Arany, barna, sárga,vörös… A ősz színei festik az erdőket. Ha mostanában ünnepled a születésnapod, akkor Te a Mérleg jegy szülötte vagy (szeptember 22. – október 21.) A Mérleg erős, öntudatos jellem. Tudja, mit akar. Szereti előtérbe helyezni saját érdekeit, de mindig törekszik a harmóniára. Tapintatos és belátó, de néha túl könnyen hagyja magát befolyásolni.

Ádám

A villamos zötyögött és zakatolt, csattogott és dülöngélt, ahogy végigjárta a nagykörúti pályát. Régi darab volt, de még mindig bírta a strapát. Anya és a gyerekek Juli, Bori és Gazsi egy barátjukhoz utaztak, aki az Erzsébet körúton lakott. A gyerekeket elbűvölte a város, hiszen a remeteszőlősi Patak sétánytól, ahol laktak, messze esett a belváros, ezért nagyon ritkán jártak villamossal. A házak is olyan magasak voltak. A lányok, Juli és Bori félősen húzódtak a fal mellé a körfolyosón, amely a nagy bérház negyedik emeletén barátaik ajtajához vezetett. Bezzeg Gazsi, aki a legkisebb volt, bátran rohant az ajtóig, és kíváncsian kukucskált le a több emeletnyi mélységbe. Hiába csöngettek azonban, senki sem nyitott ajtót. Késő délután volt, de a déli meleget még őrizték a falak. Mit volt mit tenni, Anya és a gyerekek sorban letelepedtek a körfolyosón a fal mellé, hogy megvárják a vendéglátókat.
– Olyan félelmetes, hogy ilyen magasan vagyunk! – mondta Bori megborzongva, miközben a szemben lévő függőfolyosót nézegette. – Akik itt laknak, nem félnek minden nap végigmenni ilyen magasban?
– Ugyan dehogy! Észre sem veszik! – válaszolta Anya, miközben ő is a folyosó valószínűtlenül vékony padozatát fürkészte. Tudjátok, ismertem egyszer egy kisfiút, aki egy ilyen házban nőtt fel, és rengeteget kukucskált lefelé a második emeletről, a rácson át…

A ház súlyos kapuja szokatlanul könnyen és gyorsan kinyílt. Kemencés úr boldogan és büszkén tárta szélesre az ajtót felesége előtt, aki karján hozta az ifjú trónörököst, akire az egész család olyan régóta várt. A jómódú ügyvéd családja évtizedek óta élt ebben a házban és köztiszteletnek örvendett. A lakás, amelyben laktak, elfoglalta a nagy ház teljes utcafrontját a második emeleten. A tágas, világos szobában, ahol a babaágy várta a kis jövevényt, minden ott volt, amire egy kisbabának csak szüksége lehetett. Ádám szépen cseperedett. Rengeteget sétáltak, de ha erre nem volt idő, akkor sem telt el nap, hogy legalább a körfolyosón ne szaladgáltak volna egy kicsit fel és alá. Két év múlva aztán újra nyílt a nagykapu, és új kisbaba érkezett a házba. A házmesternek született kislánya. Gyöngyvér kiságyát a gondnoki lakás kis szobájának sarkában állították fel. A földszinti lakásnak minden ablaka az udvarra nyílt, és korántsem jutott ide annyi fény, mint a második emeleti tágas gyerekszobába. De Gyöngyvér szülei ezt cseppet sem bánták. Féltő szeretettel vették körül kicsi lányukat, aki hamarosan már az ablakból leste a szállingózó hópelyheket. Amikor pedig eljött a tavasz, a kiságyat napközben kitették az udvarra a nagy ecetfa alá, és Gyöngyvérnek csodájára járt az egész ház. Legnagyobb csodálója, Ádám ekkor már hároméves nagyfiú volt, aki ideje nagy részét a kislány járókája mellett töltötte, és nem győzött bohóckodni, hogy aztán elgyönyörködjön a pici gyöngyöző kacagásában. Teltek-múltak az évek. Ádám iskolába ment, de a sok tanulás után mindig alig várta a percet, amikor végre becsöngethet a gondnoki lakás ajtaján. Aztán jöttek a középiskolás évek. Ádám a város egyik legjobb gimnáziumába járt és nagyon népszerű volt. Kellemes megjelenése vidám, kicsit csibészes jellemmel párosult, amellyel mindenkit levett a lábáról. A lányok körében is nagy sikere volt, mégsem használta ki ezt a népszerűséget. Voltak barátai az iskolában és a szülei társaságának gyerekei közt is, de soha senki nem állt hozzá olyan közel, mint kis barátnője, akivel együtt koptatták kiskorukban a ház lépcsőit. Nem telt el úgy nap, hogy legalább néhány szó erejéig ne találkoztak volna. Gyöngyvérből gyönyörű fiatal lány lett. Óvónőnek készült, és ő is jól tanult.
Szülei nyomdokain járva, Ádám útja az érettségi után egyenesen vezetett a jogi egyetemre. Apja és anyja azt remélték, hogy az egyetem légköre, az elegáns társaság majd meglazítja azt az erős köteléket, ami fiukat a házmester lányához fűzte. Kedvelték ugyan Gyöngyvért, de féltek, hogy az évek óta tartó szoros barátságból egyszer csak szerelem lesz. Nem egy óvónőt szerettek volna az ügyvéd fiúk mellé feleségnek Mindent el is követtek ennek érdekében. Sorra mutatták be Ádámnak a társaságbeli lányokat. A változás lassan, szinte észrevétlenül zajlott Ádám szívében. Előbb csak egy-két napig nem kereste a lányt, aztán egy hét is eltelt, hogy nem találkoztak. Édesanyja szüntelen duruzsolása nem maradt hatástalan, és az egyik társaságbeli lány felkeltette az érdeklődését. Katalin szép volt és titokzatos. Nem olyan sugárzó és kedves, mint Gyöngyvér. Inkább izgalmas és elérhetetlen.
Gyöngyvér is érezte a változást, de nem szólt semmit. Valahol mindig is készült erre, tudta, hogy eljön majd a nap, amikor el kell szakadniuk egymástól. Mégis még két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Ádám rászánja magát és megkérje Katalin kezét. Az esküvőn kétszáz vendég ünnepelte őket, Ádámnak mégis hiányzott valaki. De hiába kereste, nem látta felbukkanni a göndör szőke fürtöket. A körúti házból régen elköltöztek. Akkor már egy éve nem látta Gyöngyvért.
Eleinte jól érezte magát a jól menő fiatal ügyvéd szerepében. Felesége mindig elegáns volt, sokat jártak társaságba, egyszóval úgy ment minden, ahogy azt a családja és a környezete elvárta tőle.  De éjjelenként fájó szívvel gondolt a lépcsőházra, ahol Gyöngyvérrel üldögéltek órákon át és csak beszélgettek. Egyre szomorúbb lett és már nem találta a helyét. Egyetlen vigasza a rajzolás volt. Már kicsi kora óta nagyon szeretett festegetni. Gyerekkorukban rengeteg képet készített a kertről az öreg ház udvarában, és persze Gyöngyvérről. Titokban sokszor nézegette azt a kis pasztellkrétarajzot, amely a régi képei között a mappában rejtőzött. Csak néhány színes vonal volt, de ott volt rajta Gyöngyvér kedves mosolya, meleg tekintete…
Reggel volt, amikor elment otthonról. Csak egy kis táskát vitt magával az elegáns lakásból. Nem ment vissza soha többé. Katalin először dühös volt, aztán szomorú, de végül elengedte. Az ügyvédi pályát is elhagyta. Egy barátja fényező műhelyében dolgozott. Autókra festett különleges, egyedi hangulatú képeinek hamar híre ment a hozzáértők között.
Még egy évnek kellet eltelnie, mire újra átlépte annak a régi körúti bérháznak a küszöbét. Hihetetlen, de ott volt minden ugyanúgy, mint régen. Az öreg ecetfa, a muskátlik az ablakban, és Gyöngyvér… Ezután már mindig együtt maradtak, és aki látta őket, egy percig sem kételkedett benne, hogy egymásnak teremtették őket…

A lift nagy zökkenéssel állt meg a negyediken, és előkerültek belőle a barátok. Gazsiék feltápászkodtak a fal mellől és nyújtózkodva indultak a megkésett vendéglátók elé. Anya felnézett az égre. Olyan volt, mint egy tepsi kakaós lepény, megszórva fényes cukordarabkákkal. Az öreg bérház udvarára mosolyogva kukucskáltak be a csillagok: a Mérleg csillagképe.