Beszélgetés Elek Sándor alpolgármesterrel

Amikor decemberben időpontot kértünk erre az interjúra az alpolgármester úrtól, éppen elkezdődtek a tárgyalások a kormánnyal az új iparűzési adóval kapcsolatos törvény elfogadásának következményeiről, a Törökbálintot ért veszteségekről, és arról, hogy ebben a helyzetben hogyan tovább.

Az ünnepek előtt már nem tudtunk sort keríteni erre a beszélgetésre, január első napjaira pedig változott a helyzet. Kiderült, hogy ebben az évben a telekommunikációs iparűzési adó még helyben marad, így Törökbálint önkormányzata is egy kis lélegzethez jut. Van idő átgondolni a dolgokat, kidolgozni és meghozni azokat a döntéseket, amelyek a város további működtetésének biztonságos feltételeit biztosíthatják. A munka jelenleg is folyik, néhány nagyon jelentős megszorításról pedig már szavaztak is a képviselők december 29-én. Erről kérdeztük Elek Sándor alpolgármestert.
– Természetesen a legtöbb törökbálinti lakost érintő, ezért jelentős indulatokat keltő kérdés az új helyi adótörvény megszavazása. Ön is megszavazta a rendeletet, de kíváncsi lennék az egyéni véleményére is ezzel kapcsolatban.
– Valóban nagyon rossz érzés olyan rendelet megalkotásában szereplőnek lenni, amely a lakosságot, az embereket hátrányosan érinti. Az új adójogszabály megalkotása számomra az egyik legfájdalmasabb ilyen lépés volt. Ismeretében vagyok a várost jellemző viszonyoknak, ezért nem térhettem ki a döntéshozatal elől. Be kellett látnom, hogy az adójogszabály megalkotása a jelen helyzet kezelése érdekében elkerülhetetlen. Az, hogy eddig nem kellett ilyen mértékű adót fizetniük a törökbálintiaknak, annak volt köszönhető, hogy a város a bevételeiből eddig finanszírozni tudta a működtetés jelentős kiadásait, illetve képes volt alaposan előkészített fejlesztéseit is megvalósítani azokból a jellemzően iparűzésiadó-bevételekből, amelyek évről évre befolytak a kasszába. A törökbálinti polgárok – és ez most tisztán látszik – eddig az adófizetést tekintve kivételezett helyzetben voltak. Elegendő csak a szomszéd települések helyzetét nézni, láthatjuk, hogy minden környező településen kivettették már ezt a nagyságrendű adót az ingatlanok, építmények tulajdonosaira. A helyzet kezelésének nem kizárólagos megoldása az adójogszabály megalkotása. Tovább folytatjuk a megkezdett tárgyalásokat a kormányzattal és az illetékes hivatalokkal annak érdekében, hogy az elvonásokból a lehető legtöbbet próbáljuk meg valamilyen formában mégis itt tartani, illetve olyan kompenzációt kiharcolni, amely lehetővé teszi az intézményeink működtetését lehetőleg úgy, hogy ezeken túl ne kelljen majd minden fejlesztéssel leállni. E tárgyalásokon rontaná a tárgyalási pozíciónkat, ha tárgyalópartnereink úgy látnák, Törökbálint lakossága nem hajlandó kivenni a részét a válság megoldásából.
– Azzal gondolom, azzal mindenki egyetért, hogy mindenkinek részt kell vállalnia ebben. De talán nem csak a lakosságnak kell meghozni az áldozatokat. Feltételezem, hogy alaposan átdolgozták a város költségvetését is.
– Sajnos a legrosszabbkor jött ez az egész, ez teljesen nyilvánvaló. A családok egyre nehezebb helyzetben vannak. A gazdasági válság hatásai talán most tetőznek a legérezhetőbben. Higgye el, a költségvetésnek minden egyes sorát alaposan megvizsgáljuk, és próbálunk megfogni minden olyan forintot, amelyre az adott helyen nem feltétlenül van szükség. Addig jó, amíg ezt magunk tehetjük meg, mert ha bekövetkezne egy csőd közeli állapot, a hozzánk érkező csődbiztosnak az utolsó szempont lenne az, hogy mi jó vagy mi kevésbé rossz a lakosságnak. Ezt mindenképpen szeretnénk elkerülni.
– Az elvonás a tervezett fejlesztéseket érintette a legérzékenyebben. Vegyük sorra, mi mindenről kell lemondanunk az elkövetkező években!
– Az első nagy visszalépés a meghiúsult Fő utca projekt. Mivel a pályázaton elnyert 833 millió forint mellé a város most már nem tudja odatenni a maga 1,3 milliárd forint önrészét, így az eredeti tervek szerint biztos, hogy nem tudjuk megvalósítani a projektet. Kezdeményeztük, hogy csökkentett műszaki tartalom mellett engedélyezze a pályázat kiírója a projekt megvalósítását, azonban erre kicsi az esély. A másik nagy kérdés az új iskola, a Bálint Márton Általános és Középiskola Tagiskolája továbbépítésének, 2011 őszére a befejezésének a kérdése. Az építkezés már 43 százalékos készültséget ért el (szerkezetkész állapotban van). A magánbefektetőnek – a projekt kivitelezését végző projektcégnek, a finanszírozást ellátó banknak – velünk együtt az az érdeke, hogy ez az intézmény a lehető legrövidebb időn belül tovább épülhessen, és az építkezés a lehető legkisebb időcsúszással legyen befejezhető. A kormánnyal, kijelölt tisztségviselőkkel folytatott tárgyalásokon elhangzottak alapján gondolom úgy, hogy ennek a projektnek a befejezésére jó esély van. Bennem inkább az kelt aggodalmat, hogy előfordulhat: az új létesítmény üzemeltetési költségeit sajnos nekünk kell előteremteni. Ma még ez inkább feltevés, mint bizonyosság. Ezzel kapcsolatban azt hiszem, még kemény tárgyalások állnak előttünk. Mivel azonban a tagiskola átadásának időpontja még teljesen bizonytalan, feltétlenül szükség van a Köztársaság téren a régi élelmiszerüzlet helyén kialakításra kerülő négy új tanteremre, hiszen a jövőre iskolába induló elsősöket mindenképpen el kell helyeznünk valahol. Ez az önkormányzatnak kötelező feladata. Az építkezés jó ütemben folyik, úgy gondolom, ezzel nem lesz baj. Elkészült az új áthaladó buszvégállomás építkezésének első üteme is, az úttesten a megállók kialakítása is megtörtént. A kiszolgáló egységeknek helyet adó épületek – a Fő utca projekt esetleges elmaradása miatt – egyelőre nem kerülnek a helyükre. A tavasz folyamán csupán a parkosítás, tereprendezés még hátralévő teendői várnak megvalósításra. A kialakított útöblöket megnyitjuk az autók parkolásához.
– Természetesen a fő feladat most a 2011. évi (számos területen megszorításokat igénylő) költségvetés elkészítése, de azért közben nem áll meg az élet. Milyen folyó ügyek zajlanak még a háttérben?
– A Beruházási Iroda munkatársai most állítják össze a 2011. évi költségvetéshez az áthúzódó kötelezettségek pontos jegyzékét, illetve készülünk a január 27-ei képviselő-testületi ülésre az előterjesztésekkel. Beszámolót kell összeállítanunk a január 21-ei közmeghallgatásra a 2010-ben elvégzett beruházásokról, fejlesztésekről. Gőzerővel folyik a hivatal ismételt költözését előkészítő tevékenység. Szerződéses kötelezettségeink áttekintése, az ezzel összefüggő frissítés is most zajlik. Munka tehát van bőségesen. A vagyongazda és az ügyvédünk éppen most aktualizálja a közutak átadás-átvételével összefüggő tennivalókat. Nagy „lemaradásban” vagyunk ezen a területen. Úgy ítélem meg, hogy az egyik fontos, ha nem a legfontosabb dolgunk most Törökbálint közútjainak tulajdonrendezése. Okként említem meg, hogy a Fő utca projekt is azért késett hónapokat, mert a Munkácsy Mihály utca egy részének tulajdonjogát kellett tisztázni, ami hosszan tartó folyamat. Hasonló problémák miatt nem épülhetett meg több körforgalmú csomópont sem. Most azon dolgozunk, hogy egységesítsük és egyszerűsítsük ezt a rendszert.
Mindezek mellett dolgozunk a Kerekdomb és elhanyagolt mezőgazdasági környezete állami területek megszerzésén. Régi törekvésünket szeretnénk ezzel megvalósítani. A városban egyre kevesebb a zöld terület, ráadásul égető szükség mutatkozik egy záportározó kialakítására is. Így aztán ez nagyszerű lehetőség lenne egy új rekreációs terület létrehozására. Talán elmúlnak majd ezek a vészterhes idők, és újra gondolkozhatunk fejlesztéseken. Addig is még nehéz feladatok állnak előttünk, és a lehetséges megoldás kialakítása során mindnyájunknak óriási a felelőssége. A mostani döntéseink évtizedekre meghatározók lehetnek Törökbálint életében.

P.E.