Anyagi vesztesek a pedagógusok

Törökbálint képviselő-testülete elfogadta a 2011. évi költségvetést. A város gazdálkodását merőben új alapokra kellett helyezni, hiszen az iparűzési adó jövőbeli, ám drasztikus csökkenése ezt szükségszerűvé tette. Mint ahogy a képviselők egy része annak érezte szükségét, hogy külső szakértőkkel átvilágíttassák a helyi oktatási intézményeket. Az átvilágítás eredményeiről, levonható tanulságairól beszélgettünk Hajdu Ferenc alpolgármesterrel.
– Alpolgármester úr, tényleg olyan nagyon szükséges volt az intézményrendszer átvilágítása?
– Önkormányzatunk – tavaly ősz óta ez köztudomású – anyagi nehézségekkel küszködik, és ebben az sem vigasztaló, hogy ezt a szomorú tényt külső okra vezethetjük vissza. Ugyanakkor, spórolás ide vagy oda, az elfogadott költségvetésben komolyabb visszafogások kevéssé érzékelhetők, illetőleg erősen csak bizonyos részterületekre szorítkoznak. Pedig (főként december–január környékén) hallatszottak olyan képviselői megnyilatkozások, hogy alaposan, szinte a nullára kell leszorítani minden kiadást jelentő költségvetési tételt. Sőt volt olyan képviselő, aki ennél a megfogalmazásnál is tovább ment, s az általa pazarló gazdálkodásnak titulált településműködtetést kívánta azonnal befagyasztani. Ennek az „aggódó” szellemiségű, ám meglehetősen „tiszavirág-életű” eltökéltségnek az egyik következménye, hogy minden törökbálinti oktatási intézményben funkcionális tényfeltárást, azaz átvilágítást rendelt meg a képviselő-testület egy külső szakértőtől, hogy az oktatási ágazatban nyilvánvalóan burjánzó, százmilliós nagyságrendű pénzkidobásra fény derüljön. Nos, a szakértői munka elkészült. Mostantól külön szakértői vélemény áll rendelkezésünkre az iskolákról, az óvodákról. Három – győri illetőségű – szakértői csapat vizsgálta az intézményeket február végéig bezárólag.
– Mi lett az átvilágítások eredménye? Mennyit lehet megtakarítani az intézményeken?
– Az átvilágítás némelyünket megerősített abban, amit eddig is tudtunk: nincs túlfinanszírozás. Másokban pedig bizonyára eloszlatja azt a kételyt, hogy a törökbálinti intézményrendszer túlfinanszírozott. Megtakarítani pedig, a szakértői vélemények tükrében mondom, csak a minőség kárára lehetne. Ám alig változó nagyságrendben, hiszen például a státusok tekintetében a szakértői vélemény intézményenként hol 0,25, hol 0,50, hol pedig 0,75 státustöbbletet mutatott ki, egyetlen óvodánk van, ahol ez a szám meghaladja az egy főt.
– Mennyibe kerültek a szakértői vizsgálatok?
– Ha leszámítom a polgármesteri hivatal és az intézmények által végzett tetemes adatszolgáltatói munkát (amikor persze az adott területen dolgozók a munkaidejükben nem tudtak mással foglalkozni), akkor megközelítőleg hárommillió forintba.
– Megérte?
– Nézze, hárommillió forint nagyon sok pénz. Sok, az intézményrendszerünkben dolgozó pedagógusnak ez két teljes év nettó jövedelmét jelenti. Ha azt veszem alapul, amit fentebb már említettem, hogy ennyi közpénzt fizettünk ki azért, hogy megtudjuk azt, amit eddig is tudtunk, akkor nem érte meg. Ha arra gondolok, hogy ezzel igazolást nyert, hogy az intézményvezetőink nem hazudnak sem beszámolóikban, sem statisztikáikban, sem pedig verbális állásfoglalásaikban, akkor szintén azt kell mondanom, hogy nem érte meg. Legtöbben tudtuk, hogy őszinték.
– Voltak ilyen „hitetlenkedő” megnyilvánulások?
– Különben nem tennék említést róla. Voltak virágnyelven, és kevéssé azon is. Az a tény egyébként, hogy a képviselők egy része nem fogadta el az intézményvezetők anyagait, már önmagáért beszél. Az csak hab a tortán, hogy az intézményrendszer teljesítményét és finanszírozását bírálók (képviselők és külsős bizottsági tagok) közül többen maguk is pedagógusok.
– Akkor tehát a hárommillió forint kidobott pénz volt az ablakon?
– Az előzőekben általam felvázoltak alapján akár még ezt is mondhatnám, de nem teszek ilyet. Azért nem gondolom kidobott pénznek, mert a szakértői vélemények megerősítették a helyi pedagógus társadalmat abban, hogy jó, amit csinálnak, hogy munkájuknak pozitív kihatása van, mérhető és méltánylandó teljesítménye. Ezzel kapcsolatban, de immár az átvilágítástól függetlenül, kitérnék egy másik dologra, ha úgy tetszik „visszajelzésre” is. A közoktatási törvény évenként országos kompetenciamérést ír elő, amelyet minden hazai iskolában – külső felügyelettel – el kell végeztetni a diákokkal.
– Minden évfolyamon?
– Nem, csak a 6., 8. és 10. évfolyamokon, illetőleg a 4. évfolyamon készség- és képességmérés történik ezzel egy időben. Az Oktatási Hivatal szervezésében a mérésekben részt vevő osztályok az egész országban ugyanakkor, ugyanazt az anyagot írják. Központi értékelésre véletlenszerűen kiválasztott tanulók munkáit kérik be, az eredményeket ezen dolgozatok szakmai elemzésével, eredményeivel készítik el az erre szakosodott szakértők. Mindegyik intézmény teljes, részletes elemzést kap egyrészt a saját munkájának javítása céljából, másrészt hogy objektív képet kaphasson, hol áll a hasonló településtípusok és az országos átlag eredményeihez viszonyítottan.
Nemrég megérkezett a 2010. évi mérés eredménye, amelyet a szakminisztérium értékelési osztálya készített, s mellette egy összefoglaló fenntartói jelentés is, amelyben 2008-ig visszamenőleg a korábbi mérések eredményeit is megjelenítették számunkra. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy Törökbálint Város Önkormányzatának mint fenntartónak sem a fenntartói összesítéssel, sem a részletes intézményi eredményekkel nem kell foglalkoznia, hiszen tanulóink eredményei magasabbak, vagy néhány esetben megegyező képet mutatnak az országos, illetőleg a városi átlagokkal.
– Ezzel most nyilván a minőségi munkára kíván utalni…
– Igen. Az, amit a bölcsödében, óvodában megalapoznak, így teljesül, teljesülhet ki az iskolai oktató-nevelő munkában. Természetesen mindennek elemi alapvetése a szülői háttér, az otthoni motiváció. Nos, aligha lehet véletlen a szakértői anyag és az országos kompetenciamérés eredményeinek összecsengése. Mi pedig ezentúl kereshetjük azt a megtartó erőt, ami pedagógusainkat Törökbálinton tartja, hiszen sok esetben az elhivatottság kevésnek bizonyul, ha az életminőség romlik. Jelenleg az a helyzet, hogy a nívós munkát végző helyi pedagógusok és ágazati dolgozók lettek a legkeményebben anyagi vesztesei a megszorításoknak. Méltatlanul.

K.I.