Kerthelység

2011. jan 31.

Feszültség és feszített munkatempó

Írta: admin Kategória: INTERJÚ

Átvilágítják az iskolákat

Az elmúlt esztendő decembere az átlagosnál is feszítettebb munkatempót hozott a polgármesteri hivatal dolgozói, a képviselő-testület és a szakbizottságok számára. Év végéig ugyanis dönteni kellett többek között a helyi adókról, a közszolgáltatások díjszabásairól is. Mindezt olyan hivatali „műhelymunka” mellett, amely a korábbi testületi határozatok mentén előkészíti a 2011. évi költségvetést. Ám – külső és belső okok miatt – a feszültség sem kerülte el a város vezetésével megbízott döntéshozókat. Hajdu Ferenc alpolgármesterrel beszélgettünk.
– Alpolgármester úr, a bevezetőben említett feszített munkatempó, hozzátéve az egynémely ügyek mentén kialakult feszültséget is, nem okoz az átgondoltság helyett kapkodást?
– Sajnálnám, ha bármiféle döntés meghozatala kívülről kapkodásnak látszana. Nincs ugyanis ilyesmiről szó. Vannak határidők, amelyeket be kell tartanunk ahhoz, hogy megfelelő előkészítettséggel haladhassunk. Sok tekintetben törvény is kötelez bennünket erre. De ha valami konkrétumra gondol, akkor legyen kedves rákérdezni, mert csak úgy tudok pontosan válaszolni.
– Itt van például az oktatási intézmények átvilágításának ügye. Átvilágítunk, nem világítunk át, így csökkentünk, úgy csökkentünk, mégsem csökkentünk, átszervezünk, azután a legutóbbi határozat szerint mégiscsak átvilágítás lesz. Ez nem ide-oda kapkodás?
– Igen, hát ebben a történetben valóban sokszínűség van. Egyébként még jó is, hogy éppen ezt a témát vetette fel. Ennek kapcsán ugyanis sok más üggyel kapcsolatban is érzékelhető lesz, hogyan működnek néha a dolgok. Tehát az ismert iparűzésiadó-elvonás miatt megszorításokra kényszerül az önkormányzat, ennek pedig egyik eleme az oktatási intézmények fenntartási költségeinek csökkentése. Van olyan képviselő, talán nem is egy, aki nemes egyszerűséggel abban a hitben él, hogy e rendszerben százmilliós nagyságrendű „túlköltekezés” van, ami elvonható. Ehhez a téveszméhez, nem túl szerencsésen, még a hivatali szakapparátusból is talál partnert. Innentől kezdve elég nehéz meggyőzni, hogy rosszul értékeli a helyzetet. Politikailag is, gazdaságilag is. Politikailag azért, mert a gyermekeink oktatására, nevelésére fordítottakból visszavonni kényes, sok tekintetben felelőtlen dolog. Gazdaságilag pedig azért, mert egyszerűen nem létezik oktatási rendszerünkben az a nagy, számottevő megtakarítást jelentő s elvonható összeg. Az intézmények közüzemi számláit fizetni kell, a pedagógusbéreket törvény írja elő, tábla szerinti besorolással, a dologi kiadásokat évek óta nem emeltük. Ebből az alaphelyzetből kiindulva tettem azt az előterjesztést, amelynek alapján a Bálint Márton iskolában átmenetileg nem indult volna szakközépiskolai nyelvi előkészítői évfolyam, s hogy mindkét iskola az önként vállalt feladataira a meglévőnél öt százalékkal kevesebbet fordíthasson. Ezt az intézményvezetők és a szakbizottság is támogatta. A Pénzügyi Bizottság azonban az átvilágítás mellett döntött, a képviselő-testület pedig – igaz, némi formai hibát jeleznék azért itt a határozat meghozatalának körülményeit illetően – meghökkenésemre elfogadta azt. Tehát most átvilágítás lesz, ami pénzbe kerül. S még egy furcsa „üzenete” is van: nem bízunk a szakbizottságunkban, az intézményvezetőink hozzáértésében és őszinteségében. Nos, én mindezeket sok minden másnak, csak épp kapkodásnak nem nevezném.
– Nem tudja, nem akarja megakadályozni ezt az értelmetlennek tűnő átvilágítást?
– Nézze, van a képviselő-testületnek egy érvényes döntése, amelynek felelőseként a polgármestert jelölték meg. Neki ezt végre kell hajtania, akár egyetért vele, akár nem. Tudom, hogy nem ért vele egyet, ám maradéktalanul elvégzi majd ezzel kapcsolatos feladatát, mert ez a kötelessége. Én pedig sem nem akarom, sem nem tudom megakasztani ezt a folyamatot.
– Most milyen mundért véd?
– Köszönöm a kérdést. Már féltem, hogy önhöz képest szokatlanul unalmassá laposodik a beszélgetésünk…
– Örülök, hogy nem okozok csalódást. De akkor térjünk át az adókra. Mit szól a lakossági ingatlanadóhoz?
– Erről már bővebben kifejtettem a véleményemet az előző interjúban. Mit mondjak? Kedvetlenít és dühít. Ugyanakkor érzem a szükségességét annak, hogy valamiféle elmozdulás kell e tekintetben is. Ha másnak nem, hát tárgyalási alapnak. Az egyébként pozitívum, hogy az eredetileg mások által elképzelt adómértéket sikerült erre az elfogadhatóbb, alacsonyabb mértékre visszapuhítani. Az sem mellékes, hogy az ingatlanok felmérése igencsak hosszadalmas időt kíván, hiszen csak ennek birtokában lehet majd magát az adót kivetni. Amire pedig a későbbiekben számítok, az az, hogy sikerül újra olyan gazdasági helyzetet teremteni Törökbálinton, amelynek következtében az adó mértékét még tovább tudjuk csökkenteni. A törvény ugyanis erre évközben is lehetőséget ad.
– Van még egy dolog, ami az elmúlt időszakban elég nagy vihart kavart helyi szinten, olyannyira, hogy a Magyar Nemzet cikkeket is közölt az ügyben. Ez a tükörhegyi lakótelep felépítése körüli tiltakozás, illetve maga a parlamenti bizottsági vizsgálat. Ezért feltétlenül szeretném megkérdezni öntől: miért nem ment el Turai István polgármester a parlamenti bizottság ülésére?
– Mert nem tudott róla.
– Ennyi?
– Nézze, nincs ezen mit ragozni. Szerintem Turai István polgármester már elmondott mindent erről, amit el akart mondani. A tanulságot pedig mindenki szűrje le a maga értékrendje szerint.
– Ön mit szűr le?
– Azt, hogy van olyan érdek, amelyik a botrányt keresi, mert ezáltal érzi megközelíthetőnek azt a célt, amelyet jelenleg még titkol. Ha ugyanis a tükörhegyi lakótelep felépítésének megakadályozása a szándék, akkor nagyon botor dolog a helyi vezetés lejáratására összpontosítani. Ebben az ügyben jó néhányan elsiklottak a korrektség mezejéről, például a Kis-Sukoró elnevezéssel. Itt nincsen szó állami vagy önkormányzati földek kótyavetyéjéről. Magántulajdonban lévő telkeket adtak el a befektetőnek. Az pedig, ha egy parlamenti bizottságnak tényleg ilyen a levelezési rendszere, a meghívásokra vonatkozó metodikája és formája – némi csüggedésre ad okot.

K.I.



Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!