vágott tarja vagy sonka, 15 dkg vaj vagy margarin, kevés citromlé, 2-3 evőkanál hideg víz, 1 nagy doboz tejföl (375 gr), 2 dl tejszín, 20 dkg reszelt sajt (fele natúr, fele füstölt, 3 tojás, 1 gerezd fokhagyma, só, őrölt bors, ízlés szerint. A megtisztított spárgát vágjuk fel 1,5-2 cm-es darabokra, majd forrásban lévő vízben, kevés citromlével 5 perc alatt főzzük elő. Szűrjük le és tegyük félre. A lisztet és a sót keverjük el, adjuk hozzá az apró kockákra vágott hideg vajat, és dolgozzuk össze morzsásra, majd kanalanként adjunk hozzá annyi vizet, amivel a tészta összeáll, és gyúrjuk össze. Formázzunk belőle egy nagy gombócot, és tegyük hűtőbe 30 percre. A töltelékhez a tejfölt keverjük el a tejszínnel, a tojásokkal és a finomra reszelt fokhagymával. Adjuk hozzá a reszelt sajtot, majd ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, és forgassuk bele az előfőzött spárgát. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. A tésztát nyújtsuk ki minél vékonyabbra, és béleljünk ki vele egy kivajazott kilisztezett nagyobb tortaformát. (A lelógó tésztarészeket hajtsuk kissé vissza.) Szórjuk meg a füstölt sonkával, öntsük rá a tölteléket, majd az egészet süssük előmelegített sütőben kb. 30-40 perc alatt készre. Gazdag töltelékkel tökéletes ebéd vagy vacsora, de uzsonnára, illetve salátával előételként is tálalhatjuk.

Spárgás rizottó
Hozzávalók: 30 dkg kerek szemű rizs (pl. Arborio), 20 dkg spárga (zöld és fehér vegyesen), 1 csokor újhagyma, fél citrom leve és reszelt héja, 0,5 liter víz, 1 ek. vaj, 5 dkg reszelt parmezán, 2 dl zöldségalaplé, őrölt fehér bors és só, ízlés szerint. A megtisztított spárgákat főzzük 4-5 percig sós-citromos vízben, majd vegyük ki a vízből, és tegyük félre. Egy serpenyőben olvasszuk meg a vajat, dobjuk rá a felkarikázott újhagymát, és pároljuk kb. 2 percig. Adjuk hozzá a megmosott rizst, sózzuk és pirítsuk újabb 2 percig, majd tegyünk bele 1 merőkanálnyit a spárgafőzőléből. Kevergessük, amíg felveszi a rizs a folyadékot, majd ezt ismételgessük felváltva a zöldségalaplével és a spárga főzőlevével, amíg a rizsszemek al dentére főnek (mint a spagettinél, vagyis kívül puhák, de belül még kicsit kemények maradnak). Fontos, hogy a rizottó ne legyen száraz: ha elfogyna az alaplé, pótolhatjuk egy kis vízzel. A roppanósra főtt spárgák fejeit vágjuk le, tegyük félre, a szárakat vágjuk 0,5 cm-es karikákra, és adjuk a rizshez a reszelt citromhéjjal együtt, majd 5-6 percig együtt pároljuk. Végül adjuk a rizshez a reszelt parmezánt és a frissen őrölt borsot, szórjuk meg a spárgafejekkel és még egy kis sajttal.

Cseresznyés piskótatekercs
Hozzávalók: 1 készen kapható piskótatekercs, 3 tojás, 5 dl tej, 1 csomag vaníliás pudingpor, 15 dkg cukor, 1 rúd vanília, 50 dkg cseresznye, porcukor a szóráshoz. A tojások sárgáját a tej egyharmadával és a pudingporral elkeverjük. A maradék tejet a cukor felével és a vaníliarúddal felforraljuk, majd a tojásos pudingporos tejet hozzáadjuk, és lassú tűzön sűrű krémmé főzzük. A tojások fehérjét a maradék cukorral kemény habbá verjük, és a krémbe keverjük. Ha langyosra hűt, a kiterített piskótatésztára kenjük egyenletesen, majd megszórjuk a kimagozott cseresznyével, és szorosan feltekerjük. Sütőpapírba tekerjük, és 1 órára hűtőbe tesszük. Tálaláskor felszeleteljük, porcukorral megszórjuk.

Egyszerű krémsajtos epertorta
Hozzávalók (a tésztához): 12 dkg liszt, 10 dkg cukor, 2 ek. mandulapehely, 5 dkg vaj, 3 tojás, 10 dkg cukor, csipetnyi só, 1 tk. sütőpor. A krémhez: 40 dkg eper, 60 dkg krémsajt, 8 dkg porcukor, 15 dkg eperlekvár, a kikenéshez margarin. Egy 26 cm-es, kapcsos tortaformát kikenünk margarinnal, megszórjuk 2 ek. mandulapehellyel és félretesszük. A vajat megolvasztjuk és hűlni hagyjuk. A tojások fehérjét kemény habbá verjük, és közben beleszórjuk a cukrot meg a sót. Beledolgozzuk a tojássárgájákat is, majd beleszitáljuk a sütőporral elvegyített lisztet és beleforgatjuk a vajat. A masszát az előkészített formába simítjuk, és előmelegített sütőben, 200 fokon 12 percig sütjük. Rácsra téve hűlni hagyjuk. A krémhez az epret felszeleteljük, a krémsajtot habosra keverjük a porcukorral. A tortalapot félbevágjuk, s az eperlekvárt az alsó tortalapra kenjük. Befedjük a második lappal. Rásimítjuk a krémsajtot, ráfektetjük az eperszeleteket, és kb. 1 órára hűtőbe tesszük.

Epres-csokoládés torta
Hozzávalók (a tésztához): 2 tojás, 8 dkg cukor, 5 dkg liszt, 3 dkg kakaópor. A krémhez: 1,3 dl tej, 5 dkg cukor, 4 tojás sárgája, 25 dkg étcsokoládé, 5 dl tejszín, 10 dkg friss eper, 3 ek. eperlekvár, 0,5 dl mandulalikőr. A díszítéshez 20 dkg eper, kakaópor. Verjük fel a 2 tojást a 8 dkg cukorral, majd keverjük bele az átszitált lisztet a kakaóporral együtt. Töltsük a tésztát kivajazott, 24 cm-es csatos tortaformába, és süssük 180 fokra előmelegített sütőben kb. 35 percig.
Melegítsük fel a tejet egy edényben a cukorral, majd adjuk hozzá a tojássárgájákat, és alacsony hőfokon verjük fel. (Ne forraljuk, mert a tojás kicsapódik.) Ezután vegyük le a tűzről és keverjünk bele az apróra tört étcsokoládét. Hűtsük le, majd forgassunk bele a felvert habtejszínt és 10 dkg feldarabolt epret. A kihűlt tésztát vágjuk két lapba, mindkettőt locsoljuk meg kevés mandulalikőrrel. Az egyikre kenjünk eperlekvárt, majd kenjük rá a csokis-epres krém felét, majd kenjük a maradék krémet a tészta tetejére és oldalára, és tegyük a hűtőbe, hogy megdermedjen. Tálalás előtt szórjuk meg a tortát kevés kakaóporral, és díszítsük félbevágott eprekkel.

Ribizlis kefirkuglóf
Hozzávalók: 2 pohár natúr kefir, 2 ek. cukor, 1 púpozott ek. zselatinpor, 2 dl tejszín, 25 dkg piros ribizli. A megmosott, lecsumázott ribizlit elkeverjük a kefirrel, a cukorral és a zselatinporral, és lassú tűzön addig melegítjük, míg a zselatin elolvad. Nem szabad felforralni! Levesszük a tűzről, szitán átszűrjük, a visszamaradt ribizlit pedig áttörjük. Ha langyosra hűlt, a keményre vert tejszínhabbal óvatosan összekeverjük. Kuglófformába öntjük, és mélyhűtőbe tesszük kb. 60 percre. Tálaláskor a forma alját forró vízbe mártjuk, és az édességet kiborítjuk egy tányérra. Tetejét ribizliszemekkel díszítjük.